Bolond Istók, 1883. (6. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-08 / 14. szám

. ----------------------■■■' ■-------------4 —1-----­ * BOLOND ISTÓK ÁPRILIS 8. A HAZA UJ GYERMEKEI. ézd, Hunnia! zordon teled regéi, Melyek színezték hosszú estedet: Tündér valóként, a tavaszszal, élni És hantidon virulni kezdenek ! Ne ismernéd föl annyi nagy alakját Az ős­mondáknak, kik nem múlnak el ? Attila népei e hont sohse hagyják, A testvér nemzet hozzád útra kel! Áldozzunk hiven őseink nevének, Kik bár letűntek, emlékök szilárd ; Döntsék le bár országuk’ ezredévek: Az alkotók nagyságának nem árt! Népek viharja az erdőt kitépte, A birodalmat, mely volt rengeteg. Áll még néhány fa, — a hon kebelébe Ültessük át, itt növekedjenek ! A MA1ÍV. tud. papadémia idei jelöltjei: I. Polszky Kari. A Polszky papa fia. (Ajánlja Polszky papa.) II. Po­lZky Go.IV. A Polszky papa fia. (Ajánlja Polszky papa.) III. Polszky Kariba­di. A Polszky papa fia. (Ajánlja Polszky papa.) IV. Hampl-Pampl. A Polszky papa veje. (Ajánlja Polszky papa.) V. Deák Farkatlan. (Rendes tagul ajánlja Fraknófelesz.) Deák P. czimen sok ideig volt szerződtetve a régi Pesti Naplóhoz vezérczikkírónak. Miután a publikummal se­­hogysem sikerült elhitetni, hogy a Deák F. czikkeit Deák Ferencz írja, e roppant siker arra bátorította, hogy fel­csapjon történetírónak. Mint történetíró felfedezte, hogy Bocskay és 11. Rákóczi Ferencz lázadók voltak. Ezzel ér­demeket szerzett arra, hogy a papadémián rendes tagul ajánltassék. VI. Thallóczy Laloszka. Más tavai isz­tontalták­, de érdemes méd attól nem találtattat eléd bot­oszatnat. Azóta Laloszta itt ed tönvet, melben medilta, hód őszeink mitépen azon­­náltat 1864-ben. Továbbá tett ed utazászt a Laszlofszky­­hoz államtöltszéden. f Ajánlja Dummer Auguszt bácsi, a ki a jövendőbeli időjóst kontemplálja Lajoskában. Már most is eleget­­mutat.) VII. Szódász Béla. «Összegyűjtött költeményeit nem rég adta ki; ezenkívül műfordítások is jelentek meg tőle.» (Szóról szóra. Ajánlja Szódász Károly.)­­ VIII. Hazafi Veray János. Összegyűjtött költeményeit nem rég adta ki; ezenkívül műfordításai is vannnak. (Ajánlja Szó­­dasz Domokos.) FEDERINEH ROBI KIDOBATTATÁSA A RENDŐRI PALOTÁBÓL. (Elbeszéli a hős mag­a.) Gewalt! Gewalt ! Policzáj ! Revelver, söss bele fünerhündertfünerzigmal nochenander! Bem! x 550. Und noch emal gewalt ! Und noch emal policzáj! Sinálta a policzáj rajtam egy unerhörte gewaltakt. Fagam hozni az enyém partré a holnapi számba bele, umgeben van lorbeerkranz, s fagam írni füléje: a rendőri önkénykedés legújabb áldozata. S fagam kezdeni igy: «Jeles tolló mon­­khatársonkat, laponk szellemes és pikáns tolló íróját Féderinek­ Jakab urat. . . stb.» . . Nagynak kell mégis lenned, és dicsőnek, Bármily beteg vagy, öli hazánk, anyánk, Hogy irigyed künn és benn annyi néked! Hagyján! A viszályok átka szállá ránk! Mely harcz aláz le, ha békén mi együtt? De önmagunk fő ellensége: mi! Szeretni egymást végkép elfeledjük, Tombolván pártok szenvedélyei! Sorsunk kegyest­ irántunk! Ím megálda, Pártok, ti meddő, rossz házasfelek! Hogy lenne szívetek szerelme tárgya: Küld béke angyalául gyermeket! Uj, hű fiúkkal áldja meg hazánkat, Boldog, ha keblén halhat, árva nép ! . . Találkozzunk itt! a szent honfilángnak Áraszszuk rajok éltető hevét! Bolond Istók. Hi­ndertrausendmall gewalt! gewalt! gewalt! Thadják mit sináltak velemmel im­ gebäude der policei? Kidobták engemet!!! — — — — — — — — Majláth megyilkolása óta esemény a világot nem felrázta úgy bele, mint ez a hír tagja, ha köztudomásra gyűrt. Egy Federineh Kebit kidabni — oh­ne schmürzensgeld! Kidabni hivatalos mélkedése közben! Unerhört! Unglaub­lich ! Entsetzlich ! Ganz a la Texas! Asiatische zustande! Gewalt! A dalag igy történte. Én megyek a policzás gebérdébe be, semmi rosszat nem tanítva. Feltente nekem mindjárt, hogy a kapu alatti drabant nem szalotérozza engemet az övé piaskával bele. E dommer Kerl­i gandalam magamban, s menek t­ovább. T­alálkozom a Balogh Albinnal, a­ki van egy rendűr-fogalmazó. Mondok neki: szervasz! Meglátja engemet, megrémüli magát, s fátja esze­­nélkül a bizomosba, hogy rémülettől megszabadulja magát. Ist er meschöge gewarden, der Albin von Balogh, kiből én megsináltam egy gewaltiger ph­alicziszt, s ki máskor ha meg­látta engemet, mindjárt gyű­rte egy stojsz original berichttel sakhogy az övé nevét kiírjam az újságba bele?.. Worschein­­lich ist er ganz meschn­ge geworden, gondolom magamba, s büszkén benyitok az enyém jó baráthoz és saufkamarádhoz a stadthauptmann Zsarnayhoz. Ekkor történte magát a katasztróf, mit thall leírni jenge, szháj khimondani nem meri, ész felfogni nem t­udja. Kigyüttem az utczára — aber gleich. Ez t­ürténte állítólag a belügyminiszter paroncsából! Gut! Bródykóbi irta egy vezériczikk erről az esetről bele. Tenczerkóbi irta egy vezériczikk erről az esetről bele. Buch­­schinderkóbi irta egy vezériczikk erről az esetről bele. A Halb­­kreizerböl átveszi a dhalgat majd a Náje Fráje, a Náje Frájéböl átveszi majd az Allgemeine, az Allgemeinéböl átveszi majd a Times, innen a New­ York Herald, s két hó alatt tudni fogja az egész fü­ldteke, hogy Féderinek­ Róbit kidobták — ohne schm­ürzenigeld, s hogy nálunk uralkodják asiatische zu­stande ! Revelvert ! t­odod már micsinálj! Süsd el magadat!

Next