Liszkay József: A pápai evang. reform. egyház levéltára 1510-1811 (Pápa, 1875)
ELŐSZÓ. Vízcseppekből alakul a tenger; porszemekből tömörül a szirt, az események logikai egymásutánja, s összefüggő lánczolata képezi a világtörténelmet. Kegyeletet s érdeklődést múltja, figyelmet s kötelezettséget jövője iránt tanúsít a nép, társadalom, s hitfelekezet, ha felkeresve a romokat, napfényre hozza az elrejtett kincset, s megfigyelve hazája földjén minden kő-, érez-, fa- s rongydarabot, vagy kutatva egyesek s testületek irat- s levéltáraiban, a czéljára vonatkozó kéziratok, nyomtatványok, sokszor a legszerényebb tartalmú okmányok megtakarítása, s közrebocsátása által anyagot gyűjt, s követ legalább porszemeket hordogat nemzeti történelme pantheonához. Hatott-e a kulturállamok példája nemzetünkre buzdítólag, s a példa által lelkesülve hozott-e áldozatot fajunk, őslakhelye kutatása, történelmi emlékeink s monumentális vár, templom- s zárda-1*