Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1866-07-22 / 29. szám
29 dik szám. Pest, julius 22-én 1866. VII. évfolyam HETI NAPTÁR. Hétfő, jul. 23. Török János, azon esetre , ha a burkusok Pestre is eljönnek, szerkesztőségét Rómába akarja áttenni. Kedd, jul. 24. Látja Schmerling bácsi, most már nem a magyar alkotmányra, hanem Velencére , meg Csehországra mondhatjuk, hogy „verwirkt.“ Szerda, jul. 25. Nyolc nap alatt lett annak vége , aminek tizenhét évig minden egyéb érdeket föláldoztak. HETI NAPTÁR. Csütörtök, jul. 26. A bécsi pincékből hozzánk szállított ezüst és aranyak nagyon otthoniatlanul érzik magukat. Péntek, jul. 27. Bizony szomorú dolog az , mikor az izé „két karé közé szorul.“ Szombat, jul. 28. Mennyire kell remegnünk, ha meggondoljuk , hogy azok a garázda burkusok tőlünk is elvehetik a provisoriumot. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadóhivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. IT előfizetés „BOLOND MISKÁRA“ Évnegyedre (jul.—sept.) . . 1 frt. 50 kr. Félévre (jul—dec.) ... 3 frt. ФЩГ" Gyűjtök mindem 10 után egy tiszteletpéldányt kapnak. Eredeti levél a poroszok főhadiszállásáról. (Közli a Garaboncás.) Tisztelt szerkesztőség! — Miután a bécsi lapok mindegyike közöl a porosz táborból levelet , meg nem állhatom , hogy e tisztelet a „Bolond Miskát“ is ne érje. Tudom, hogy olvasói nagyon kiváncsiak a burkust ismerni. Rettenetes nép ez ! Ezeknél nemcsak a cündhekli, hanem a zündnádli is tüzet ad. A patrónjaikat gyufás skatulyában tartják, mint mi a cindheklit s aztán igy gyújtanak rá. A burkusra hamisan fogták rá, hogy tubákos, mert már talán önök is tudják, hogy például Königgréc alatt annyira füstölt, miként emiatt látni sem lehetett. Egy itten fogságban levő magyar baka azt a viccet csinálta, hogy a burkusok ezúttal nem poroszok, hanem porozók voltak, hanem lett volna csak a bakának gyorspuskája, bizonyára Klopfstockká válnak, melyek szintén porozók, csakhogy nem ezek ütnek, hanem őket ütik. A nyelvük is fura, mert g betűt mindig j-nek ejtik kis azért Gotha herceget Jotta hercegnek, ganyó hazánkfiait janóknak, az éget éj-nek s Gézuska fiamat Jézuskának mondják. A manó látott ilyen kifordított embereket! De legfurább az öltözetük. A közkatonák tepsit hordanak a fejükön mint a magyar vasutak német konduktorai, törzstisztjeik sárga rézből készült thea-forralót, melynek végén nyárs van, hogyha azt földbe vagy padlóba ütik, azonnal megálljon. Ebből azt következtetheti a nyájas olvasó, miként a burkusok hatalmas gourmandok, s valóban azok, minek bizonyságául közlöm az általuk Prágában kibocsátott élelmezési rendeletet, mely szerint minden közlegénynek naponként kell kapnia. Reggelire: egy pohár kávét császár zsömlyével , sardellás-kósvajas kiflivel. Hogy a kávé édesebb legyen, a cseh leányok a burkus urfiafeat megcsókolni tartoznak. Délre: Marhahúslevest kirántott bárányfarkkal. Fekete levesben a burkusok nem akarnak részesülni; asszieztál, ha a gazda oktondi, szamárfüleket tálal föl; ezután jön a kitoló kása, utána pecsenye s minden embernek egy-egy iice bor. Vacsorára kap a közlegény egy font rostélyost, szilvás rétest, egy-egy pint bort s az ágya mellé a Luther által fordított biblia egyegy példányát, hogy gerjedelembe ne jöjjön , a mi ronthatná a subordinációt. Ezenkívül meg