Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Bérekesztés
HÉRERESZTÉS. 241 a' szép Tünemények ’s édes Álmodozások boldog Országába felemeltetni. Azok pedig, kik mindenkor a' felhőkben nyargalnak, szálljanak le némellykor habzó Pegasusokrul ’s kössék, hogy az is Szegényke kifújhassa magát, a’ hazai kökénycsemetéhez , és lakjanak egy kicsinyt velünk a’ becses buzadülők között. Szánakozásra méltó , a’ ki Életében a’ Szép, a’ Nagy ’s az Erény szemlélésénél soha Szőlőnedv okozta Melegségre fel nem hevült, ’s midőn Messze távolrul megint Anyaföldjére lépett, soha örömkönnyeket nem sírt. Szánakozásra méltó ellenben az is , ki mindég elfelejti, hogy ő csak Ember, ’s ki Olympuson tölti Múzsák közti minden életét, midőn azonban a’ Ilendetlenség, Szegénység, Éhség’s az által az Elallyasodás uralkodik házánál. Az ember, akár ki mit mond, csak még se más, mint Lélek és Test ’s csak úgy lehet valóban boldog míg él, ha egyiknek úgy, mint a’ másiknak szükségei és kiváltságai kielégítőinek. A’ mit azon reménységben, hogy a’ Lótenyésztés Tárgyát flazándiai ápolgatni fogják, az Egyesületekril mondottam; azon szándékkal tettem , hogy az előadott Tárgyban a’ Sokaságot Megfontolásra , hidegvérrel való Megítélésre , Kételkedésre , egy szóval,Gondolkodásra gerjesszem.