Beszélő, 1999. január-június (3. folyam, 4. évfolyam, 1-6. szám)

1999. január / 1. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1981 - Szekfű András: Raport - 1981

gyar Rádiónak szüksége van rá, hasznos, hogy kikü­ldje az embe­reit, és ezeket a tapasztalatokat itthon később a munkában hasz­nosítsák, hanem azért kapom, mert valamiféle érdemek alapján jutalomként kimehetek. Ha a japán ösztöndíjra nem én vagyok a legalkalmasabb, aki kimehet, akkor fegyelmit kell kapnia annak, aki kiküld, mert van valaki, aki emiatt nem megy ki, és alkalma­sabb nálam'’'' - ezt mondtam szó szerint. Erre azt mondta, hogy erről nincs is szó, valóban én vagyok a legalkalmasabb. Tudja, hogy én már régebben is beadtam­, hogy akarok menni Amerikába és Japánba, akkor azért nem kaptam meg, mert voltak mások, akikre az adott pillanatban nagyobb szükség volt. Erről nem vitatkoztam. Mondtam, hogy tehát az eljárás el­len tiltakozom, és nem fogadom el. Azt is tudom, hogy nincs mó­dom hogy ezt érvényesítsem. Azt, hogy az oktatási munkából ki­zár, tudomásul veszem. Ezzel sem értek egyet, de tudomásul ve­szem, hogy egy cégnek joga van megszabni azt, hogy nemcsak a szakmai alkalmasságomat mérlegeli, hanem azt is, hogy mennyi­ben értek egyet a politikai célokkal. Bár én nagyon hangsúlyoz­nám, hogy szerintem amit én mondok, az nem ellentétes semmi­vel, de elismerem azt a jogukat, hogy ezt mérlegelik, és ilyen ala­pon nem kérnek fel oktatási munkában, hogy részt vegyek. Ezek után rátért arra, hogy hogyan kell érteni azt, amit mon­dott. Tehát hagyjak fel ezekkel a dolgokkal, mert különben el kell mennem a TK-ból. Azt kéne, hogy menjek be Szecskő­ Tamáshoz, és referáljak neki, tájékoztassam a beszélgetésünkről. A továbbiakban Szecskőnek kell eldöntenie, hogy alkalmas vagyok-e arra, hogy a TK-ban maradjak, vagy sem. Én meg azt mondtam, hogy ezt én tisztelem, most nem tudok válaszolni, hogy hogyan fogok dönteni. Át kell gondolnom, mert ez egy súlyos döntés, de azt meg kell monda­nom már most, hogy amennyiben nem fogadom el a korlátozást, ak­kor nem fogok magamtól elmenni a TK-ból, mert nem azért csiná­lom, mintha azt hinném, hogy én ezáltal alkalmatlan vagyok a munkámra. Én nagyon is alkalmas vagyok arra, amit csinálok. Ennek további részleteire is rákérdeztem. Megkérdeztem, hogy ez azt jelenti-e, hogy ezek szerint nem akarnak a továbbiak­ban külföldre küldeni. Azt mondta, hogy „legalábbis amíg nem változtatok a magatartásomon". „Ez azt jelenti-e, hogy ezentúl nem hajlandók aláírni az útlevélkérelmemet, amiben én útlevelet kérek?" Azt mondta, „erről nincs szó”. „Hogy szolgálati kikülde­tésre menjek-e, azt ő Szecskó­ helyében nagyon meggondolná, de a magánútlevélről nincs szó. ” Nem tette hozzá, hogy egyelőre. Azután megkérdeztem tőle, hogy miután ő tudja hogy én dolgozom.A Hét műsorának, „van-e valamilyen kifogása az ellen, hogy, éh eá­ csinálom, illetve tett-e valamilyen intézkedést ez el­len". Mondta, hogy nem tett, és nincs kifogása ellene, hiszen azzal h­ol­l­ot­t kezdte, hogy az én szakmai kvalitásomat elismeri. Mondtam, hogy ezt nemcsak szakmai kvalitások alapján csinálják Magyarorszá­gon - mondta, hogy valóban, de ez ellen ő nem tesz kifogást. - Legyen szíves körvonalazni, pontosan mit ért azon, hogy hagyjak föl, miután lehet, hogy megkötöm ezt a kompromisszu­mot, és figyelembe veszem azt, amire felhívnak. Akkor mit vár­nak el tőlem? Erre az öreg rettenetesen megdü­hödött, és azt mondta, hogy „maga ne mondjon ilyet, hogy megalkuszik, mert ha valami a meggyőződése, akkor tartson ki mellette. Harcoljon az elveiért. Mi amikor úgy gondoltuk, akkor illegalitásba vonultunk, és fegyver­rel harcoltunk az igazunkért. ” Erre elnézést kérem. „Nem akarom ezzel megféneni, azonkívül nem használtam a megalkuvás szót, hanem kompro­misszumról beszéltem, ami mint köztudott, a kölcsönös engedmé­nyeken alapuló megegyezés. De nem tudom a helyzetet így felvet­ni, ahogy ön, mert más társadalmi helyzetben képviselte az elveit. Az árnyékszék igen fontos kelléke a háztájnak. Nemcsak akkor kell árnyékszéket építeni, ha az építkezés után még maradt helyünk. Hanem már akkor, mielőtt a ház építése megkezdődött volna, hiszen a ház építőjének is szüksége van árnyékszékre. A dolog nagyon egyszerű lenne. Ha a falvak és a tanyák lakói megértenék, mennyire fontos a korszerű árnyékszék, és rászánnák azt az összeget, ame­lyért már megfelelőt építhetnek. A rosszul épített árnyék­szék ára kidobott pénz. ★ Az egykori lelkész civil ruhát öltött, S lelkünkre kötötte a tiszta erkölcsöt. Beszédét hetente műsorunkra tűzték. Aki ráhallgatott, talán ma is szűz még. Lehetsz szerelmes, járhatsz együtt, és beszélgethetsz, szórakozhatsz, kisleány. Szerelmeslevelet, naplót írhatsz, és sok egyebet, de ne szakíts magadnak éretlen gyümöl­csöt. Ne szeretkezzél! Nem méltó a mi úttörő, a haladás­ban az elsők közt járó társadalmunk ifjúságához, hogy má­morban és önfeledésben éljen. Korán, éretlenül, kapkod­va. A magatok fejlődését gátoljátok, nyomorult élvezők­ként megmérgezitek magatokat, mint az alkoholisták. Ezt a rendet mi nem fogjuk feloldani. Ezt az erkölcsöt mi nem v v m J : X. m 1 \ «* / | k I „ \ / ) ^ XL fl t

Next