Teleki Sándor: Egyről-másról 2. - Ujabb emlékeim (Budapest, 1882)
Petőfi Sándor Koltón
Petőfi Sándor Koltón, hogy házuk küszöbét többé át nem lépem s a zsidó átok szerint: „nőjjön azon fű!“ Haraynak több esze volt, s azt mondá : — Nem kell bántani, észre sem kell venni a dolgot. Én, ahányszor idejövünk, mindig kilopom a marhahúst a fazékból. Beleegyeztünk. Naponta bementünk Bányára, megvesztegettük a szakácsnőt, mindenféle taktikát, stratégiát és praktikát elkövettünk, s napokon át nem volt Csausz Bogdán asztalán kedvencz étele : a marhahús. Végre megszántuk, bocsánatot kérettünk vele nejétől, öcscsétől és helyre állítottuk a ház nyugalmát. E gyermekies csíny végtelenül mulattatta Petőfit. Órákig elbeszéltünk róla. Az időben nagy divatban volt Sue Eugen regénye, a Párisi titkok ; mi voltunk Csausz úr Cabrion-ja s ő volt a mi Pistelet-ünk. Nem kellene talán ily közönséges, minden napi aprólékosságokat róla csevegnem , de én úgy akarom őt előállítani, amilyen nálam volt: a mi egyszerű fesztelenségünkben. Nem akarok neki oltárt emelni, hogy reá illeszszem, igen gyarló pap volnék én ahhoz. Gondoskodott arról ő maga, a magyar nép s a külföld. Ő, aki annyit nélkülözött, szenvedett"