Bolond Miska, 1867. (8. évfolyam, 1-52. szám)
1867-05-05 / 18. szám
van, nem lehetne ő a felét Festetics külügyminiszternek adni, aki ex officio semmit se csinál. Az igazságügyminisztérium. Milyen szerencse, hogy a belügyminiszter nem Horváth Boldizsár lett, (amint tervezve is volt.) Várjon egy ilyen sült polgárember kezéből elfogadhatta volna-e egy igazi telivér mágnás a főispánságot. Gr. Vizeözeöni. Tisztújitás. (Szomorújáték, számos kandidáció keresztülvonásában.) SZEMÉLYEK Traktássy Imre, (főispán) Sugdosy, (titkárja). Első V Második hang a tömegből Harmadik: Sógor János , Koma István, J Rokon Gábor, I Bátya Kristóf, (Néma szereplők) Atyaffy Ignácz, I Keresztffy Béla, Barát Jóska, I Öccse Aladár, Dixy András. (a megye orátora) (A választásra hivatalosak és hívatlanok, karzati publikum, nyögések és sóhajok. — Történik itt-ott, ebben az esztendőben.) Traktássy, (elfoglalja az elnöki széket, leül, fölkel, az éljenekre nyájasan meghajtja magát, megint leül, megint fölkel arany tubákos pixisét keresni, — ismét leül, Sugdosi hozzáhajlik a füléhez, erre jobb szemére illeszti monokliját, melylyel a közönségre tekint, — míg balszeme az előtte fekvő Sugdosy-féle conceptusba kacsingat.) Tisztelt megyei bizottság, he! Mint e megye igen tisztelt korrrmányzója, he, izé, nem, hanem mint ez igen tisztelt megye korrrmányzója, aszt hiszek, hogy a nagyméltóságú minisztérium utasítása szerrrint járatt el a bizottmány, he, midőn előleges konferrrenciájában a választások közölüli elveket előlegesen megállapította. Minthogy törörvényes, de, közbenjárzásommal a kandidációk megtörrténtek, most, midőn a választásokhoz hozzá fogunk, lehetetlen eléggé nem hangsúlyoznom, hogy a megyei bizottmány tisztelt tagjai az általuk képviselt nép üdvét, javát szivükön viselve a jelöltek közül azok arra adandják szavazatukat, kiket tiszta meggyőződésük szerint, de, megválasztandóknak hisznek. (A főispán monokliját lehullni engedi, mire hangos éljenekbe tör ki a sokaság.) Dixy András: Méltóságos főispánunk bölcs vezérlete miatt e nemes megye háláját vélem ... ! A hívatlanok: Éljen! éljen! Traktássy: Most tehát hozzá foghatnánk a választásokhoz. Sugdossy: (feléje hajolva) Előbb tán a bizottmányi tagok névsorát kellene felolvasni. Traktássy: (Titkon): Lehetetlen; gazember huszárom a theás edény alá azzal gyújtotta meg a spirrritust. (Hangosan): A tisztelt bizottmányi tagok névsorát felolvastatni nem tartrtom szükségesnek, mertrt azon szervezetteljes viszonynál fogva, melyben ezen megye közönségével élnem szererencsém vagyon, személyesen ismerem mindnyáját s igy látom, hogy idegen szavazó nincs köztük. (Kellemes zúgás a hívatlanok, kellemetlen a hivatalosok részéről.) Dixy András: Méltóságos főispánunk szeretetteljes nyilatkozata miatt a nemes vármegye intenziója szerint vélek eljárni, ha ... Hangok a népből: Éljen ! éljen ! Traktássy: Tehát hozzá foghatunk a választásokhoz. Az első alispánságra Nyiry, Nyirberky és Nyirági vannak kandidálva ; — tessék választani. (A túlnyomó többség Nyirági nevét kiáltja ; Traktássy jobb tenyerét füle mögé illeszti, hallgatódzik s aztán szól) Minthogy e megye hazafias bizottmánya Nyirberkyt óhajtja első alispánul, tehát Nyirberky éljen. (Zúgás, morgás, a hívatlanok azonban éljeneket harsogtatiak ) Traktássy: A második alispánságra Diósgyőry . . . Első hang: Éljen! ő lesz az alispánunk ! Választók: