Ábrányi Kornél: Életemből és emlékeimből. A történelem, irodalom és művészet köréből (Budapest, 1897)
Történelem - I. A Rákóczy-nóta és induló eredete
4 TÖRTÉNELEM, kainak csodadolgokat a kurucz ősapa. Egyik nemzedék a másiknak adta át szent hagyományképen a nélkül, hogy valaki még csak hiteles lekótázására is gondolt volna. Legelőször e század derekán, Fáy István gróf, a rajongó magyar zenész és műkedvelő foglalkozott vele, bemutatván azt hiányos töredékben «A magyar zene gyöngyei» czímű kiadványának negyedik füzetében, állítólagosan hiteles keletkezési s szerzői adatokkal is megvilágítván. Azután újból el lett feledve s még a czigányzenészek is levették a műsorról, inkább a belőle támadt s népszerűvé vált indulónak adván az elsőbbséget, ésannyira, hogy ma már lámpással kell keresni azt a barna prímást, aki még nagy- vagy ősapja vonója után, csak töredékesen is meg tudja érzékben. De ezen alig lehet csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy maga a Rákóczy-induló is sokáig hasonló sorsban osztozott. Mert hogy ez induló is közvagyonná kezdett válni, annak is alig van még félszázada, pedig születése ezt is jóval előbb több évtizeddel előzte meg. ★ Az 1862-ik év január havában történt, hogy a Rákóczy-nóta és induló keletkezésének a kérdése a magyar irodalomban legelőször felszínre került az általam 1860-ban alapított és szerkesztett első magyar «Zenészed lapok» ha-