Besztercei Híradó, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Helytörténeti kiskalauz (35) Mai lapszámunkban megyénk három újabb települését mutatjuk be. Mindhárom helység a megye peremén helyezkedik el, kettő a Nagy-Szamos völgyében, egy pedig a Kelemen-havasok tövében jött létre. 1. Felsőbudak, Románbudak. Román elnevezése Budacul de Sus vagy Budácul Román. Német-szász elnevezése: Rumönisch-Budak, illetve Blesch-Budak. Megközelítése a következő, valaha aszfaltozott úton ajánlatos: A Besztercén átívelő Zsolnai-hídon áthaladva Kiszsolnán, Óvárhelyen (Orheiul Bistriţei) és Ráglán megyünk át, majd egy havasalji településre, Felsőbudakra érkezünk. Tőle keletre, a Fekete-hegy (Muntele Negru, 1550 m magas) erdőborította lejtőiről ered a Budak pataka, amely Bilak és Szeretfalva között a Sajóba torkollik. A Budaki patakon megjelentek az első törpe vízierőművek. Felsőbudak a megyeszékhelytől mindössze 17 kmre van. Egy ideig Beszterce-Naszód megye Jádi járásának volt a része. Községközpontja Óvárhely (Cetate). Okleveleink 1443-ban említik először poss. Oláhbudak néven (poss . birtok röv.). Ugyanekkor fordul elő a Walahbudak név is. A továbbiakban névírásában a következő változásokat mutathatjuk ki: Walahbudag (1453), Bwdak (1502), Budák (1733), Budak, Rumuneszk (1850) és Felsőbudak (1913). Hangsúlyozni kívánjuk, hogy akárcsak ebben, más esetben is, a helységnevek egyidejűleg több írásváltozatban is előfordulnak. Az 1289-1556-os időszakban Felsőbudak neve egyetlenegyszer sem fordul elő a Kolozsmonostori Konvent jegyzőkönyveiben - noha azokban 5444 bejegyzett szöveg található. Lakossága lassú, de állandó gyarapodást mutat. 1910-ben 1076 román, 1956-ban 1261, 1966-ban 1570, 1977-ben 1517 állandó lakosa volt. Az 1992-es népszámláláskor a falu összlakossága 1565 fő, ebből 1493 román, 71 cigány és 1 magyar nemzetiségű volt. A vallás szerinti megoszlás a következőképpen néz ki: 1486 görög keleti (ortodox), 35 görög katolikus, 17 pünkösdös, más (jehovista?) 27 fő. Felsőbudak lakossága főleg állattenyésztéssel és fakitermeléssel foglalkozik. . Felőr. Román elnevezése Uriu, Uriu de Sus. Németszász neve Er, Ur. Felőr az 576-os európai műút mentén, a Nagy- Szamos völgyében, Besztercétől 47 km-re nyugatra terül el. Egyike megyénk legszebb és leggazdagabb településeinek. Több évtizeden át itt működött a megye legjobb termelőszövetkezete. A helység maga nagyon régi lehet, valaha lakói őrszolgálatot teljesítettek. A Nagy-Szamos völgyének békéje fölött őrködtek, az idegen támadók feltartóztatása volt a feladatuk. Őrfalu volt Besenyő és Királynémeti is, akárcsak Felőr ikertestvére, a Dés melletti Alőr (Urişor). Felőr a középkor folyamán Belső-Szolnokhoz, majd Szolnok-Doboka vármegye dési járásához tartozott. 1950-1961 között Kolozs tartomány bethleni járásából igazgatták. Felőr neve 1405-ben fordul elő egy oklevélben villa Felewr ( Felőr falu) formáiban. A későbbi évszázadokban e név írásának a következő fontelor. l*17(». j.fiuiar ismerjük: 1495-ben Fel Ewr, 1587-ben Feli Eor, 1580- ban Fel-Őr, 1612-ben Feleor, 1831-ben Uroj de Szusz, 1854-ben Fel-Őr, Uru de Sus. Egy kis múltidézés: ... 1448. nov. 2-án Cheren-i János özvegye fia, lánya és unokái nevében tiltja Losonchi Bánt, István fiát és unokáit: Lászlót, Jánost, Györgyöt, Mihályt és Andrást a néhai férjénél elzálogosított Fewlewr birtoknak a zálogösszeg visszafizetése előtti jogtalan használatától. ... 