Beszélő, 1993. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1993-10-16 / 41. szám - BESZÉLŐ - Kőszeg Ferenc: Kellem és karizma
1993. október 16. Belvillongás a Fideszben Kellem és karizma November elején választja meg a Fidesz stratégiai döntéshozó szerve, az országos választmány elnökét. A fontos posztra ketten pályáznak. A választás körül régóta lappangó ellentétek lobbantak fel a fiatal demokraták soraiban. 1990-ben az SZDSZ óriásplakátjairól három arc nézett a választópolgárra: Pető Iván, Rajk László, Magyar Bálint. Tudjuk. Merjük. Tesszük. A Fideszt s a fiatal demokraták három, jelszóként hirdetett értékét ugyancsak három politikus képviselte. Orbán Viktor testesítette meg a radikalizmust, Fodor Gábor a liberalizmust, Deutsch Tamás pedig az alternatív szemlélet- és életmódot. Mára a radikális és az alternatív gyanús jelző lett a Fideszben, eláshatja magát, akire rásütik. Ami meg a liberalizmust illeti, a feszültségek a Fideszben - a nézetek szintjén - akörül támadtak, kinek mit is jelent a liberalizmus. Sokszínű vagy kétfejű párt? A párton belüli pártosodás kísértete lassan valamennyi parlamenti pártot végigjárja. Az SZDSZ idejében túlesett a vezetési válságon. A Fidesz valószínűleg túl sokáig halogatta a formális vezetési struktúra kialakítását, és most egyszerre kell szembenéznie a „pártépítés", a jelöltállítás és a vezetők közötti konfliktusok gondjával. Méghozzá olyan időben, amikor (vagy annak következtében, hogy) a párt népszerűsége csökken, sajtója romlik. Kövér László úgy véli, jobb lett volna, ha Fodor Gábor a Fidesz áprilisi kongresszusán elfogadja a jelölést az elnöki posztra. Akkor egyértelműen eldőlt volna, őt vagy Orbán Viktort támogatja-e a többség, így viszont, ha az Orbánhoz közel álló Szájer József ellenében Fodort választják meg az országos választmány elnökévé, akkor a választmány „olyan fontos testületévé válhat a Fidesznek... hogy az élén álló személy komoly politikai súlyt kaphat. Mi több, a választmány elnöke a sajtóbeli megnyilatkozásaival azt a benyomást keltheti, mintha a mögötte álló testület véleményét képviselné (Magyar Narancs, szeptember 30.). A probléma ismerős, az SZDSZ 1990. decemberi szombathelyi küldöttgyűlésén is az váltotta ki a legélesebb vitát, hogy legyen-e az Országos Tanácsnak elnöksége és elnöke. A javaslatot végül megszorítással fogadták el: az OT elnöke nem tehet politikai nyilatkozatot. Az aggodalom is azonos volt: az Országos Tanács - itt a választmány - elnöke révén a párton belül önálló hatalmi központ, s végül kétfejű párt keletkezik. De mi a Fidesz-beli ellentét tartalma? Mi a különbség? Orbán Viktor köre a kérdezőt a másik félhez utasítja: ők beszélnek, mondják, a különböző irányvonalak, az eltérő stílusok együtthaladásáról, mondják meg ők, mit takar a különböző irányvonal. A nyilatkozatok azonban nem igazítanak el. A sokszínűség és a sokszínűség tiszteletben tartása, amiről Fodor Gábor ez év áprilisában kongresszusi beszédében a Fidesz legfőbb értékeként szólt, mára a kétfejűség szinonimája lett. Pedig néhány nappal a kongresszus előtt Orbán Viktor is sokszínű pártnak nevezte a Fideszt, „ami nemcsak a stílusok és személyiségek sokszínűségét jelenti, hanem az egymás mellett létező alternatívák és