Beszélő, 1993. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1993-10-16 / 41. szám - BESZÉLŐ - Kőszeg Ferenc: Kellem és karizma

­ 1993. október 16. Belvillongás a Fideszben Kellem és karizma November elején választja meg a Fidesz stratégiai döntéshozó szerve, az orszá­gos választmány elnökét. A fontos posztra ketten pályáznak. A választás körül régóta lappangó ellentétek lobbantak fel a fiatal demokraták soraiban. 1990-ben az SZDSZ óriásplakátjairól három arc nézett a választópolgárra: Pető Iván, Rajk László, Magyar Bálint. Tudjuk. Merjük. Tesszük. A Fideszt s a fiatal de­mokraták három, jelszóként hirdetett ér­tékét ugyancsak három politikus képvi­selte. Orbán Viktor testesítette meg a ra­dikalizmust, Fodor Gábor a liberalizmust, Deutsch Tamás pedig az alternatív szem­lélet- és életmódot. Mára a radikális és az alternatív gyanús jelző lett a Fideszben, eláshatja magát, akire rásütik. Ami meg a liberalizmust illeti, a feszültségek a Fi­deszben - a nézetek szintjén - akörül tá­madtak, kinek mit is jelent a liberalizmus. Sokszínű vagy kétfejű párt? A párton belüli pártosodás kísértete lassan valamennyi parlamenti pártot vé­gigjárja. Az SZDSZ idejében túlesett a ve­zetési válságon. A Fidesz valószínűleg túl sokáig halogatta a formális vezetési struktúra kialakítását, és most egyszerre kell szembenéznie a „pártépítés", a jelölt­­állítás és a vezetők közötti konfliktusok gondjával. Méghozzá olyan időben, ami­kor (vagy­ annak következtében, hogy) a párt népszerűsége csökken, sajtója rom­lik. Kövér László úgy véli, jobb lett volna, ha Fodor Gábor a Fidesz áprilisi kong­resszusán elfogadja a jelölést az elnöki posztra. Akkor egyértelműen eldőlt vol­na, őt vagy Orbán Viktort támogatja-e a többség, így viszont, ha az Orbánhoz kö­zel álló Szájer József ellenében Fod­ort vá­lasztják meg az országos választmány el­nökévé, akkor a választmány „olyan fon­tos testületévé válhat a Fidesznek... hogy az élén álló személy komoly politikai súlyt kaphat. Mi több, a választmány el­nöke a sajtóbeli megnyilatkozásaival azt a benyomást keltheti, mintha a mögötte álló testület véleményét képviselné (Ma­gyar Narancs, szeptember 30.). A problé­ma ismerős, az SZDSZ 1990. decemberi szombathelyi küldöttgyűlésén is az vál­totta ki a legélesebb vitát, hogy legyen-e az Országos Tanácsnak elnöksége és el­nöke. A javaslatot végül megszorítással fogadták el: az OT elnöke nem tehet poli­tikai nyilatkozatot. Az aggodalom is azo­nos volt: az Országos Tanács - itt a vá­lasztmány - elnöke révén a párton belül önálló hatalmi központ, s végül kétfejű párt keletkezik. De mi a Fidesz-beli ellentét tartalma? Mi a különbség? Orbán Viktor köre a kér­dezőt a másik félhez utasítja: ők beszél­nek, mondják, a különböző irányvonalak, az eltérő stílusok együtthaladásáról, mond­ják meg ők, mit takar a különböző irány­vonal. A nyilatkozatok azonban nem igazíta­nak el. A sokszínűség és a sokszínűség tiszteletben tartása, amiről Fodor Gábor ez év áprilisában kongresszusi beszédé­ben a Fidesz legfőbb értékeként szólt, má­ra a kétfejűség szinonimája lett. Pedig né­hány nappal a kongresszus előtt Orbán Viktor is sokszínű pártnak nevezte a Fi­deszt, „ami nemcsak a stílusok és szemé­lyiségek sokszínűségét jelenti, hanem az egymás mellett létező alternatívák és