Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-22 / 29. szám

29 dik szám. Pest, julius 22-én 1866. VII. évfolyam HETI NAPTÁR. Hétfő, jul. 23. Török János, azon esetre , ha a burkusok Pestre is eljönnek, szerkesztőségét Rómába akarja áttenni. Kedd, jul. 24. Látja Schmerling bácsi, most már nem a magyar al­kotmányra, hanem Velencére , meg Csehországra mond­hatjuk, hogy „verwirkt.“ Szerda, jul. 25. Nyolc nap alatt lett annak vége , a­minek tizenhét évig minden egyéb érdeket föláldoztak. HETI NAPTÁR. Csütörtök, jul. 26. A bécsi pincékből hozzánk szállított ezüst és aranyak nagyon otthoniatlanul érzik magukat. Péntek, jul. 27. Bizony szomorú dolog az , mikor az izé „két karé közé szorul.“ Szombat, jul. 28. Mennyire kell remegnünk, ha meggondoljuk , hogy azok a garázda burkusok tőlünk is elvehetik a­­ provi­­sorium­ot. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadó­hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. IT­­ előfizetés „BOLOND MISKÁRA“ Évnegyedre (jul.—sept.) . . 1 frt. 50 kr. Félévre (jul—dec.) ... 3 frt. ФЩГ" Gyűjtök mindem 10 után egy tiszteletpél­dányt kapnak. Eredeti levél a poroszok főhadiszállásáról. (Közli a Garaboncás.) Tisztelt szerkesztőség! — Miután a bécsi lapok mindegyike közöl a porosz táborból le­velet , meg nem állhatom , hogy e tisztelet a „Bolond Miskát“ is ne érje. Tudom, hogy olva­sói nagyon kiváncsiak a burkust ismerni. Rettenetes nép ez ! Ezeknél nemcsak a cündhek­li, hanem a zündnádli is tüzet ad. A patrónjaikat gyufás skatulyában tartják, mint mi a cindhek­lit s aztán igy gyújtanak rá. A burkusra hamisan fogták rá, hogy tubákos, mert már talán önök is tudják, hogy például Königgréc alatt annyira füstölt, miként e­mi­att látni sem lehetett.­­ Egy itten fogságban levő magyar baka azt a viccet csinálta, hogy a burkusok ez­úttal nem poroszok, hanem p­o­r­o­z­ó­k voltak, hanem lett volna csak a bakának gyorspuskája, bizonyára Klopf­­s­t­o­c­k­k­á válnak, melyek szintén porozók, csakhogy nem ezek ütnek, hanem őket ütik. A nyelvük is fura, mert g betűt mindig j-nek ejtik kis azért Gotha herceget Jotta her­cegnek, ganyó hazánkfiait janóknak, az ég­et éj-nek s Gézuska fiamat Jézuskának mondják. A manó látott ilyen kifordított embereket! De legfurább az öltözetük. A közkatonák tepsit hordanak a fejükön mint a magyar vas­utak német konduktorai, törzstisztjeik sárga rézből készült thea-forralót, melynek végén nyárs van, hogyha azt földbe vagy padlóba ütik, azonnal megálljon. Ebből azt következ­tetheti a nyájas olvasó, miként a burkusok ha­talmas gourmandok­, s valóban azok, minek bizonyságául közlöm az általuk Prágában ki­bocsátott élelmezési rendeletet, mely szerint minden közlegénynek naponként kell kapnia. Reggelire: egy pohár kávét császár zsömlyével , sardellás-k­ósvajas kiflivel. Hogy a kávé édesebb legyen, a cseh leányok a bur­­kus urfiafeat megcsókolni tartoznak. Délre: Marhahúslevest kirántott bá­rányfarkkal. Fekete levesben a burkusok nem akarnak részesülni; asszieztál, ha a gazda ok­­tondi, szamárfüleket tálal föl; ezután jön a ki­toló kása, utána pecsenye s minden embernek egy-egy iice bor. Vacsorára­ kap a közlegény egy font rostélyost, szilvás rétest, egy-egy pint bort s az ágya mellé a Luther által fordított biblia egy­­egy példányát, hogy gerjedelembe ne jöjjön , a mi ronthatná a subordinációt. Ezenkívül meg van