Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Kir. Tudomány-Egyetem története (Budapest, 1880)
korszakra osztottam, melyek elseje a tíz éven át folyamatban volt újjáalakítás befejezéséig, a második az újabb országos tanulmányi rendtartásig, a harmadik a tanszabadság rendszerének életbeléptetéséig, a negyedik a jelen ideig terjed. Mindegyik korszakban egyetemünk kül- és bérviszonyainak hű képét adni törekedtem, mely egyúttal ezen „ad ingentis boni spem“ megalapított intézet sikerteljes működésének és üdvös hatásának ép oly kétségtelen, mint örvendetes bizonyítékául szolgál. Adja az isteni gondviselés, hogy a bekövetkező században, melynek hajnalát reményteljesen üdvözöljük, még fokozódott sikerrel folytassa hazánk szellemi életére nagy fontosságú áldásdús hivatását; az által is dicsőítvén azon nagy fejedelemnőt, kinek egyetemünk iránti nagylelkűségéről és valódi anyai indulatáról történetének lapjai oly fényes bizonyságot tesznek, hogy e tekintetben méltán és igazán mondhatni: — — Nil maius generatur Ipsa Nec viget quidquam simile aut secundum“. Budapest, 1890. Pünkösdhó 3-án. P. K.