Bihari Napló, 1977
1977-05-01
Megéneklünk, Románia AZ ALKOTÓ-TEREMTŐ MUNKA SZOLGÁLATÁBAN Újságok felcímei, plakátok piros betűi, kultúrházak és művelődési otthonok, művészeti intézmények és technikai kabinetek impozáns helyein kétszavas jelmondat — Cintarea Romániei — hirdeti a politikai nevelés, a szocialista kultúra, a művészeti alkotás, a technikai forradalom eddig soha nem látott kibontakozását. Megéneklünk, Románia — ez a költői gondolat, amely épp oly szépen hangzik anyanyelvünkön is — fémjelzi az országos fesztivált, népünk szabad, alkotó munkájának nagyszabású megnyilatkozását A szocialista hazánkat földrajzi méretekben és társadalmi vonatkozásban is teljesen átfogó, óriási méretű tömegmozgalom, pártunk nevelési programjának megfelelően, új szakaszt nyitott közművelődési életünkben. E nemes versengés célja, hogy szintetizálja egész népünknek a nagy kulturális értékek felé való törekvését, a dolgozó tömegek alkotóképességét. Hozzájárul a nép általános ismereti színvonalának növekedéséhez, az új embert jellemző öntudat és erkölcsi magatartás kialakításához. Az országos fesztivál, a közművelés tömegjellegének fokozása mellett biztosította a minőségi mutatók előtérbe kerülését, azt, hogy a szép és az igaz mindent átfogó és mindennapjainkat örömteljesebbé tevő ötvözete valósuljon meg azzal, hogy mindenki számára hozzáférhetővé és felhasználhatóvá teszi korunk szellemi értékeit. A Megéneklünk, Románia országos fesztivál újszerűségének legjellemzőbb vonása, hogy itt nem országunk kulturális-művészeti életének és erejének egyszerű bemutatásáról van szó, hanem magas erkölcsi elhivatottságról: hozzájárulunk az ifjúság, az egész nép neveléséhez, a lángoló hazafiság, a párt iránti határtalan szeretet, a forradalmi humanizmus nemes eszméinek szellemében. A verseny összes rendezvényei elválaszthatatlanul kötődnek a munkaközösségek eredményeihez, a szocialista haza felvirágoztatásához, a nép jóléte és boldogsága megteremtéséhez. A verseny eddigi szakaszai — hiszen már a megyei döntőn is túl vagyunk — teljes mértékben igazolták pártunk elvárását a Megéneklünk, Románia fesztivál törekvéseit illetően. A tömegszakasz és a zónaversenyek során, városon és falun, az emberek ezrei, tízezrei léptek színpadra. Előadásaikban a dolgozók teremtő képessége mutatkozott meg és felszínre került a művészi alkotás vágya az új, forradalmi kultúra létrehozásában. A népi alkotók a csodálatos balladákkal és domákkal egy tőről fakadó nyelven mondták el véleményüket korunk valóságáról, falujuk, munkahelyük problémáiról. A dobresti-i Iurgu Ioan erdész, a helybeli ifjúsághoz szólt színdarabjában, a faluhoz, a családhoz tartozás mai jelenségeit vizsgálta. Hollódon szintén a faluban megtörtént eseményt állítottak színpadra. Bogyoszlón régi népszokás, a kenderdörzsölés színpadi változatát mutatták be. Adonyban új citerát készítettek, hogy zenekaruk ezen az ősi hangszeren adja elő a tájegység csodálatos népdalait. A sok-sok művészbrigád műsora szintén a tömegek alkotó-teremtő megnyilatkozásának kifejezői voltak, s egyben a politikai, honpolgári és etikai nevelés nagyszerű eszközeinek bizonyultak. Népünk nagy történelmi eseményei, az 1877-es függetlenségi háború, az 1907-es parasztfelkelés hősi epizódjainak felidézése természetszerűen illeszkedett a Megéneklünk, Románia fesztivál rendezvénysorozatába. A Gojdu líceum zenés irodalmi összeállítása, a történelem idézése során, népünk szabadságszeretetéről, függetlenség utáni vágyáról, lángoló hazafiságról szólott. Néhány száz méterrel odébb, az Alexandru Moghioros Líceum diákjai szintén a hazafiság, a közös múlt, az együvé tartozás nemes eszméjét hirdették — magyar nyelven. A mostani fesztivál nagyszerűségének egyik megnyilatkozása éppen az, hogy az alkotó művészeti tevékenység az együttélő nemzetiségek nyelvén sohasem volt olyan gazdag, mint ma. A Megéneklünk, Románia országos fesztivál megújítóan hatott