parancsolva, hogy a békés polgárokból lett harcias landwehrek (a­mi körülbelöl honvédet jelent) hálószo­báiba következő kellékeket kell készíteni, úgy­mint : Tisztességes slafrokkot; hálósipkát; papu­csot , melynek nem szükséges épen hímzettnek lennie; meleg száj mosó vizet reggelre s estére sós lábvizet, éjjeli inget, fogkefét és Török Jó­zsef király utcai gyógyszertárából egy-egy da­rabot a hasonlíthatlan fogpásztából, mely a fog­fájást rögtön megszünteti, még akkor is , ha magán polgárok vagyonára fájna valakinek a foga. Ha család nincs a háznál, akkor a közle­gény maga tisztítja saját csizmáját, azonban ha van szobalány vagy más vászoncseléd, ez tarto­zik az ing meg a kravátli gombjait fölvarrni. A szegény magyar írói segélyegylet egy derék zsidó tudós özvegyét is részesíti gyámo­­lításában. Madame Silberstein, Goldberg , Ru­­binenthal és Brilliant ezen testvéries érzés fö­lött annyira megindulnak, hogy elhatározzák, miként gyermekeiknek nem engedik meg, hogy azok nyilvános helyeken németül beszéljenek, hanem csak­­ poroszul. E háborús világban bizonyára legjobb dolga van a generálisok közt a jezsuiták generálisának, mert annak csak az ör­dög ármányai ellen kell harcolnia s nem a poroszok ellen. Bécsben az történt, hogy az ott átvonuló szász sebesülteket a nép poroszoknak tekintette s ki­gúnyolta. Erdélyi szász atyánkfiai e miatt két­ségbeesnek, miután eleget mutogatták magu­kat a bécsi reixráthban s mégsem akarják őket ismerni! A bécsi arsenál körül egy drótostót egér­fogó csapdákat árulgatott, de megjárta, mert egér helyett ő maga került kelepcébe, miután ki­sült, hogy e voltakép nem is drótos tót, hanem drótos német, s nem is annyira drótos német, mint inkább furfangos porosz , a­ki a fegyver­gyár körül is pionkodott. A porosz közlegények nagyon finnyásak. Prágában a nép nagyon meg akarta őket trak­­tálni s azért minden háznál gombócot főz­tek számukra, mit ezek a koldusoknak adtak. Igazuk volt, mert a katona már megcsömöröl­­hetett a gombóctól, miután a csatatereken még a levegő is tele van azzal. De már csakugyan felfordult a világ. Múlt héten a bécsi professorok egy Deáktól akartak tanácsot kérni, hogy már most mit te­gyenek. Eddig tudtak leckézni, de a mostani examenen látszik,hogy ők maguk bizony semmit sem tanultak. Hogy a bécsi állatkert ne kerüljön porosz kézre, azt hir szerint el akarják adni a pesti állatkert-társulatnak. Minden állatot szívesen látunk, csak a csökönyös szamarakat nem; miattunk bizvást a burkusok birtokába jut­hatnak. Garaboncásságok. A bécsi hivatalos lap szerkesztősége szin­tén leköltözött Pestre , s hogy ne legyen fából v­a­s­k­a­r­i­k­a , azért ezentúl valószínűleg nem „Wiener Zeitung,“ hanem „Pesti Hírlap“ címet fog viselni! Páris, a világpolitika s a divat fővárosa már a mostani háború eseményeit kezdi kizsák­mányolni, mert a legelegánsabb uracsok és del­nőket úgynevezett velencei kalap­ok­­ba­­n láthatni, melyek hasonlítanak a tiroli ka­lapokhoz. Ez a franciák részéről különben csak az udvariasságnak gyöngéd viszonzása; ők t. i. velencei kalapokat hordanak , mikor a velen­ceiek flórenci helyett párisi kalap alá jutottak. Mégis vasfejű ember volt az a Tell Vil­mos, hogy Gessler kalapjának reverentiázni nem akart. Lám a mostani emberek már oko­sabbak, mert ők bizony oly kalapoknak is bó­­kolgatnak, a­melyekben egy csepp e fő sincs.

Next