Bolond Istók, 1899. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
BOLOND ISTÓK. UJÉV NAPJÁN, 1899. (Petőfi után. Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza. Súlyos sebet kapott, de még El nem veszett végkép joga. Ellenzékünk már nem porban hever, Szeme haragva lángokat lövel, S a mit kiált, Szörnyű, rettentő az a vád. Szörnyű, rettentő az a vád, S ott szárad, Bánffy, — képeden! E vád a döntő nagy napon Halál-itéleted legyen! Halál-ítéleted király előtt, Gyújtván méltó haragra végre őt Te ellened, Törvényre ki fogad fened! De mit a döntő nap nekünk? Ha lesz is az, sokára lesz! És a mi több és a mi fő — A király könyörületes. Még majd kegyelmet adna nékik ő . . . Ne várakozzunk! E jogmegvető Mungók felett Tartsunk magunk Ítéletet! Tartsunk olyan ítéletet, Hogy elborzadjon — Ausztria. Dühét az ellenzék hada Mindaddig öntse Bánffyra, Amig a Tisza-klikkből egy marad, S ez is úgy szól, midőn Bécsbe szalad, Hogy jaj neki, Ki a törvényt nem tiszteli! Mert Bánffy veszte most kevés, — Tisza-klikk is menjen vele! Ezért imádkozik a nép, Ezt hozd meg, újév reggele ! Öntsd, nép, az ellenzékbe dühödet, Hogy ne ismerjen könyörűletet, Mig ily igazok Közül a földön egy mozog! ¡XLISK. Szótalan Bertalan mameluk levele feleségéhez az elnapolásról. Édes lelkem ! Ne hidd, bár minket még ki sem hívtak, hogy azért mégis ne volnánk meglőve. Egyre-másra párbajoskodom, pisztolyok nélkül bár, de segédek nélkül is. Hát nem elég, hogy folyton részt kell vennem minden ülésben? És mindre azt kell mondanom : jól van, legyen úgy, ahogy ti akarjátok! Mióta beadtam a derekam, azóta egy makulányi ellenvetést se tehetek. Egyik felől Tisza Pista,— kérlek épen most is,— másik felől az öreg Tisza biztat, hogy ne csüggedjek. De nemcsak szóval, hanem látható külső eredménynyel is. Mint egy választáskor, etetnek, itatnak, hizelegnek, simogatnak, udvarolnak nekem, kedves Kertikének hívnak, csak mentül tevékenyebb híve maradjak az exlex törvényen kívüli állapotnak. Én, tudod édes lelkem, a béke, a nyugalmam kedvéért úgy teszek, ahogy ők akarják. Hogy meddig bírom, azt már sejtem. Egyre ígérgetik, hogy csak várjak, bízzak, még én nekem is felvirrad. Jó, jó, mondtam a minap is, vigyen el benneteket a manó ! Hát Széchenyi Manóval mi a manót csináltatok ? Ki az az úr ? kérdem én is Bolgár Ferivel Verywell. Itt vagyok én, németül jól tudok, utaztam is eleget, mégis őt ajánlotta Bánffy miniszternek. Járja ez, mikor nekem magyarul sem kellene tanulnom ? Vagy épen ez a hibám. Látod édes lelkem, mindenütt csak háttérbe szorítanak engemet. Látom, érzem, ez nem tarthat soká. Színt fogok vallani. Ők nyakra-főre párbajoznak, segédekül hívják őket, jegyzőkönyveket, nyilatkozatokat írnak alá, Gajáriról, Fehérváryról, még a Földváry Misiről is, Münnichről, Horánszkyról, Bánffyról, Tisza Pistáról egyre beszélnek a lapok és az egész ország, én rólam senki se hall valamit. Pedig különb elégtételeket tudnék adni, mint ők és nem lövöldöznék csak a levegőbe. Persze engem más téren használnak ki. Jó, jó, csak rajta. Az új esztendő új fordulót jelent. Majd meglátom, boldogabb leszek-e? Különben ne aggódj értem ebben a párbajos világban. Hiszen látod, kutya bajuk se lett. Mégis övék a dicsőség. Szilveszteréjszakát is itt kell töltenem, folytonos elfoglaltságban, nem a te körödben. Azért a nagy elfoglaltság közepett rád is fogok gondolni, édes lelkem. Boldog újévet! Pá, puszi ! Maradok hű mamelukod Berti. U. i. Az újévi malaczot, ha elköltöd, gondolj rám is ! Én is kaczintok a te egészségedre ! Képzeld, már pezsgőt is hozatnak, hogy a munka annál vigabban folyjon. Bánffy, Tisza, ez mind a te müved ! Pá, puszi! Berti, JANUÁR 1.