Julius (Csillag Gyula): Az 1869/72-iki országgyülés. Történeti visszapillantások (Pest, 1872)
I. Általános észrevételek
zott kerületekről szintén intézkedett, de határozottan kijelenti, hogy mindezen intézkedése csak ideiglenes jellegű. Mily emelkedettség az általános elvekben, de mily készületlenség a részletekben a másodrendű intézkedésekben! A legtöbb törvénycikk csak üres ígéret, utalványa bizonytalan jövőre, egy oly országgyűlésre, melynek főhivatását a szervezés, a 48-iki átalakulásnak az életbe átvitele fogja képezni. Az 18658-iki országgyűlésnek azonban erre nem jutott elég ideje. A közjog restitutiójával, az alkotmány külformáinak biztosításával lévén elfoglalva a belszervezésre csak kevés ideje jutott. Alkotásai nagyszerűek, monumentálisak ugyan, de nem annyira arról nevezetesek, hogy jót hoztak létre, mint inkább, hogy a fenyegető nagy részét elháríták, és így nem positive, hanem csak negative mozdíták elő az ország üdvét. Áll ez úgy az Ausztriával mint a Horvátországgal kötött közjogi paktumra nézve. Csak az egyetlen erdélyi uniotörvény mondható az 1848-iki uniotörvény kiegészítésének. A nemzetiségi törvény az állampolgároknak egy fontos jogát szabályozza, de miután nem állít föl semminemű hatóságot vagy intézményt, szervező munkálatnak szorosabb értelemben nem mondható. Csak a népoktatási s a perrendtartási törvények kezdik meg a sajátlagos szervező munkák sorát, ezen országgyűlésen azonban több nem is jutott ki belőlük. A feladat terhes felelőssége a 69-iki országgyűlésre hárult. Ez örökölte a 48-ból átszállott hagyományt. A múlt országgyűlés az által, hogy e szervező föladatát helyesen fölfogta s nagy részben be is töltötte, nagy elismerésre lett méltóvá. Az 1848- iki átalakulás, melyet eddig jobbára a papíron bírtunk vagy csak az államélet legfelsőbb régióiban élvezhettünk, a múlt országgyűlés alkotásai folytán az életben, a másodrendű viszonyukban is mutatja üdvös hatásait. Ez pedig roppant vívmány, mert a