Bolond Miska, 1863 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1863-01-21 / 1. szám
t . Töredékek egy idegen szótárból. Accidentia, megegyezés abban, hogy a hivatalnok, akinek 600 ft a fizetése, mellesleg évenkint még 10,000 ftot szerezzen. Activa, kinnlevő követelések, bukott embereknél: 10,000, 20,000 frt szóló váltók, fizetendő, holdban lakó Sehol található Icig által. Adonis, férfi, hosszú, nagyon görbe orral, nagy hosszú fekete szemöldökkel, kiálló állkapcával, széles hosszú szakállal, gyapjas fővel, nyakba szorított kalappal, órával, nagy (Egy muszka postahivatal nők.) Postahiv. — Igazgató ur! ma 2000 levél érkezett! Igaz g. — Sakkinka! és én azokat mind elolvassam ? Postahiv. — Úgy látszik, hogy egynéhány gyanús is van közöttük . . . Igaz g. — Gyanús ? No akkor az egész csomót tűzbe kell vetni, mert egy rühes juh az egész nyájat megmételyezi. (Töprenkedés.) Ezek a német újságok egyre csak azt feszegetik, hogy mennyivel tartozik Németország magának és európai állásának, hanem arról hallgatnak, hogy menynyivel tartozik — nekem! Rotschild. Fölösleges az erre következett jelenetet leírni. Ha valakinek ilyenről nincs fogalma, kérjen az iránt fölvilágosítást legközelebbi nős szomszédjától. Elég a hozzá: Meier A. B. nem evett ebédet, legalább otthon nem hadonázott lábaival, a levelet dühösen zsebébe téve, a szobát pulykaméregtől kipirosodva elhagyó, az ajtót irgalmatlanul becsapó és hazulról elfutott. Meier A. B. asszony azt téve, amit az asszonyok rendesen tenni szoktak, midőn más dolguk nincs, ő sirt. — Kölönösen erősen sirt, mig férje jelen volt. Mihelyt a Meier А. В. és társa cég főnöke elment, nem sirt többet, legalább oly erősen nem, mint az előtt. Mert egynéhány évvel ezelőtt, gondolo megában, midőn még nem voltam oly Debella kövér, mint most, és sovány férjem szemei másután is láttak volna, mint csupán az üzlet után, akkor ő is eleget sírhatott volna. „Különös** — szólt magában Meier A. B. a legközelebbi vendéglőben — „semmi szállás — vagy a lakás részletesb megjelölése, csupán Meier A. B. és T. c. Ki ismerhet minden Meiert és minden teljes címüt! És Isabella! Ismerem a Mariét, Elizát, a színházbelinek nevét az igaz nem tudom, de honnan tudhatná ez, hogy a nevem Meier? Lehetetlen. Most megvan. Mindenesetre a fiatal szőke Meier A. B.! ügy van, ez olyan nőtlen Don Juan, ki minden leány után fut. B. A. helyes. Hol lakhatik csak? Nem akarom szerencséjétől megfosztani. Nekem sem esnék jól, ha valaki.. . - Cimkönyvet, tentát sat, hozatott, föli rá a lakást a még mindig illatos levélkére és sajátkezüleg veté a legközelebbi levélszekrénybe. A fiatal szőke Meier F. A. rövid idő óta jegyben járt, most épen a márkájánál volt, kivel a jövendő zenéjéről ábrándozott, melyet majd a lehetőleg sok kicsi Meier fog produkálni. Jövőbeli apóga, kereskedő parókája tetejétől csizmája sarka aljáig, minden áron magához hasonló vér óhajtott. Azért Meier В. А., а szőke, minden nap tollal füle töve mellett és mindenkor csak egy óranegyedre jelent meg látogatásképen. — Hogy leendő apósánál még jobban behizeleghesse magát — mert az öreg nagyon aranyos ember volt — inasának meghagyd, hogy a távollétében érkező leveleket rögtön márkája házába hozzák utána. Ma a szőke Meier A. B. már 22 perc hosszat mulatott arájánál. Az engedelmes kereskedőinas jött és több levelet hozott. — Az após benső megelégedéssel szemlélte a falánkságot, melylyel a vő a leveleket kibontá elöl vala és megmondd, hogy honnan érkeznek. „Anglia — tudósítás Hongkongból — Helsingör — Frankfurt Kollerwirth és Lederbogentől. — Városi posta? Alkalmasint börzealkuszomról titkos tudósítás“ „Adsza csak!“ és a speculáló após villámsebességgel ragadá ki a „városi postát“ Meier F. A. kezeiből. Néhány perc múlva pokoli lárma volt a szobában. Sírás, kiabálás, civakodás, dühösködés a jelenlévők között. Mérgesen véve a szőke elvégre kezébe börzealkusza „titkos tudósításait“ tartalmazó levelét, melyet a felbőszült após a szeme közé vágott és egy „élj boldogul örökre !“-vel kirohant az utcára. A mátka, magától értetődik — elájult. Midőn ájulásából magához jött, észrevette, hogy a szőke Meiert tulajdonképen soha nem is szerette. Ezt atyjának a legnagyobb meggyőződéssel kivalló és még aznap visszaküldő a mátkagyűrűt. Meier J. A. is visszakülde a magáét és ő is meg volt győződve, hogy ő se szerette voltaképen aráját. „Engem az öreg, ezen kiállhatatlan eleven számláló gép vagyona csábított el.