Bolond Istók, 1881. (4. évfolyam, 1-51. szám)
1881-01-02 / 1. szám
BOLOND ISTÓK. — Akadémiai vitatkozás. — Ama bizonyos Pál. Kérem csak egy szóra ! Kossuth kicsi, én nagy vagyok, ön középszerű. A nagy nagyobb a középszerűnél, a középszerű kisebb a kicsinél. Kossuth csak politikus, de nem akadémikus. Én politikus, is vagyok, akadémikus is. Én vagyok politikus, akadémikus, kritikus, , szatirikus, klasszikus, poetikus, dramatikus, filikus. Én vagyok Kisfaludista, stilista, koneipista, tiszista, görgeista, romhányista, kálvinista. Én vagyok, professor, composzeszor. Én vagyok Puskinsiin, Anyegin, Lamontoff, Bájrom, Petőfi, Talmiarany János, Feketemarczi Mihály, Huhogó Viktor! Kossuth csak Kossuth, de én vagyok Gyulai Pál, aki mindenkit lepipál! Emn vagyok az a . . . Polszky. Sajnálom, de nem tehetek róla. Ama bizonyos Pál. Kérem még csak egy szóra! (Polszky visszafordul.) Jaj, de nagy az orra! Polszky. Szervusz Pali. Tehát elismered, hogy valami nagy mégis van bennem. Engedd, hogy leüljek a földre, hogy egy nívón álljak veled. Gyulai. Ha a fejed tetejére állsz se érsz a bokámig. Polszky. Akkor az orromra állok, hogy felülmúljalak, szed, épen jó lesz helyedbe választani Kossuthot akadémikusnak. Csupa középszerűségek ülünk benne. Gyulai. Mit azt hiszed, Kossuth betöltheti úgy az helyemet, mint a tiédet? Te csekélység vagy, de én nagyság vagyok. Nagyságos nagyság. Aztán mert nem ajánlottad te magad a 40-es években. Te vagy felelős. Pulszky. Mert akkor közös ügyes voltam. De most anti-tiszista vagyok. Gyulai. Én akkor voltam Anti-tiszista, de most Tiszista vagyok. Anti-jókaista is voltam. Te köpenyegforgató vagy. Igazság, Jókai! Jókai rész regényeket irt, de jó politikus. Jókai nem komédiás. Te középszerű vagy. Te középszerű vagy. Polszky. Nem! Ha Kossuthot kicsinek nevezed, nevezz engem is kicsinek. Én nem vagyok több, mint Kossuth. Gyulai. Mért akarod hát beválasztani Kossuthot, te Kossuth, te! Polszki. Mert tönkre kell tenni a népszerűségét! Gyulai. Tönkretenné ő az akadémiáét. Tönkretette volna Petőfi is. Hírbe hoznák a világ előtt! Görgeit válasszuk meg, ő úgyis „halhatatlan,“ — mert megéneklom Romhányimban! Öli Görgőie drága néven A muszka költő lelkesül, Tíz sort sütök ki minden évben, Míg száz év múlva nyersre sül. Csak addig éljek én, mig versem Megszületik, sülve vagy nyersen ! S ha élsz, mig megír Gyulai, Halkatlan lesz, oh Görgai ! Polszki. Szidj, csak ne énekelj! Gyulai: Te ocsmány, te kiállhatatlan, te nyomorult, — megénekellek ! Oh Polszky ! lenne bár oly hosszú hited, mint arczodon az orr : Kinyírja a költői bosszú, Kimkmdalom orrodra forr! Meg kell halom hallgatnod, Polszky, Halálnak halálával múlsz ki! Bár csatalóként nyíra fúsz : Ettől beléd szorul a szász !... Polszky: Nem hallgatsz? Felnyársallak tehát! Gyulai: Akkor meg én, te vén csataló, megnyergelem az orradat. Polszki. Csak vigyázz, bele ne ess ! Gyulai. Megpukkkkadok! Polszky. Ila megpukkadsz, igen okosan cselek-Gyulai. Kérlek csak még egy szóra ! JAN. 1 1881.