Szendrei János: A magyar viselet történeti fejlődése (Budapest, 1905)
A magyar viselet történeti fejlődése
A MAGYAR VISELET TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE, VÉLVÉN KÍVÜLI SZOKÁSOK, a viselői fejezik ki a nemzet jellemét. Természetes tehát, hogy a nemzeti öntudat ébredése korától kezdve a történeti kutatás a magyar viselet múltjával is mindinkább foglalkozni kezdett. Érdemlegesebbb, behatóbb kutatások azonban csak hazai tudományosságunk újabb föllendülése korában, egészen az újabb időkben következtek be. Régészeti tudományunk egyik megalapítója Rómer Flóris, majd Kőváry László, Vizkeleti Béla, Csoma József és dr. Boncz Ödön foglalkoztak viseletünk múltjával, az eredeti és képes emlékek szempontjából, míg Radvánszky Béla báró a történelmi adatok egész tömegét gyűjtötte egybe. Az összes eddigi eredményeket pedig Nagy Géza, ismert szorgalmával és tudásával dolgozta fel és Nemes Mihály festőművész rajzaival kísérve, « magyar viseletek története» czímű nagy munkában csak az imént tette közzé. Évtizedek óta foglalkozván magam is a nemzeti viseletünk történetére, vonatkozó anyag gyűjtésével, főleg miután az utóbbi időkben közzétett viseletképek sorozatában számos hézagot és megoldatlan kérdést találtam, tartottam időszerűnek, hogy az általam gyűjtött anyagot is közzétegyem. A módozatot illetőleg az a nézetem, hogy nekünk mint minden történelmi emlékünk ismertetésénél, itt is elsősorban feladatunk a létező régi hiteles emlékek egybegyűjtése, kritikai ismertetése és közlése, vagyis, hogy a történelmi kutatás módszerét kell alkalmaznunk a viselettanra nézve is. Egyes öltözetek és viselet-típusok reconstruálása, azok egyes fönmaradt részeiből, illetőleg leletekből, csak igen kivételes esetekben s csak akkor indokolt, ha a leletek minden lényeges alkatrészt magukban foglalnak. És e részben az eredeti, vagyis egykorú emlékek közléséhez annyival inkább is ragaszkodhatunk, mert ha a nemzet sok hányattatása közepett régi ruhadarab kevés is maradt reánk, de képes ábrázolást oly bőviben leírunk, amennyit kevés európai nemzet mutathat fel. És ennek oka az, hogy főleg a török háborúk kezdete óta egész Európa érdeklődése felénk fordult, minek folytán a legkülönbözőbb nemzetek művészei jöttek országunkat tanulmányozni, s hogy az igazi művészlelket elsősorban a régi külföldi íróktól is annyira magasztalt festői magyar viselet ragadta meg, az természetes. A XVI. században Aman Just, Zyndt Mátyás, Sibmacher János, Custos Domokos, Jesselburg Péter, a franczia Le Pautre, az olasz Camollo János metszenek magyar tárgyú képeket. Vollfnagel György 1595-ben a helyszínen rajzolja országunk főhelyeit, Braun és Ortelius gazdag és tudós német kiadók részére. A frankfurti Lautensack Adolf rajzolja az i.1595-iki esztergomi csatát, Keller György Nürnbergből 1576-ban beutazza Magyar-és Erdélyországot; jelen volt Buda-Pestnél 1602-ben, Hatvannál 1604-ben Russwurm táborában és ez alkalommal rajzolt és karczolt csata- és várképeit a hírneves Feyerabend Zsigmond kiadó-czég teszi közzé. A kassai születésű Buda János a XVI. század végén rajzolja Esztergom várát és vidékét. K