Fenyvessy József: Az egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár ötven éves története 1846-1896 (Budapest, 1896)
II. Szervezet, igazgatás - a) a budai takarékpénztár
SZERVEZET, IGAZGATÁS 21 A takarékpénztár, alig hogy helyiségeit megnyitotta, a közönség rokonszenvét és bizalmát megnyerte. A folyton növekedő betétesek által a pénztári készlet annyira felszaporodik, hogy az intézet hírlapok útján kénytelen a közönség figyelmét erre felhívni. A pénz elhelyezésénél Wodianer nagy szolgálatokat tett az intézetnek, magára vette mindig ennek gondját, úgy hogy az intézet pénze alig hevert időnkint gyümölcsözetlenül. A választmány pénzbőség alkalmával rendesen felkérte Wodianert erre, s ő vagy maga vett fel nagyobb összeget csak 6 százalékos kamatra rövid, gyakran 12 napi felmondás mellett való visszafizetésre, vagy pedig összeköttetéseinél fogva Bécsben helyezte a pénzt elfogadható feltételek mellett. Az utóbbi esetekben a kölcsönvevő alapszabályszerű biztosítékain felül személyes jótállását ajánlotta fel az intézetnek. Később e feladatot ha Albert vállalta magára. Mennyire érezte a választmány IVodiancz működésének üdvös voltát és becsét a takarékpénztárra, mutatja az, hogy távollétében nagyobb kölcsönt csak feltételesen, az ő véleményének meghallgatását fentartva, mertek «elrendelni. Az intézet gyors fejlődéséről tanúskodik, hogy midőn 1846 deczember 30-adikán a hevesmegyei tiszaszabályozási társulat 100.000 pengő forint kölcsönt kér, a választmány habozás nélkül hajlandónak mutatkozik ennek megadására. Az 1847. év január havában Keglevich Gábor gróf elnöklete alatt tartott közgyűlésnek az igazgató örvendetes eredményről tesz jelentést: egy negyedév alatt 248.475 frt az összforgalom. A részvények is kelendőségnek örvendenek, mert míg az első közgyűlés alkalmával 83 aláíró volt, immár 105 kézben vannak a részvények. Az első üzletév Wodianer gondoskodik a betétek gyümölcsöztetéséről.