a hivatásos művészetre és irodalomra is. Színházi bemutatók, a tavaszi képzőművészeti tárlat, és jelentős zenei rendezvények tanúsítják, hogy művészeink megértették elhivatottságukat az új ember, a mélységesen forradalmi kultúrájú ember kialakításának átfogó és komplex művében. De ugyanezt mondhatjuk el a műszaki értelmiségről is, amely technikai alkotókörökbe tömörülve, szimpóziumokon, kerekasztal megbeszéléseken keresi az alkotásteremtés új lehetőségeit, a műszaki-tudományos forradalom még szélesebb körű kibontakozására a termelőmunka minden ágában. Pártunk és államunk erős anyagi alapot teremtett a politikai és kulturális nevelő tevékenység kibontakoztatására. Ez az erős anyagi alap a Megéneklünk, Románia fesztivál keretében megtalálta azt a medret, amely biztosítja a kultúra szétáramlását szocialista nemzetünk egész valóságában, biztosítva az ember személyiségének szabad, egészséges és harmonikus kibontakozását, előrehaladásunkat a szocialista építés útján, a kommunizmus felé. PETŐ PÁL Következetesség és művészi profil Évek műsortervét böngészve, színészhez, kiemelkedő alakításhoz (vagy éppen azért, mert nem az volt) színpadi műhöz (jó vagy kevésbé jó volt) ismert szövegrészhez, új darabhoz stb. kötve, emlékképekben elevenedik meg a színházi játékrend, a repertoár. Művészi tevékenységet, színházi produkciót együttvéve, s ezen túl, alapvető jellemvonásait mutatja meg a színház. Nagyváradi művészi arcéi? Ilyen is volt, talán van is. Idő távlatában határozottabban lehet majd eldönteni. Annyi azonban mindenképpen bizonyos: az együttes művészi hitvallása, rendezők egyénisége, kiváló rendezők jelenléte, a nagybetűs színész és drámaíró, a hagyományokra, a közönségre való figyelés, s valószínűleg egyebek is döntően meghatározzák a sajátságosat magában hordozó műsorpolitikát, esetleg művészi profil kialakítását. Utóbbi a váradi színházra mennyire érvényes, vagy nem érvényes? A felsoroltak miatt sem célszerű válaszolni reá. Bizonyos szempontból elhamarkodott is volna. A színházra tekintettel kevés is egy szempont. A színházi, törekvéseknek objektív okai, feltételei vannak. Elemeiben nagyon jó, jó, vagy kevésbé jó — megváltoztatni az alapvető tényezők változása nélkül úgy sem lehet. Máskülönben, lapozgatásomat egyéb szándék vezette. Felfigyeltem arra, hogy a történelmi dráma kisebb-nagyobb szünetekkel ugyan, de már tudatosnak is mondható következetességgel van jelen a repertoárban. Kihangsúlyozottabban ez a román tagozat műsorpolitikájára jellemző. Az 1971—72-es színházi évadban bemutatott nagysikerű B. S. Delavrancea történelmi dráma, az „Apus de soare“ volt a figyelmeztető. A Színházi krónika azelőadást úgy méltatta, mint a viszonylag fiatal színtársulat önmagára találását. Ez a magasan művészi teljesítmény arra késztette a színházi szakembereket, hogy Váradra figyeljenek. Többek között már az előzményekre 1963-ban ugyancsak B. St. Delavrancea-darabbal, a Luceaforullalszületett ez az új törekvés. Ezt követően szinte mindenik évben kihoztak egy történelmi drámát: Mihail Davidoglu Ilorea, Octav Dessila Mihai Viteazul, Ion Omescu Veac de iarnä, Dan Tarchilä Mircea-voivod alkotását (utóbbit egészében a televízióban láthattuk). A színészi gárda a történelmi drámára predesztinálta magát. A leginkább foglalkoztatott színészek, a címszerepek megformálói Nicolae Toma, Vasile Constantinescu, Liviu Martinus, Eugen Tugulea. A rendező négy esetben, éppen az irányzat nyilvánvalóságáig Ion Deloreanu volt. A színészi elhivatottság értelmezése is befolyásolta a műsorrendet: történelmi események felidézésével, ezek kifejezőinek, kiváló alakjainak megidézésével a közönség, s főleg az ifjúság hazafias nevelését szolgálták. A színház magyar tagozatán sem idegen a történelmi dráma. 