Éljen! éljen! Traktássy: Amint hallom, a túlnyomó többség Diósgyőry alispánsága ellen van, s így bár sajnálkozva, kimondom, hogy Sógor János a másodalispán. A központi szolgabiróságra jelöltek Kozma Mihály és — Második hang: Maradjunk csak ezen jelöltnél. (Éljenek.) Traktássy: Tehát Koma István kedves barátomat méltóztattak megválasztani. — (Félre a jegyzőhöz): Nos frrráter, hát irja gyorsan a jegyzőkönyvet. (Hangosan): Az egyes járások szolgabirói jelöltjei: Csiszár Imre, Hólyagos Jakab, Kerekes Géza, Csukló György . . . (a többi nem hallatszik az általános zaj miatt, melyből egyes éljenek, — „ez törvénytelenség,“ — „despotismus,“ — „hát kinevezéseket jöttünk hallgatni,“ — sóhajok, nyögések, és ismét éljenek hangzanak ki.") Traktássy: Valóban nagy elismeréssel tartozom ezen nemes megye irányában, — mely tisztviselői megválasztásában oly egyhangúlag járt el, de, s ör örömömre szolgál végzésül kijelentenem, hogy járírási szolgabirákká a többi jellölt nevét nem is engedve elősorolni— Rokon Gábor, Bátya Kristóf, Atyaffy Ignácz és Barát József kedves vérszerinti atyámfiait méltóztatták választani. (Zúgás, morgás, eget verő zaj, melyből a tovább felolvasott jelöltek nevei nem hangzanak ki ; — az elnöki csengettyű félórai szavára azonban mégis támad némi csend, mely után ismét meghallani a főispán szavát.) Valóban könyekre fakaszt a tisztelt bizottmánynak ezen, személyem, illetőleg családom kránti roppant ragaszkodása, hogy még az alsóbbrendű állomásokra is, de, csupán csak rokonaimat méltóztatott megválasztani, mint aljegyzőkké: Keresztfi Béla keresztfiamat, if. Traktássy Imrét, legfiatalabb Traktássy Imrét, legeslegfiatalabb Traktássy Imrét, Traktásy Ödönt, Traktássy Aladárt, esküdtekké : Traktássy Gyulát, Traktássy Bélát, Traktássy Oszkárt, Traktássy Attilát, úti biztosokká : Sógor Gáspárt és azt a szegény königgrätzi plezáros Traktássy Menyhértet, várnagygyá Traktássy Kázmért . . . Sugdossy: (Hallkan) Hisz ezt az állomást már Dixynek méltóztatott ígérni, méltóztassék csak arra az emberre tekinteni, már az öklét emelgeti! Traktássy: (Szintén halkan) Biz ez baj, hanem amire az oka, miért nem irta kövérebb betűkkel a listát No de helyrehozzuk, annak az embernek be kell dugnunk a száját. — (Hangosan) Tisztelt megyei bizottmány ! Még egy alázatos észrevételem van. Megyénk székhelye hajdan nem ez a városka volt, hanem amaz ott fönn, épen a határon, mit bizonyít azon körülmény, — hogy a megyének ott mai napig is van háza, — mely jelenleg egy mészáros kezei közt van bérben.-------Hogy e terjedelmes megye méltósága fenntartassék, azt hiszem, hogy az elsőhöz hasonló rangban és fizetéssel még egy várnagyot kellene választani, . . . (zúgás, morgás) . . . tehát végzésül kimondhatom, hogy indítványom elfogadtatván, a tisztelt közgyűlés második várnagyul Dixy András barátunkat egyhangúlag választotta. Dixy András: Méltóságos főispán! . . . szemtelenorráról elhajtja az oda szállott legyet,) háláim határtalan, hogy engem kijelölni méltóztatott, .... de ez mégis szemtelenség! (Másodszor is elhajtja a legyet.) Azt hiszem tehát, midőn a választások így egyhangúlag megtörténtek, minden szív értelmét tolmácsolom, — ha . . . (Éljenek, zúgás, sóhajok, kézszorítások, csengettyű-hang) Traktássy: Ezek után pedig van szerencsém a tisztelt közgyűlést feloszlatni — s a megye új és értelmes tisztikarát szegény asztalom vendégeiül meghívni! Garaboncás hiúk. 71 Királyutcai levelek. Pest, 3-dik májosba. Edj aféle tavaszi tárcacikcak. (Még ed kis variation a kikeletrül. — Valamit az uj dohánydóról. — Heid pipázik szombaton a zsidó.