Kollányi Ferencz: Esztergomi kanonokok 1100-1900 (Esztergom, 1900)
Kollányi Ferencz: Előszó
Lehetőleg visszanyúl a régibb századokba, s már a XIII. századból közöl neveket, amelyek mellett ott áll az évszám is, de a forrást, ahonnan merített, soha nem említi. Elkötéséről „Liber Ruber“-nek nevezett kézirata később elhányódott, és csak 1691-ben került elő a régi úrbéri iratok között. Ettől fogva nemcsak az 1630—1691-iki időkből vezettek be utólagosan egyes adatokat, hanem a kinevezések sorrendjében, az új kanonokok életrajzát is beírták egészen 1710-ig. A XIX. század kezdetén több eredeti okmányból és nyomtatott forrásból merítve, Baerenkopf Ignácz szenttamási prépost kísérli meg a mohácsi vész előtti kanonokok névsorát egybeállítni. Majd Palkovits György szentistváni prépost (1816 —1835.) lemásolja Babóthy kéziratát és folytatja az adatok közlését, rendszerint csak az installáczió napját és az előléptetéseket jelölvén meg, 1805-ig. Az esztergomi főszékesegyház felszentelése alkalmából 1856-ban Kemp Mihály őrkanonok nagy gonddal és fáradsággal időrendi sorba szedi a kanonokok névsorát, a legrégibb időtől fogva végig. Ez a szerfelett hiányos névsor az egyetlen munka, mely nyomtatásban is megjelent. 1872-ben Szabó József nilopolisi felszentelt püspök és szentistváni prépost, meghatva attól a kegyelettől, mely elődeinek kezébe adta a tollat, összeszedte mindazt, amit már feljegyezve talált, sok könyvet átlapozott, sok lapot beirt az ő jellegzetes gömbölyű betűivel, hogy egy elég terjedelmes kötetben összefoglalja az összes esztergomi kanonokok életrajzát. Munkája azonban nem látott napvilágot. Végre 1876-ban Forgách Ágoston gróf, nagy