Beszélő, 1999. július-december (3. folyam, 4. évfolyam, 7-12. szám)
1999. október / 10. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1989 - ITTHON - Kis János: 1989: a víg esztendő
nyilatkozik, hogy a magyarországi reformok nyugati stílusú parlamenti demokráciához vezetnek el. De valóban oda vezetnek-e? Rá lehet-e szorítani az MSZMP-t arra, hogy maradéktalanul feladja állampárti kiváltságait? Vagy inkább valamilyen mexikói stílusú féloldalas többpártrendszer alakul ki, egy örök kormányzó párttal és sok kis klienspárttal? Nem fenyeget-e az állam rendpárti mozgósítása? Nem fenyeget-e az állam szétesése? Ezekre a kérdésekre 1988-89 fordulóján nem volt biztos válasz. Az MSZMP már nem volt elég erős ahhoz, hogy megtartsa a hatalmat, de még nem volt elég gyönge ahhoz, hogy kénytelen legyen lemondani róla. Azonban nyilvánvaló volt, hogy ez a bizonytalansági állapot ideiglenes. Az első lökés kívülről jött. 1988 áprilisában, majd augusztusában sztrájkba léptek Lengyelország nagyüzemei. Ez a sztrájkhullám jóval gyengébb volt, mint az 1980-as, mégis megrendítette a főtisztek, technokraták és kommunista káderek hatalmi tömbjét. A Jaruzelski-diktatúra ekkorra már felélte tartalékait. 1987-ben a kormány népszavazásra bocsátott egy reformprogramot, és leszavazták. Jaruzelski megriadt: mi lesz, ha a közelgő parlamenti választásokra bojkottfelhívást ad ki a Szolidaritás? A sztrájkok egyértelművé tették: ehhez mindenképpen elegendő ereje van az illegális mozgalomnak. Augusztus 31-én Kiszczak belügyminiszter közölte, a kormány párbeszédet ajánl a Szolidaritásnak a szervezet legalizálásáról. Az előkészületek hónapokat vettek igénybe, de 1989. február 6-án megkezdődtek és április 5-én sikeresen lezárultak a tárgyalások. A Szolidaritás elfogadta, hogy elindul a parlamenti választásokon a helyek 35 százalékáért, míg a többi 65 százalékot fenntartják a LEMP és csatlóspártjai számára. Abba is belement az ellenzék, hogy felújítsák a köztársasági elnök intézményét, s a hadsereg, a biztonsági erők és a külügyek fölötti végső ellenőrzést az államfő kezébe tegyék le (hallgatólagos egyezség volt abban, hogy az első köztársasági elnök a puccsista Jaruzelski lesz). Cserében a kormány ráállt, hogy korlátozott hatáskörrel szenátust hozzanak létre, melynek tagjait teljesen szabadon választják. Amint Lengyelországban megindultak a tárgyalások, a megegyezéses kibontakozás gondolata itthon is forgalomba került. De a leendő tárgyalófelek nem ugyanazt értették rajta. Az MSZMP Központi Bizottsága február 10-11-i üléséről kiadott közlemény úgy fogalmazott, hogy a párt „kész két- és többoldalú megbeszéléseket folytatni a hatalom gyakorlásának új módjáról minden törvényes keretek között működő szervezettel”. Ennél jóval egyértelműbb a független szervezetek válasznyilatkozata, melyet a Fidesz, a Kisgazdapárt, az MDF, a Szociáldemokrata Párt és az SZDSZ is aláírt: „nemzeti kerekasztal-tárgyalást javaslunk a kormányzat, az MSZMP vezetése és a demokratikus politikai szervezetek részvételével”. Az MSZMP egyebek közt a készülő alkotmányról szeretett volna párbeszédet. A független szervezetek szerint a tárgyalások célja az lenne, hogy rögzítsék az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásának feltételeit. Az MSZMP ajánlata nem a független szervezetek javaslatának puhább változata volt, hanem kísérlet arra, hogy kitérjen az elől, amit a másik oldal szorgalmazott. Igaz, a központi bizottság közleménye háromnegyed évnyi huzavona után végre félreérthetetlenül kimondta, hogy „a politikai rendszer pluralizálása az 1989. febr. 26. Ungváron megalakul a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Elnöke: Födő Sándor. 1989. febr. 27. A dunai vízlépcső építésének azonnali leállítását követelő petíciót adnak át Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének 124 ezer aláírással. 1989. febr. 28. Hét évtizedes távollét után Magyarországra látogat Habsburg Ottó. Horn Gyula külügyi államtitkár a Romániában élő magyar nemzetiségek súlyos helyzetére hívja fel a figyelmet az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának genfi ülésén. 1989. márc. 1. Az MSZMP és az Új Márciusi Front képviselői tanácskozó fórum létrehozását javasolják a politikai és társadalmi szervezetek párbeszédének megkezdésére. Baracskán szabadon engedik a katonai szolgálatot korábban megtagadó s emiatt börtönbüntetésre ítélt 70 fiatalembert. A magyar-szovjet határon négy határátkelőt nyitnak meg a kishatár menti személyforgalom számára. 1989. márc. 2. Moszkvába utazik Németh Miklós kormányfő. 1989. márc. 4. Az FKGP zászlóbontó nagygyűlése. 23