Kollányi Ferencz: Esztergomi kanonokok 1100-1900 (Esztergom, 1900)

Kollányi Ferencz: Előszó

Lehetőleg visszanyúl a régibb századokba, s már a XIII. századból közöl neveket, a­melyek mellett ott áll az évszám is, de a forrást, ahonnan merített, soha nem említi. E­l­kötéséről „Liber Ruber“-nek nevezett kézirat­a később elhányódott, és csak 1691-ben került elő a régi úrbéri iratok között. Ettől fogva nemcsak az 1630—1691-iki időkből vezettek be utólagosan egyes adatokat, hanem a kinevezések sorrendjében, az új kanonokok életrajzát is beírták egészen 1710-ig. A XIX. század kezdetén több eredeti okmány­ból és nyomtatott forrásból merítve, Baerenkopf Ignácz szenttamási prépost kísérli meg a mohácsi vész előtti kanonokok névsorát egybeállítni. Majd Palkovits György szentistváni prépost (1816 —1835.) lemásolja Babóthy kéziratát és folytatja az adatok közlését, rendszerint csak az installáczió napját és az előléptetéseket jelölvén meg, 1805-ig. Az esztergomi főszékesegyház felszentelése alkal­mából 1856-ban Kemp Mihály őrkanonok nagy gond­dal és fáradsággal időrendi sorba szedi a kanonokok névsorát, a legrégibb időtől fogva végig. Ez a szerfelett hiányos névsor az egyetlen munka, mely nyomtatás­ban is megjelent. 1872-ben Szabó József nilopolisi felszentelt püs­pök és szentistváni prépost, meghatva attól a kegye­lettől, mely elődeinek kezébe adta a tollat, összeszedte mindazt, amit már feljegyezve talált, sok könyvet átlapozott, sok lapot beirt az ő jellegzetes gömbölyű betűivel, hogy egy elég terjedelmes kötetben össze­foglalja az összes esztergomi kanonokok életrajzát. Munkája azonban nem látott napvilágot. Végre 1876-ban Forgách Ágoston gróf, nagy­

Next