Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A Lóállapotja Magyar Országban
21i A LÓÁLLAPOTJA napig is még fenn lobogó győzedelmes Zászlóikat ? Azt én itt most bőven elő nem adhatom, nem is mernék illy száraz tárgyról igen hosszasan írni , nehogy Olvasóm békeséges tűrésével visszaéljek. Azonban is mindenek előtt az állítom fel ,hogy a’ lótenyésztés szorosan a’ gazdasághoz tartozik. Miért akarják azt némellyek abbul kirekeszteni, annak okát soha átlátni nem tudtam. Hogy pedig azt abbul kirekeszteni akarják tagadhatatlan , mert a’ hasznot nem csak nem állítják fel Ingerül a'közönség rábírására a’ Lenevelés és Ménestartás Avégett , hanem szintén azt már valami beérett és megállapított dolognakveszik , hogy minekutánna a’ lótenyésztés áltáljába véve hasznot nem hajt, egészen pedig abban hagyni nem illik , azt hazafius szeretétből, közhaszon előmozdításának nemes érzéséből ’s a’ t. kell cselekedni. Több esztendeje nekem magamnak egy becsületes Úri ember, látván minő nagy pontossággal számolom a’ kiadásokat és bévételeket a’ Ménes dolgában , azt mondák ’s hát ugyan a’ Gróf nem szégyenlene a lótenyésztés által nyerekedni akarni?. Akkor, meghallom, azon kívánságot magam is helytelennek láttam, mert édesen melegül az ifjúkor vére, mikor olly dologról van szó , a’ mellytül minden haszonkeresés távul esik. De most a’ dolgot nem csalképzeletben, hanem valóságban látják, a’ közhaszon miatt úgy szeretném , ha szomszédaimnak azt bizonyíthat-