Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1868-10-18 / 42. szám
Bécsi levél. Vége van a koncertnek, a függöny megijedt és leesett, a muzsikusok egyet szippantottak és elkullogtak a színpadról, a karmester földhöz vágta a kottákat, a gyertyalángok sistergő fohászszal kiadták lelküket, a közönség elbódítva, elbolondítva a rendkívüli élvezettől, haza ment vacsorálni, — finis Landtagorunk. Jaj, de furcsa hangszereket hallottunk ! alkatrészeit egy ép ablaktábla és egy jókora kő képezik. Úgy látszik, a cseheknek az ilyen instrumentumon kicsalt hangok felette tetszenek, mert a függöny legördülése után is, csupa műkedvelésből egyre gyakorolják magukat rajta. De száz szónak is egy a vége és tizenhét Landtagnak is egy — Rájárath. És most stimmelik ott a hegedűket, halljuk, milyeneket húznak majd ! V. de V. Ilyenekhez sem Joachim, sem Bunkó Feri, sem Liszt, sem Liliomtavi Hajnalka e nagysága nem értenek. Az egyik Landtag oly szép szelíden és elérzékenyítően látszott, hogy még a békés Kipfelhauserek sem sajnálták a hangverseny-jegy árát, a másik meg oly mérgesen, oly nekidühösödten húzta, hogy a kopasz ember is attól tartott, hogy nagy rémületében égnek mered minden haja szála. Itt volt az a bécsi Landtag. Áldott, jó egy országgyűlés ez, nem bánt, nem csip, nem harap, még csak nem is interpellál, csak — beszél. — Megérdemli, hogy a kormány arany rámába tétesse és elküldje tanuságos példányul a többi rakonczátlan országgyűlésnek. A konczertben ő fújta a lágy, olvadozó fuvolát; csupa moll-hang, sem a durt, sem a durrogatást nem ismeri. A megtestesült humanitás elhatározta, hogy házasságkötésre nem szükséges többé az engedély, kiki minden testimonium nélkül magának, és függetlenségének sírját áshatja, valamint elhatározta, hogy a kutya is emberi rangra emeltetik, amenynyiből ő is tartozik ezután — adót fizetni. Bezzeg máskép lerúgott a lembergi Landtag ! Lengyelországon túl is derekasan meghallották vastag moraját. Kár, hogy a vonót ketten fogták, az egyik párt az egyik, a másik a másik végén, különben tán még elérik, hogy a főkarmester olyan kottát tesz eléjük, amilyen után ők szeretnének játszani. Brugásuk egész eredménye egyébiránt az volt, hogy elpattant a Gr-hurjuk, Goluchowsky helytartó, kinek kezéből kivétetett a nagyon is nyugtalan ütenypálcza. Hogy a szent, tyroli Landtag nem játszott más hangszeren, mint orgonán, ezt mondani is fölösleges. Sajátságos helyiség ez a tyroli konczertterem. A rouleaux-k légmentesen leeresztve vannak, az emberek sötétben gyülekeznek össze, „ávé“-knál és „circumdederant“oknál egyebet nem játszanak, és mikor aztán benn van az ember az ájtatos Stimmungban és olyan jámbor arczot vág, hogy szinte meglátszik rajta, milyen jól esnék most neki, egy kenetteljes prédikácziót hallhatni, akkor feláll a főtisztelendő Grreuter a szószékre, és akkorákat káromkodik, hogy egy hamburgi matrózlegény leczkéket vehetne nála. Prágában pedig a nagy dob, a csindaratta-bumdaratta, az egész török muzsika járta. Az az, hogy a termen belül még meglehetősen ildomosan folyt a koncert, de a fősolisták mindjárt kezdetben odahagyták a színpadot és künn a szabad ég alatt saját kezükre arranyiroztak egy hangversenyt, ahol egy uj hangszert is alkalmaztak, melynek fő 106 Gyöngyszemek. Egy országot egy ló... . akartam mondani Martoriért. Izabella. Fledtere si neguo Jókai-os, Ludassios movebo. Andrássy. Sötét felhők tornyosulnak az égen, Hull a zápor a madridi vidéken, Izabella, jer be hozzám pihenni, Eugéniám majd gondodat viseli. Napoleon. Rómeóval kérdezem , hogy mi az a meggyőződés ? .. Kéz ? nem ! — láb ? nem !