— Két miniszter és többféle kinevezés. — Választás a megyéban és a városnál. — A Nyári és a Vidots. — A Spitzigéig uj titolost nyeri. — A Graf Szapáry és a Lloyd-Társaság. — Szerentsée hóid a szegen ember nem gazdag. — Gyün a Benedek.— Mérnem tavai? — 10,000 madjar legén. Ne csodálkozd magadat azon, haid ebe a hétba is irom én te neked. Én is ojan vadjok mint a fát, ami sűrűn hajtja mostand a levelet, tshakhoid remengylem az én levelem nem ojan ződ, mint az, ki ezeredmagával ingolja ide-oda az ágacskákon és árnyékával rá-rálebegi a papirosra, ami fehér; — ha ehe hozzágondolsz, hóid vadjok piros kedvibe: igazi valóságos nationalhangulatba pöndörödöm neked az en királocai episzelemet. Pedig tscholotkozol tégedet ha asztal gondolsz, hóid valami nadjon akarnám kiugrálni a boribül; ha észtét akarnék isteni, tenék a mérgibe, sohasem nem pedig az örömibe. De mijotánd nem vadjok ed merges ember, hanem sőt inkább au controleur származom Békés megyébul es nem Hevesbul, gondolok magomba bele : hiszen tschak a mostandi szabadság is provisorisch el fogja következni utána a hamisitotlan echt szabadság es nem vetek neki száz esztendőt. Magjarországba az én Árpádkám unokáinak a fiatschkái lesznek szabad választók, mer fogják megtőzedés szerinte választhatni. Körömben mink is választhatónk mostani szabadon — a szivarokba, a mi azomba edre med, mer mingyájan szelelik roszul és égik belül. Mint a Windischgrätz tábunok embere a baronnál, adj kezdődi magát a jó szivar a londresznál, kivéve ha rosz, a mi a két kreutszerosok betscheletire elő is fordulja. Hát nem lesz már ezután a trafik, hanem fogunk termesztődni a dohánt hárompéle adónak a áldása alat, és mivel ezek terhes adók, fogják születni bizomosan belőle a pipa-adócskát, a föst-pótlékadócskát, meg a homuzushlagadócskát is. Ezen adok asztat a tanátshoz, hórd voláskömlöség nélkül tegyen minden dohánzó vdlj mint a buzgó izraelita, a minek énepnapon nem szabad pipázni. Veszi todnilik edj nadj palackot, észtét penteken telifajja dohángyal es szombaton aztand szájába ereszti bele a hideg föstöt, es tete eleget a válásnak is, meg a dohánzási szenvedelemnek is. Igaz odjan, haid lesz ebül inkább dohányos mint dohányzás, de nadj a drágaság es kitsehi a pénz. Áztat is nem rósz, hóid a Pusz, a mi udj szekirozta a szegen ojságirokat, bene van a fügetlen madjar kormán sajtó-hivatalába. No, sajtolni tuta is jól benőnket ez az ur, hóid tschak udj szorolta belénk a szusz. Mér nem fügesztetek fel őtet adja hivatalától mint mást ? Minden lap kiabálja az expulsiót és kölömösen az „1848“ hangosan lármázza: „Pulsz ki!“ A mi legjoban boszontja engemet e tiltakozásnál az, haid a minisztérium hallgat rá. A megyei és városi választások is nagy izgalomba tartanak most az embert. A Nyáry nem fogadta el a tisztviselöséget a megyéba! Phortscha ! Én könyeben gondolhatom magamba edj hacserget generalis nelköl, mint Pestvármegyei a Nyáry nelköl. Vadj azer nem akarja leni alispán, mer tartózza a parlamentba a bal oldalba es a kormány a ház jobbdalából származza ? Hiszen a Vidotsch János is baloldalos és mégis kandikál, akarok mondani kandidál a polgármesterségra. Igen, a Vidots