Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Ötödik könyv az Egyiptus-béli épületekről
298 Ötödik Könyv. Az Egyiptomi bányák, mellyekböl az ilyen köveket válogatva szedik , Tébe táján fekszenek, az Etiópiai hegyek felé, a’’ hol az hegyekről Nílus vize nagy zörgéssel, és csattogással szakad. Bőven vagyon ugyan a’ sok szép márvány Egyiptomban; de a’ Gúliák számára másféle követ soha sem választottak. A ki Romát látta, ebben bizonyságom lehet. A Gúlják valamennyen mind Tébai veres köbül vágattattak. Mind a’ kőnek a szinén , mind a’ Gúljáknak hegyes formáján a’ napnak bizonyos tulajdonságit akarok ki jelenteni. Míg többet nem mondok , hasznos ide az Egyiptomiak vallásáról eléb írtt tanításom. Ezeken a sugaras oszlopokon , jóllehet m a mint majd megmondom , szép hosszú magassággal bírnak, nincsen semmi faggatás; csak egyetlen egy szál kóból állanak. Termetek , és magasságok nem mind egyenlő, nagyobb egyik a másiknál. Romában némelyek husz , harminc lábnyomai mértékkel egyeznek; némelyek , hetven , nyólcvan, sőt száz negyven lábni mértéket is foglalnak hosszokban. Más különbség is vagyon köztök; némely Gúlyáknak lapja egyenlő szélességű mind a négy felől.