stra­tégiák sokszínűségét is, melyek egy-egy fontosabb pillanatban megütköznek (Ma­gyar Hírlap, 1993. április 15.). Most, amikor a Fidesz hamarosan ösz­­szeülő választmánya megválasztja a párt - az elnök és a frakcióvezető után követ­kező - harmadik legfontosabb tisztségvi­selőjét, a fiatal demokraták megmutathat­nák, hogy valóban képesek voltak olyan politikai kultúrát kialakítani, amelyben az eltérő álláspontok - ezek is Orbán Vik­tor szavai - „az alulmaradt kisebbség szá­mára is képviselhetővé válnak a nyilvá­nosság előtt" (u. o.). Ki kit győz le? Sportszerű mérkőzés helyett mindkét oldalon idegesség, hisztéria. A képtelen­nek tetsző híresztelést, hogy a választás mikéntjétől függően akár a pártból való kilépését is fontolóra veszi, Fodor Gábor úgy cáfolja, hogy az akár megerősítésé­nek is olvasható. Szájer József nagyvona­lúan felajánlja lemondását a jelöltségről, ha Fodor is visszalép, mintha nem tudná, hogy mindenki tudja: gesztusa átlátszó demagógia. Hiszen Fodor „vonalának" nincs Fodorral azonos súlyú képviselője, Orbán „vonalát" viszont hárman-négyen is képviselhetik a választmány élén. A Fi­desz szervezeteiben gőzerővel folyik a kampány, a mértékadó személyek meg­dolgozása, hogy a szervezetek olyan em­bereket küldjenek a 78 tagú választmány­ba, akik biztosan Fodor ellen szavaznak Ha mégis Fodor nyerne - mondják ellen­felei -, egy rendkívüli kongresszus össze­hívása is szóba jöhet, mintha a legnyur­gább, legnépszerűbb Fidesz-vezető sza­bályszerű megválasztása a végveszélyt hozná a fiatal demokratákra. Kakukktojás Főpolgármesterré választása után, ami­kor Demszky létrehozta a főváros ma­gisztrátusát, a reprezentatív testületbe az SZDSZ-szel rokonszenvező értelmiségie­ket hívtak meg - mondják Fodor Gábor ellenfelei körében -, olyanokat, akiknek a nevét nem politikai, hanem művészi vagy tudományos teljesítményük tette ismert­té. A kakukktojás Fodor Gábor volt Ugyanez ismétlődött meg a Demokrati­kus Charta szóvivőinek megválasztása­kor: az SZDSZ­­és most már az MSZP­ értelmisége, értelmiségi politikusai mel­lett a Fideszt ismét Fodor Gábor képvisel­te volna. A fiatal demokratát társainak mindkét esetben hatalmi szóval kellett visszatartani a részvételtől, ahogy attól is, hogy szónokként lépjen fel Magyar Bá­lint, Mécs Imre és Vitányi Iván mellett a Charta 1992. szeptemberi tüntetésén. Ma­gyarán: Fodor inkább az SZDSZ-szel ro­konszenvező értelmiség csapatába tarto­zik, mint a Fidesz-politikusokéba, eltűri hogy manipulálják, sőt a szószólója vagy eszköze annak, hogy az SZDSZ a Fidesz­ a maga képére formálja. E vélekedések­ben a fideszes elit meghökkentően egysé­ges. Mintha összebeszéltek volna, ismét­lik egymástól függetlenül is, milyen alap­talan a vád, hogy Fodor mellőzött lenne a Fideszben, hiszen egyetlen Fid­esz-vezető­nek sincs annyi tisztsége, mint neki, s ő az egyike a három Fidesz-vezetőnek, akiket Orbán a leendő kormány minisztereiként nevezett meg. E véleménycsokorba tarto­zik, hogy a Fidesznek azért kellett elhatá­rolódnia az egykori Fidesz Akadémiától mert az egyre inkább SZDSZ-akadémiává vált, holott az eredeti tervek szerint az előadók sorában éppúgy szerepelnie kel­lett volna Kulin Ferencnek, Szabad Györgynek, mint a szabad demokrata ér­telmiségnek. (Mit sem számít, hogy a jó Beszélő ■ lál

Next