Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1868-02-23 / 8. szám
8-ik szám. 1868. Pest, febr. 23-án. IX évfolyam HETI NAPTÁR. HETI NAPTÁR. Csütörtök, febr. 27. Keglevits Béla igen szépen kéri Kecskeméthy Aurélt, hogy ne hordozzon frakkot, mert akkor ez a viselet még népszerűtlenebb lesz. Péntek, febr. 28. A félhivatalos tollak töprenkednek, hogy mennyi esik rájuk a „titkos kiadásokból“. Szombat, febr. 29. A romániai trió nagyon tanul s így belőle nemsokára orosz ökör lesz. Hétfő, febr. 24. A tervben levő új magyar rend hallomás szerint nem aranyból hanem papirosból lesz. Kedd, febr. 25. A delegátusok Bécsben eladják cylindereiket, miből mélyebb elmék a közel hazatérésre következtetnek. Szerda, febr. 26. Hannoveri György és Nápolyi Ferenc nyilatkoznak, hogy ők még mindig királyok. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 frt. — Az előfizetés és minden reclamátió a Bolond Miska kiadó hivatalába (barátok tere 7. sz.} utasítandó. » эЛ§“М I T ( KRONÍK А .у., c (A jövő kor számára jegyzetté Miska diák.) Lön pedig ezen időben, hogy az egész pozsonyi honvéd Neiperg kázus kiegyenlitteték, utólagosan kisüttetvén, hogy az egész dolog сзак egy szájbeli sajtóhibán alapúla, mert a generális csak „szomorú,“ nem pedig „gyalázatos“ múltról akara emlékezni s ezen kiszaladt Druckfehlerét irásilag is helyreigazította. És jön átalános megbékülés, hüvelyébe dugása immáron kiröpülendett kardoknak s az elébb szitkozódó ajkaknak az ő összepuszizkodása. A pozsonyi hegyekből pedig kiszalada egy kis szürke egérke, álja az ő két első lábaira, megvakará alig látható kis fehér bajuszának szálait és monda: én vagyok az a kis egér, a mit a pozsonyi hegyek szülének vala. És versenyre keltek ezen időben a városok, hogy Pest városa fölhívása következtében a nemzet legnagyobb költőjének, Petőfinek szobrára adakoznának s miután Debreczen városa kivágott erre a célra 20 forintokat, gondolá vala Temesvár városa, hogy ő sem marad hátrább s 5,azaz: öt forintokat küld vala a nagy költő dicsőségének megörökítésére. A serfőzök és disznókereskedők pedig öszszedugák az ő fejeiket és mondának: minő szerencse az, midőn az ember Magyarországon serfőzőnek avvagy hogy turbonczkereskedőnek születik, nem pedig poétának, akit, legyen bár az a legjelesebb, nem tudnak megbecsülni sem életében, sem holta után. Az ingadozások ezen idejében pedig, midőn a lipótvárosi bazilika kupolája is összeomlott, tamquam egy verébfészek, gondolá vala az újtéri német színház, hogy neki se kellene szilárdabbnak lenni a kőépületeknél, miután ő csak fából van, gondolt és rögtön lebocsátkozott két gerendája az épület azon helyeire, ahonnan a szép Helénákat szokták hallgatni, még inkább pedig nézegetni. És kiküldeték citissime egy városi kommissió, hogy mondaná meg, váljon célszerű-e a deutsche Thaliának ezen ingadozó állapotban való fennmaradása, vagy az volna célszerű, ha a régi deszkákból valahol a város majorjain inkább egy új kerítés építtetnék. És monda egy szakértő, hogy az egész épület már csakugyan kerítésnek való, a többség azonban azon opiniót táplált, hogy az ingadozó Thália tovább is fennmaradhatna ; a publikumot nem kell félteni; lám azok a leomlott gerendák is olyan okosak valának, hogy nappal szakadának le, tehát olyankor midőn Thaliában nem helenázának vala; a jövőben leesendő gerendáknak is lesz tehát bizonyára annyi eszük, hogy nem fognák zavarni az esti előadások folyamát s nem fognának épen akkor potyogni a publikum fejére, a midőn ez jóízűen tapsolandana. A bádeni nagyhercegségben pedig miniszterelnökké egy zsidót neveztek ki és történt vala ez azon időben, midőn Magyarországon, az emancipata után, rendkívüli szabadelvűségnek tárták, ha egy egy izraelitát valamely vármegyében bizottmányi taggá tevének, vagy pedig egy-egy demokrata körbe két vótum többséggel fizető tagut elfogadák vala. Epistolae delegationales vinnobonenses. (Numerus quintus.) Hallgat, mint a hal a vízben, — nevetséges ! Ki fog ily elkopott szólásmódokkal élni ? Ezentúl úgy lesz, hallgat, mint a delegátió Bécsben. Két hét óta elvesztettem a delegáció nyomát. Kerestem a vezércikkekben, nem akadtam reá, kerestem a tárcákban, ott fecskefészkekről, a legcélszerűbb tárgyalási módról, Abyseviáról, Gyulai Pálról, bolond szerelmesekről volt szó, de a delegációnak híre sem volt; kerestem a napi rovatban, ott szólottak ugyan különféle öngyilkosságokról, vegyes házasságokról, de eme hírek csak nem állhatnak összeköttetésben a delegátióval kerestem a „Kunst und Litteratur“-részben, s találtam notizeket magas játékhonoráriumról, rekedt szereplőkről, pazarló delnőkről, új német-magyar nyelvtanról, de ezek természetesen megint nem vonatkozhattak a delegátióra. Nem maradt egyéb hátra: elmentem a policájhoz, s megkérdezém vájjon nem tudnák-e megmondani, hogy hová lett ? Itt aztán kikérdezősködtek előbb milétéről. — Férj-e vagy úr ? — Grammatica liter nő, de valósággal férj, mert papucs kormány alatt él, s nagyon gyorsan enged a szép szóra. — Hová való ? — Pestről jött ugyan fel, de Budán, a Duna jobb partján született. — Hány éves ? — Bizony nagyon kiskorú még. Még nem is jár a maga lábán, de mint a hajdankori fejedelmek leányai, már is jegyben jár, noha még bölcsőben fekszik. — Miből él ? — A kosztból, melyet miniszteri szakácsok főznek számára. — Különös ismertető jelei ? — Alkotmányos gyöngeség, melynél fogva örökké fejével bólint. E kimerítő examen után felcsapták a nagy könyvet, s egy kis keresés után rámondták : Johnt Bankgasse Nr. 6. ersten Stock rechts. Jól van. Elmentem a Bankgasséba, nem volt otthon. Azaz otthon volt vala, de ép jöttömkor kikocsikázott, miután öt perc és negyvenöt s fél másodpercnyi nyilvános ülésben megörült volt a zsíros extraordináriumnak, s elhatározta, hogy a harminc millió feletti tanulmány adassék ki a harmincas bizottmánynak, s minden emberre jut egy millió, ennyiért bizony én még Bokharába vagy Hottentottiliába is elmennék, nem csak Cyslathániába. Midőn mérgelődve hazafelé ballagtam, találkoztam avval a derék úri követtel, kinek már egyszer nyilvánosan köszönetet mondtam szíves tudósításaiért. Ettől aztán egyet mást mégis megtudtam. Megtudtam, hogy a delegáció voltaképen nem aluszik, hanem titokban, hét lakattal zárt