1458. aug. 21.: Wech-i Desew fia László atyjafiától Desew fia Lászlótól 200 forintot kölcsönöz azzal a feltétellel, ha nov. 18-ig nem fizetné vissza, László magának foglalhassa Rettegh és Felewr (Belső-Szolnok vm) birtokbeli részeit. Ha pedig ennek ellentmondana, 400 forint bírságon maradjon. ... 1524. ápr. 25.: Felewr-i Rwbynth ( Rubint) János özvegye, Bethleni Bethlen Farkas familiárisa, Bethlen-i Miklós özvegye, Chire Margit és fia, Farkas és mások nevében - tiltja Somi Gáspárt, hogy Búza ( Búza) mezővárost elidegenítse Wyngarth-i Horváth Gáspárnak. A felőli dűlőnevek is bizonyítják, hogy itt évszázadok óta együtt él a magyar és a román. A neveket figyelmesen elolvasva arról is meggyőződhetünk, hogy a magyar dűlőneveket hovatovább románosan ejtik ki. De beszéljenek a dűlőnevek: Akácos, Alsó-Kisirit, Bikaritek, Bironád, Borszószer, Borzás, Burtuka, Csere, Creangă, Crenguţă, Csokas-tónál, Demistáj, Eklézsia, Felső-Kisirit, Gál-ritje, Gyula-rét, Giurăsăsc, Hidasak, Holjamba, Holoboaca, Hosszúbé, Jumătăţi, Kaszta, Kender-tónál, Kisfödek, Kövecses, Lábok, La cruce, Laz, Mozsárberek, Nyerges, Patak megött, Papilé, Porondak, Potcoava, Rettegi határ, Săc, Săs, Tekenyes, Tó alatt, Újosztás, Utak közt, Vizek közt stb. A dűlőnevekhez hasonlóan a felőri családnevek is két csoportra: magyar és románra oszthatók. A leggyakoribb családnevek: Barta, Süket, András, Gál, Molnár, Nagy, Ferencz, Szász, Gergely, Bocskai, Marczián. A román családok: Mureşan, Spelmezan, Danci, Boţ stb. 1944 tavaszáig zsidók is laktak Fejérben. Mára a temetőjük is elnéptelenedett. Felér lakossága hosszú évtizedeken át lassú ütemben bár, de állandó gyarapodást mutat (kivétel: 1992). 1910-ben 1217 magyar és román, 1930-ban 1222, 1956- ban 1309, 1966-ban 1361, 1977-ben 1395, 1992-ben pedig 1342 fő volt. A legutóbbi csökkenés a Désre, Bethlenbe és Besztercére költözésnek tulajdonítható - s mindez az úgynevezett szocialista iparosítás következtében. Felér nemzetiség szerinti megoszlása: 860 magyar, 469 román, 12 cigány és 1 német. Hitfelekezet szerint: 805 református, 422 görögkezeli (ortodox), 51 római katolikus, 56 pünkösdös, 7 görög katolikus és 1 más felekezetű. Fejér lakossága ma főleg mezőgazdasággal foglalkozik. . Felsőilosva. Román elnevezése: Tdilişua. Megyénk észak-nyugati felén, a Lonka- és a Görbe-patak egyesülésénél jött létre. Besztercétől kereken 80 km-re van. Megközelítése: a Beszterce-Dél műúton Fejérben jobbra térünk. Alsóilosva (Ilişua) - Nagykaján (Căianu Mare) - Dögmező (Dumbrăviţa) - Ispánmező (Spermezeu) - Lonkafalvi völgy (Lunca Borlesei) - Lonkafalva (Borleasa) után Felsőilosvára érünk. Felsőilosva évszázadokon át Belső-Szolnok, majd Szolnok-Doboka megyéhez tartozott. Járásközpontja Bethlen volt. Viszonylag fiatal felepülés. 1501-ben említik először okleveleink Ilosva néven. 1607-ben Kis-Ilosva, 1618-ban Felső-Ilosvaként fordul elő. A későbbiekben Ilosva (1733), Ilisva (1850) és Iliva de Sus (1854) írásváltozatokkal találkozunk. Felsőilosva állandó lakossága - a népszámlálási adatok szerint - hullámzó tendenciát mutat. 1910-ben 1485 román, 1956-ban 1147, 1966-ban 1305, 1977-ben 1437, 1992-ben pedig 1192 fő volt, csupa román. A vallás szerinti megoszlás így fest: 1112 ortodox, 63 görög katolikus, 12 pedig pünkösdös. Felsőilosva lakossága állattenyésztéssel és fakitermeléssel foglalkozik. Következő lapszámunkban: Felsőoroszfalu, Felsősebes, Felsőszászújfalu. Szilágyi Zoltán tosabb változatait BESZTERCE-NASZÓD MEGYE TÉRKÉPE 3. oldal 1995. január