1958-ban Gábor József, Vitályos Ildikó, Gulácsy Albert szereplésével Katona József Bánk bánját mutatták be; a dráma meglepően hosszú ideig maradt műsoron. A kibontakozó történelmi drámasorozatra is érzékenyen reagáltak. Az 1965—66-os színházi évadban Octav Dessila Mihai Viteazul darabját a román tagozat a magyar tagozat színészgázdájával közösen tűzte műsorára. Természetesen a műsorterv alakulását igen sok tényező befolyásolhatja. Sokszor csak’ ráérző tudatossággal tudták követni az igények fő áramlatát. Ennek nyilvánvaló felfedezését a színház pedig hasznára fordíthatná. Hogy milyen eredménnyel, azt a magyar tagozaton, mintegy három évet átfogva, Szabó József maradandó rendezéseiben láthattuk. A román tagozaton ez a törekvés a történelmi dráma továbbvitelében nyilvánul meg. Az előzmények, a formálódó színházi arcéi, ez is befolyásolhatta a nagyváradi szerző, Mircea Bradu drámaírói elindulását, öt év leforgása alatt, három történelmi tárgyú darabját (Vlad Topes in ianuarie, Noaptea alba és a Határírea) tűzte műsorára a színház. Olyan kapcsolatteremtést jelent ez, amin szerző, színház, közönség egyaránt nyer. Ezek után nem is olyan meglepő, hogy a magyar tagozat említett sikeres színházi évei hazai szerzők műveinek bemutatóihoz is kapcsolódnak. Ezt tudva, egyben reményeket táplálva tekintünk Kós Károly Budai Nagy Antalának nagyváradi bemutatója elé. F. I. Octav Dessila Mihai Viteazul című történelmi drámáját a nagyváradi Állami Színház román és magyar tagozata együttesen mutatta be Népköltészet és valóság a bábszínjátszásban Népköltészet azért, mert a bábművészet ennek minden faját hasznosíthatja. Victor Eftimiu Pui de om bábdarabjanépmeséi elemekkel operál. Alexandru Popescu, Dimitrie Balan közös vállalkozásából születő bábjáték, ugyanúgy mint a közismert Maros és Olt, legendára, mondára épül. A Povestea din Carpați írói fikció eredménye, témája nyilvánvalóan népköltészeti ihletésű. Tamási Áron Búbos vitéze is a népi beállítottságú világlátás hordozója. Radu Stancu Az aranysarló legendája — a Bábszínház magyar tagozatán a legutóbbi bemutató — a búzatermesztéshez kapcsolódó ősi mitikus szokásvilágot eleveníti meg. A népköltészeti mag a bábdaraboknál a legtöbb esetben keretjátékra biztosítja a lehetőséget. Kiaknázni, tovább vinni, ez már általában a rendező és a díszlettervező kiváltsága. S ők élnek is a lehetőséggel. Megjelenítésben, képi formában a népköltészeti, népművészeti elem a bábművészet, a bábtervezés kiapadhatatlan forrását jelenti.. Ezért is marad meg számomra felejthetetlen előadásnak Az aranysarló legendája. Cizellált szöveg, lényegre törő balladisztikus benyomást keltő színpadi képsor. A bábuk kopjafákra, kapufákra emlékeztető figurális alakzatok, a népművészetre jellemző letisztultság, egyszerűség hordozói (Bölöni Vilmos remekbe szabott munkája). A román tagozaton az alig egy héttel ezelőtt, bemutatott Bondocel kisiskolásoknak szánt mai darab, rejtett didaktikai célzattal modern mese arról, hogy a felcseperedőket milyen munkaterületek csábíthatják. De nem is ez a fontos: a népköltészet, a népmeséi csodálatos és fantasztikus elemek révén itt is jelen van. Ha másként nem, színpadkép, bábuk mozgatásában; hely, tér, idő kötöttségét egyedül a szárnyaló fantasztikum boríthatja fel. Hozzáértő ember, rendező kezében a bábdarab a kirívó didakticizmust mellőzve így válhat a gyermeknézők nevelésének eszközévé. S hovatovább ezt bábszínészeink is felismerik. Stúdió műsorban jelenleg Kovács György és Pető Márta a Mesebácsi meséinek második összeállítását játsszák. Kilin Ildikó, Simonfi Anna, Veress Zoltánnak a Tóbiás és Kelemen versét bábjátéknak dolgozták át, műsorukat minimális díszlettel, paraván nélkül az óvodákban mutatják be. Az elhivatottság felismerésével a bábszínház, a bábszínész így közvetít. S ha megkérdeznénk, honnan a belső indíték ...Volna aki a népköltészet, bábjátszás és valóság egymásrahatásában fedné fel a rejtély kulcsát Ezért fordulhat elő, hogy a felnőtt is bele tudja élni magát az effa t£ világvégén inneni, világvégén túl kalandozásokban i