Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI. Mások külföldi Lovakkal próbálnak szerencséjeket, és így természetesen fölna az, hogy sokan Arabs csódört , és olly fajú kanczát, mások pedig tellyesvérü Angol csódört, és éppen olly vérü kanczát több számmal tartanának. A' Szomszédja egy olly Uraságnak , ki Ménlovakat, Ménesmestert és Baromorvost tart, az által lehetne legnyertesebb a Lónevelésben, hogy bevétele szinte tiszta maradna, és abból mind azon kiadások, mellyek a ménesekben természetesen előfordulnak, nem számláltatnának le. Szintúgy bizonyosabb hasznokat találhatnak azok, kik olly tájékon, a3 hol a3 gazdaság már magas lépcsőn van, a3 mezei munkáiknak egy részét kanczákkal vinnék végbe és azoknak csikait eladásra nevelnék. A lónevelésnek ezen módjáról minekünk legkisebb tapasztalásunk sincs. Igaz is hogy sok vidéken, a3 hol kevés az ut, és az is télen iszonyu süllyedő , a gazdaságnak lovakkal való folytatása nem hasznos ; de annak oka méginkább azon lovak hijjában van elrejtve , mellyek a3 lassú munkára kivántatnak. Én legalább nem hiszem , hogy szántásra, nehéz terhek húzására, hosszú épületfáknak az agyagosfenekű erdőből való kivontatására, a keleti Lófaj, vagy ahhoz igen közelítő fajta, az ökröket, vagy a‘ szelíd és hidegvérű Angol-Cleveland kanczákat elégségesen kipótolhatná, valamint ellenben ezek, friss munkára, mellre igás csapatjaink szolgálnak, alkalmasok éppen nem volnának.