van parancsolva, hogy a békés polgárokból lett harcias landwehrek (ami körülbelöl honvédet jelent) hálószobáiba következő kellékeket kell készíteni, úgymint : Tisztességes slafrokkot; hálósipkát; papucsot , melynek nem szükséges épen hímzettnek lennie; meleg száj mosó vizet reggelre s estére sós lábvizet, éjjeli inget, fogkefét és Török József király utcai gyógyszertárából egy-egy darabot a hasonlíthatlan fogpásztából, mely a fogfájást rögtön megszünteti, még akkor is , ha magán polgárok vagyonára fájna valakinek a foga. Ha család nincs a háznál, akkor a közlegény maga tisztítja saját csizmáját, azonban ha van szobalány vagy más vászoncseléd, ez tartozik az ing meg a kravátli gombjait fölvarrni. A szegény magyar írói segélyegylet egy derék zsidó tudós özvegyét is részesíti gyámolításában. Madame Silberstein, Goldberg , Rubinenthal és Brilliant ezen testvéries érzés fölött annyira megindulnak, hogy elhatározzák, miként gyermekeiknek nem engedik meg, hogy azok nyilvános helyeken németül beszéljenek, hanem csak poroszul. E háborús világban bizonyára legjobb dolga van a generálisok közt a jezsuiták generálisának, mert annak csak az ördög ármányai ellen kell harcolnia s nem a poroszok ellen. Bécsben az történt, hogy az ott átvonuló szász sebesülteket a nép poroszoknak tekintette s kigúnyolta. Erdélyi szász atyánkfiai e miatt kétségbeesnek, miután eleget mutogatták magukat a bécsi reixráthban s mégsem akarják őket ismerni! A bécsi arsenál körül egy drótostót egérfogó csapdákat árulgatott, de megjárta, mert egér helyett ő maga került kelepcébe, miután kisült, hogy e voltakép nem is drótos tót, hanem drótos német, s nem is annyira drótos német, mint inkább furfangos porosz , aki a fegyvergyár körül is pionkodott. A porosz közlegények nagyon finnyásak. Prágában a nép nagyon meg akarta őket traktálni s azért minden háznál gombócot főztek számukra, mit ezek a koldusoknak adtak. Igazuk volt, mert a katona már megcsömörölhetett a gombóctól, miután a csatatereken még a levegő is tele van azzal. De már csakugyan felfordult a világ. Múlt héten a bécsi professorok egy Deáktól akartak tanácsot kérni, hogy már most mit tegyenek. Eddig tudtak leckézni, de a mostani examenen látszik,hogy ők maguk bizony semmit sem tanultak. Hogy a bécsi állatkert ne kerüljön porosz kézre, azt hir szerint el akarják adni a pesti állatkert-társulatnak. Minden állatot szívesen látunk, csak a csökönyös szamarakat nem; miattunk bizvást a burkusok birtokába juthatnak. Garaboncásságok. A bécsi hivatalos lap szerkesztősége szintén leköltözött Pestre , s hogy ne legyen fából vaskarika , azért ezentúl valószínűleg nem „Wiener Zeitung,“ hanem „Pesti Hírlap“ címet fog viselni! Páris, a világpolitika s a divat fővárosa már a mostani háború eseményeit kezdi kizsákmányolni, mert a legelegánsabb uracsok és delnőket úgynevezett velencei kalapokban láthatni, melyek hasonlítanak a tiroli kalapokhoz. Ez a franciák részéről különben csak az udvariasságnak gyöngéd viszonzása; ők t. i. velencei kalapokat hordanak , mikor a velenceiek flórenci helyett párisi kalap alá jutottak. Mégis vasfejű ember volt az a Tell Vilmos, hogy Gessler kalapjának reverentiázni nem akart. Lám a mostani emberek már okosabbak, mert ők bizony oly kalapoknak is bókolgatnak, amelyekben egy csepp e fő sincs.