—mi hat ? .. valóban megfoghatatlan előttem, hogy némely emberek ilyen megfoghatlan dolog miatt is írnak, holott subventióért is írhatnának. Gizenguzi Ganz Mór. Igénytelen javaslatok: miként menekülhetünk meg a rablóktól. (Báró Wenckheim figyelmébe ajánlja V. dem.) Gonosz világot élünk : a szegény lányoktól csókot rabolnak, az idő megfosztja a fákat leveleitől, a háziurak kizsákmányolják a bérlőket, a pénz hatalma bizonyos írókat követkőzteti meggyőződésükből, számtalan ingyenélő lopja az úristen napját, és — a mi legborzasztóbb — rablóbandák garázdálkodnak a hazában, melyek maholnap ellopják egész Magyarországot, agyon puskázzák összes népségét és csupa wiczczből csak a kir. biztosoknak és pandúroknak kegyelmeznek meg. A dolgok ilyetén állásánál a méltóságos belügyér köszönetét vélem kiérdemelni, ha néhány rabló-irtó javaslattal járulok szine elé. Ha nem használ az egyik, tán használ a másik. Tehát pro primo. Ismeretes dolog, hogy a rablás fő indoka és végczélja a pénzvágy és pénznyerés. Ahol a rablók nem vélnek pénzre szert tehetni, ott nem bántalmaznak senkit és szép nyugton maradnak. Erre élő tanújel vagyok én magam, ki soha életemben rabló látogatásával nem szerencséltettem. Azt indítványozom tehát: tegye minden magyar honpolgár összes ingó és ingatlan vagyonát pénzzé, s rakja le azt áldozatkészen az úgy is mindig szükiben levő financzminiszter oltárára, — a rablók ezt látva, s tudva, hogy minden törekvésük a tökéletesen pénzetlen közönséggel szemben hasztalan lenne, önként lemondanak majd mesterségükről, és hálás kenyérkeresetre adják majd magukat. Vagy : spekuláljanak a rablók romantikus hajlamaira. Tudjuk, hogy mindnyájan deli ficzkók, szép és galant legények, kik, mint Samson Delia, vagy Herkules Omphate lábainál, lovagias hódolattal viseltetnek a gyöngéd női nem irányában, kiknek vitéz mellükben szív dobog, mely nem csak képes a szerelemre, hanem buzgó hévvel vagy is utána. — Használjuk fel tehát a gyengéjüket és alakítsunk egy csupa szép nőkből álló sereget, küldjük a vadászok és bakák helyett ez amazonármádiát ellenük, és tizet merek egy ellen fogadni, hogy a gyorsan lángra lobbanó szegény legények a nőknek megadják magukat és első megpillantásra lerakják a fegyvert előttük. Vagy: Nincs oly elvetemedett ember, kinek keble valamelyik kuczkójában ne szunynyadna a szeméremnek vagy szégyenérzetnek egy kis szikrája. Benn van ez még az élettelen tárgyakban is; a nap is, midőn látja, hogy este tágulnia kell a hold elől, elszégyenli magát és elpirulva nyugszik le. Számítsunk tehát a jobb érzetre, és telepítsük le közöttünk a Galatzban csak az imént féktelenül garázdálkodott népcsőcseléket; ha a rablók észreveszik majd, hogy léteznek emberek, kikkel összehasonlítva, ők ártatlan, ujjánszületett gyermekek, kik szívtelenség, elfajzottság és aljasság tekintetében még rajtuk is túltesznek, feltehető, hogy büszkeségükben sértve érezik magukat, elszégyelkeznek, és kivándorolnak majd egy más hazába, hol még párjukat sem lelik. Vagy: Tegyen le. Wenckheim az „Esti Lap“-pal úgy, mint Eötvös a „Néptanítóival tesz. Valamint emez az utóbbi lapot díjtalanul elküldi a tanítóknak, úgy küldje el b. Wenckheim az „Esti Lap“-ot minden rablónak ingyen, és minthogy a rablók — elszigetelve a világtól — bizonyára mohón kapnak majd az újságon, és elolvassák azt mindvégig, biztoosak lehetünk a felől, hogy az egyhangú és örökös polémiák miatt legrövidebb idő múlva agyonunják magukat, és mi e békés módon megszabadulunk tőlük. Vagy: A tapasztalás azt tanítja, hogy a rablók legszívesben és leginkább erdőkben tartózkodnak, ami annyiból természetes, mert a fák között legbiztosabb menhelyre képesek szert tenni, és üldözésük is nagy nehézségekkel jár itten. Nem volna tehát czélhoz vezető, ha a kormány a bécsi Biach és kompániával új szerződést kötne, mely szerint ez urak kötelesek a lehető legrövidebb idő alatt az összes magyar erdőt levágni, és a fát kihordatni Magyarországból ? Természetes rejtekhelyüktől megfosztva, a pandúroknak ezután csekélyebb bajba kerülne, a rablókat kezükbe keríteni. Ezek javaslataim, melyeket minden gratifikáczió nélkül, csupa hazafiságból felajánlok a magas kormánynak. Újabb egyletek. (Az aláírások közelebb fognak kibocsáttatni.) („Halljuk.“) Országgyűlési szűzbeszédeket készítő egylet. („Fejkö tő.“) Férjhez menni akaró hajadonok társulata. (Elnök Rudiik.) („Másvilág.“) Orvosok és sírásók kölcsönösen segélyző egylete. (D i s c o r d i a.) Thaisz Elek ellen felebbezéseket faragó társulat. (Elnök : Szentkirályi. Alapítók : Simon Flórent sat.) (Panszlavia) Csehország, Románia és Moszkva közt létesítendő szamárvonatu vasút.