stratégiák sokszínűségét is, melyek egy-egy fontosabb pillanatban megütköznek (Magyar Hírlap, 1993. április 15.). Most, amikor a Fidesz hamarosan öszszeülő választmánya megválasztja a párt - az elnök és a frakcióvezető után következő - harmadik legfontosabb tisztségviselőjét, a fiatal demokraták megmutathatnák, hogy valóban képesek voltak olyan politikai kultúrát kialakítani, amelyben az eltérő álláspontok - ezek is Orbán Viktor szavai - „az alulmaradt kisebbség számára is képviselhetővé válnak a nyilvánosság előtt" (u. o.). Ki kit győz le? Sportszerű mérkőzés helyett mindkét oldalon idegesség, hisztéria. A képtelennek tetsző híresztelést, hogy a választás mikéntjétől függően akár a pártból való kilépését is fontolóra veszi, Fodor Gábor úgy cáfolja, hogy az akár megerősítésének is olvasható. Szájer József nagyvonalúan felajánlja lemondását a jelöltségről, ha Fodor is visszalép, mintha nem tudná, hogy mindenki tudja: gesztusa átlátszó demagógia. Hiszen Fodor „vonalának" nincs Fodorral azonos súlyú képviselője, Orbán „vonalát" viszont hárman-négyen is képviselhetik a választmány élén. A Fidesz szervezeteiben gőzerővel folyik a kampány, a mértékadó személyek megdolgozása, hogy a szervezetek olyan embereket küldjenek a 78 tagú választmányba, akik biztosan Fodor ellen szavaznak Ha mégis Fodor nyerne - mondják ellenfelei -, egy rendkívüli kongresszus összehívása is szóba jöhet, mintha a legnyurgább, legnépszerűbb Fidesz-vezető szabályszerű megválasztása a végveszélyt hozná a fiatal demokratákra. Kakukktojás Főpolgármesterré választása után, amikor Demszky létrehozta a főváros magisztrátusát, a reprezentatív testületbe az SZDSZ-szel rokonszenvező értelmiségieket hívtak meg - mondják Fodor Gábor ellenfelei körében -, olyanokat, akiknek a nevét nem politikai, hanem művészi vagy tudományos teljesítményük tette ismertté. A kakukktojás Fodor Gábor volt Ugyanez ismétlődött meg a Demokratikus Charta szóvivőinek megválasztásakor: az SZDSZés most már az MSZP értelmisége, értelmiségi politikusai mellett a Fideszt ismét Fodor Gábor képviselte volna. A fiatal demokratát társainak mindkét esetben hatalmi szóval kellett visszatartani a részvételtől, ahogy attól is, hogy szónokként lépjen fel Magyar Bálint, Mécs Imre és Vitányi Iván mellett a Charta 1992. szeptemberi tüntetésén. Magyarán: Fodor inkább az SZDSZ-szel rokonszenvező értelmiség csapatába tartozik, mint a Fidesz-politikusokéba, eltűri hogy manipulálják, sőt a szószólója vagy eszköze annak, hogy az SZDSZ a Fidesz a maga képére formálja. E vélekedésekben a fideszes elit meghökkentően egységes. Mintha összebeszéltek volna, ismétlik egymástól függetlenül is, milyen alaptalan a vád, hogy Fodor mellőzött lenne a Fideszben, hiszen egyetlen Fidesz-vezetőnek sincs annyi tisztsége, mint neki, s ő az egyike a három Fidesz-vezetőnek, akiket Orbán a leendő kormány minisztereiként nevezett meg. E véleménycsokorba tartozik, hogy a Fidesznek azért kellett elhatárolódnia az egykori Fidesz Akadémiától mert az egyre inkább SZDSZ-akadémiává vált, holott az eredeti tervek szerint az előadók sorában éppúgy szerepelnie kellett volna Kulin Ferencnek, Szabad Györgynek, mint a szabad demokrata értelmiségnek. (Mit sem számít, hogy a jó Beszélő ■ lál