Mészáros Lázár: Eszmék és jellemrajzok az 1848/9. forradalom eseményei- és szereplőiről (Pest, 1871)
IV. Kossuth
mink volt? hogy annál világosabban magyarázhassuk meg magunknak, vajjon miért történt ez és az úgy, s nem másként Magyarhon, bár Európában szép tért is foglal el, s bár mióta áll a dunai gőzhajózás, sok idegent visz rajta keresztül, mégis úgy tekintetett, mint Ausztriába kebelezett bizonyos faj csoportozata, de nem mint szabadalmakkal biró nemzet, melyet a hatalomnak sokban kérdezni s kérni kelle. Azért is csodálkozott Európa, midőn hallá, hogy itt nemzet létez, mely a hatalmas Ausztriának ellentáll, s mely több jeles hadi tettei következtében már előnyt is vívott ki magának. Hanem a diplomatia máskép gondolkozott. Ennek néhány barátságos képviselője eljárásunkat politikai calamitásnak, egy másik biztosságot nem gerjesztőnek, az ellenséges érzelmű pedig úgyis bűnnek vallotta és tartotta. Bár a diplomatic ellenszenvvel viseltetett irántunk, ha a csodálkozás teréről a tevőleges térre átlépni kezdő angol népnek idő engedtetett volna addig agitálni, mig a kormány a vox populi vox Dei-t elismeri, — ügyünk a diplomatia dacára is nyerhet vala valamit; hanem épen akkor fogyatkozott dicsőségünk, csillaga s csak sajnálattal találkozhatott. Azt lehet tehát kérdezni, hogy miért halványult csillagunk?—Mert a hon kormány férfiainak legfőbbje is, az, kit a sors a hon regeneratiója hatalmas eszközéül, élesztőjéül, s régibb idő óta értelmi munká-