Kováts S. János: A könyvnyomtatás története Vasmegyében (Szombathely, 1891)
Abádi Benedek maradhatott hosszabb ideig Sárvárott. Nádasdy azonban nem volt iránta hálátlan. Könyvnyomtatói ügyességének elismeréséül Nádasdy módot, nyújtott neki is, mint Dévainak és Erdősinek, hogy a krakkói egyetem után a wittenbergit látogathassa, ahová 154. márcz. 22-én iratkozott be. Ezen ebben az évben egy másik nevezetes nyomdászunk : Heltai Gáspár is Wittenbergában tanult. Abádit Wittenbergában pappá szentelték s 1544-ben visszatért honába s Nádasdy pártfogása mellett a szegedi lelkészséget megnyerte. Valószínűleg haláláig itt működött. Életének erre a részére vonatkozik az az adat, melyet a wittenbergi templomban őrzött írott könyvben találunk feljegyezve az 1544-ik évnél: »Benedictus Abadius aus Ungarn, aus dieser Universität berufen in Predigtamt in Ungarn.« Abádi a könyvnyomtatásban tökéletesen kiképzett ember volt. Helyesírása rendszerén meglátszik a lengyel hatás A lengyel nyelvben ugyanis az hj és ny hangok írásjegye 1 és ή. Szintén így fejezte ki Abádi is az ly és ny hangokat, sőt ezt a jelölésmódot átvitte a gy és ty betűkre is, amelyeket szintén g-vel és t-vel jelölt meg. Nyomtatásbeli ügyességének és ízlésének több helyütt akadhatni nyomára. Dévai ortográfiájának megigazításában világos jelét adja jártasságának, ízlésének és aggodalmának. Egy helyen a X--ról azt mondja, hogy »néhol megruzítja a nyomást, jobb azért az mi nyelvünkön is az c olyan helyen, mint a ki ; másutt megint így szól: szándékom az volna, hogy ammennyire meg nem futulna an nyomás .« —