“ No de van Meier A. A. számára elég más jó após. Jól megfontolva a dolgot, arám — az igaz — nem volt szép, de unalmas. Vége, forever! Ezen rövid magánbeszéd után visszanyervén vidámságát, az illatos levélkét boritékozá és tréfából Meier A. helyett, „Meier А. В. C.nek cimeré és a postára küldé. Véletlenségböl a városon csakugyan létezett egy Meier А. В. C. nevű ember. Már öregecske volt, születésére izraelita, aki egy szép fiatal keresztény leány kedvéért kikeresztelkedett és imádottjával a házasság szent állapotában élt. Előbb Ábrahám Beer volt a keresztneve ; a kikeresztelkedés után még a Christian nevet is fölvette és Meier А. В. C. nevet vett föl. Este ezen új keresztény Keresztély estebédnél ült fiatal neje oldalánál és a theához vajas kenyeret sonkával evett, a mikor egy inas a vándorlevelkét a házi asszonynak, a ki tulajdonképen a házi ur volt — átadó. — Kicsoda ezen Isabella ? vallata a sonkátevő férjet. — Igazságos Jehova! akarom mondani Jézus! Micsoda, kicsoda ez az Isabella? Isabella ! tréfa ! Isabella alkalmasint a nőnemhez tartozó fehér nép lesz. — Olvasd és reszkess! mondá a fiatal asszony és lábaihoz veté a levelet. — Nos ? És miért reszkessek ? Ha tíz ily levél jönne is, mégsem reszketnék. Reszketnék talán , ha valamely Isabella csakugyan rám várakoznék 8 órakor este és forró szerelmet kérne tőlem. — Az asszony fejével bólintott és sóhajtott. — De miután én neked keresztény hűséget esküdtem, csak nem reszkethetek előtted, mintha valami hosszú Isabellával bajom volna. Soha — amióta élek — nem volt Isabellám, és meg fogok halni, és még Bellam se lesz, annál kevésbé olyan, akinek elöl még Isa-ja is van, egy egész Isabella, soha! Egyébiránt e levél Meier A. B. I.-nek szól, e—i-vel, én pedig a—ivel irom a nevemet. — Találóbb volna !—a replikáit az aszszony. Ekkor kopogtattak és az ajtón egy fiatal, csinos ember, a ház egyik rokona lépett a szobába. — Aranyos Ágoston — mondá Maier A. L. C., csendesítse le nőmet, aki erővel azt kívánja, hogy reszkessek egy hosszú Isabella miatt, aki ma vagy holnap este 8 órára valamelyik kedvesét várja, hogy holmi érdekest közölhessen vele. Megyek a szomszédba Meier kávéházába Kalabriászt játszani. Csöndesitse le Klárát.Г Ezeket mondva, a levélkét Ágostnak átadó, ki azt mosolyogva elolvasá és a zsebébe dugá. Maier A. B. C. a kávéházba ment klábriászt játszani, az aranyos August pedig mindent elkövetett, hogy rokonát lecsöndesítse. Egyébiránt nem igen sokáig mulatott. Miért búcsúzott oly hamar ? Mert 8 óra már elmúlt, mert ő volt Meier Ágost, és mert nem rég egy fiatal bájos hölgygyel megismerkedett, akinek vezetékneve nem tartozik ide, de a kinek keresztneve............ I’s a be 11 a volt, arany lánccal, s ötezer forint évi jövedelemmel. Antike, kisasszony, de ha 40-nél több tavaszt élt. Aesthetika, mit némely kritikus ir, ha polemizál. Bankrészvény, — papiros. Bankrészvényes, — szánandó ördög. Barrikáda, — kőbánya liberálisok számára. Capítalis, fej, mely nélkül az ember majd megbolondul. Centifolium, — 100 darab 1 frtos bankó. Concurrens, — egyik a másikat a fölfalásig szereti. Demon, — aki az embert ráveszi, hogy verscsinálásból éljen. De ficit, — amiről nem tudják, hogy hová lett. Denunciatio, — kivált politikai — nagyon tisztességes kereset. Etiquette, — ha valamely üvegen az áll, hogy bakator, belől pedig Stinkenbrunner. Examen, — ugorkasaláta fiatal embereknél, melytől őket a hideg kileli. Festinalente, — némely tudós s más társulat jelszava. Frugalis, — oly ebéd, ahol az embernek nincs mit ennie. Kitűnő koszt-regényekben. Galopin, —,aki rövid idő alatt hintót szerez, és kevés idő múlva elszökik. Gynasialista, — tehetséges fiatal ember, aki arrólmeg van győződve, hogy lapot szerkeszthet, s politikai brosúrt irhat. Humánus, — átalában a ki, felebarátját meg nem fojtja. Hysteria, — oly állapot az asszonyoknál, amikor új köntöst, vagy fürdőbe menni kívánnak. In du li jubilo, — ha a szamár bársony nyerget kap. Intrigáns, — a ki hamarább lépesedik, mint más becsületes ember. Iurisprudentia, — tudomány, miként kell felróni a perköltséget. Iuste millieu, — veszedelmes helyzet két ember között, kik porokat osztani szeretnek. Lumen mundi, — olyan valami, aminek magát minden iró és muzsikus tartja. L y r i k u s, — oly ember, aki erőszakkal ellen akar meghalni. Municipális tanács, — egy község több tagja, akikkel a többiek nincsenek megelégedve. Nemo ante mortem beatus: egy kereskedő se tudja, hogy mije van, míg a Vergleichsverfahren alá nem esik. Originale, — arra való, hogy mások meglopják. *