Bolond Istók, 1878. (1. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-06 / 1. szám
JAN. 6. 1878. BOLOND ISTÓK, a szabaditós a L --- --- -------------------- ----------------. Andrássy Gyula aranygyapjas. Az arany gyapjas rend nagyvitéze lett Andrássy gróf. Megérdemlette. Nagyvitéznek a keleti háború alatt mutatkozott, a gyapjú pedig meg volt a fején hozzá.* Aranygyapjas lett!.................erre jó tehát a népek birkatürelme!* a meggyapjasodott Andrássynak, kinek hősisége mythologiai,uffenbach lesz Homérosza. Az új ,Jázon elmondhatja magáról : „Jászom Andrássy!“ Ő tétlenül nagyobb merényt követett el, mint a másik .Jázon a kolkhiszi vállalattal. * Andrássy most illustrálta azt a régi életes mondást, hogy az arany gyapjú hol teremhet? — ott ahol a kétfejü sas.* Mégis örvendetes fordulata az Időknek és Módoknak , hogy akik 49-ben kötelet fontak neki, most arany gyapjút akasztanak reá! * Kicsinyeknek szokták adni. Minek azon hát ugy kapni? Itt a példa láthatod : Deák ilyent nem, kapott. — Felséges kandúr! Ha meg akarod szabadítani a keresztényeket, szabadíts meg minket magadtól! 51* Keserű panasza Szontagh Pálnak, a somogyinak. Szabadelvű voltam, mamelukká lettem. Születésem napját is már régen elfeledtem. Éles hangon szóltam, büszke volt rám pártám, Római klasszikusokat örömmel czitáltam. Nem lettem próféta saját vármegyémbe, Sóvárogtam mandátumért, majd meghaltam érte. Mandátumot kaptam Somogy vármegyétől Mikor az a nagy termés volt makkból, vadkörtéből. De meg is szolgáltam igazi hűséggel. El nem hagytam Tisza Kálmánt sem nappal sem éjjel. Elfogadtam mindent, ahogy Bécsben mondták. Bár somogyi lettem volna, lettem mégis osztrák. Muszkaszövetségtől sem riadtam vissza. Szegény bolond török nemzet rám sorsát ne bízza. Adóvégrehajtó lett az én barátom, Hordár, drabant, Móricz Pali mindennapi társam. Régi meggyőződés lett nálam bitanggá, Régi szivem, igaz szivem kiszáradt szivacscsá, Ideálom nincs már ott fent a magasban, Nem a sas az én madaram, csak a hizott kappan. No de megvan immár, bűnös vagyok, érzem Meg is jött már, meg is jön még az én büntetésem . — De hogy Csernátony mondjon barátjának: Azt már meg sem érdemlettem, isten úgy segéljen!