Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1859
1859-09-18 / 38. sz.
P3 01 w K W s cr M oo 0O 0t co A SZŐLŐMIVELÉS, BORKEZELÉS, PINCZEGAZDÁSZAT S BORKERESKEDÉS ÉRDEKE Megjelen e lap hetenkint egyszer — vasárnap — nagy tömött íven, több fametszvénynyel. Előfizethetni Pesten, a szerkesztőségi irodában (Sebestyén tér 1 sz. 1. em.) és Pfeiffer Ferdinánd könyvkereskedésében (átellenben a „Fehér hajóval1"), valamint minden cs. kir. postahivatal útján egyszerű levél által. Előfizetési ár: helyben házhoz küldéssel, vidékre postán bérmentve szállítva egész évre 6 ft (új pénzben 6 frt. 30 kr.), félévre 3 forint pp. (új pénzben 3 frt. 15 kr.) s I* hJ C ta tása I Ö c coil ELŐMOZDÍTÁSÁRA ÉS EMELÉSÉRE. Társalgásom vége. Borászati ügyben nem azért irom le nézetemet, véleményemet, hogy azt, — nekem adván igazat — mindenki minden tétova nélkül elfogadja, hanem egyedül azért, hogy az e téren fölmerülő valamely eszme, nézlet vagy tapasztalat kifejtésére, tisztába hozatalára én is segédkezet nyújtsak, ezért irtam múlt évben a „Rizling" czimű értekezést is, miből azután a Galling Ferencz úrrali társalgásom keletkezett, melyet ezennel bevégezni óhajtok. Hogy e lapok t. olvasói előtt — a talán már unalmassá vált — társalgásom hosszú ne legyen, jelen soraimban G. F. úrnak e lapok 33. számában megjelent társalgására csak annyit felelek, mennyit közérdekűnek, s a rámfogott állítás elhárítására szükségesnek hiszek, mellőzve az inkább magán körbe tartozó vitatkozást. Azon határozott ismétlésemre, hogy a bor minőségének két főtényezője van, t. i. a szőlőfaj és helyiség, az aszúféle boroknál a helyiség, az asztali boroknál a szőlőfaj a főtényező sat. G. F. úgy barátom azt válaszolja, hogy : „főtényező mindig a szőlőfaj, a helyiség pedig mindig másodrangú, mert legyen bár a helyiség a legalkalmasb is, rosz fajból kitűnő bor soha sem lesz." Ezen állítás legyőzésére szükséges volna előbb egy olyan faj szőlővel, melyet G. F. úr ily absolut rosznak tart, de minőnek létezésén én kételkedem, kísérletet tenni, s az ezáltal szerzendő tapasztalattal az állítás valóságát kétségen kivül tenni; mig ez nem történik, addig elégnek tartom a dolog másik oldalát fordítani szem elé, s azt kérdezni tisztelt ügybarátomtól : hiszi-e hogy ciprusi, veresi, tokaji, ménesi s több efféle borokat pusztán szölöfaj átültetés által lehet termelni? vagyis hiszi-e, hogy mihelyt a nevezett helyeken szokásos szölöfajok valahová átültettetnek, ott olyan borok teremnek, mint minő a szölöfaj előbbi helyén terem? Én nem hiszem. Jaj volna akkor Tokajnak s vidékének, ha G. F. úrnak véleménye valósulna, mert azon esetben temérdek tokaji bor lenne termelve; már pedig most is, midőn egyedül áll a világon a tokaji bor, alig tudnak a termelők boldogulni; hátha mindenütt, hová csak tokaji vesszőt dugnak, olyan bor is teremne, mi lenne belőlök? de ettől ne féljenek tokaji, ménesi ügybarátink ! de hiszem, úgy sem félnek , mert tudják , hogy roppant mennyiségű venyige hordatott szét ültetés végett a nagy világba, de azért még sincs az övékéhez hasonlító bor is miért? mert annak termesztésénél főtényező : a helyiség, melyet sem elvinni, sem csinálni nem lehet. Nemesebb asztali fajborokat azonban minden bortermelésre alkalmas helyen lehet termelni, miért ? mert főtényező : a szőlőfaj, melyet elvinni, elsajátítni lehet. Például szolgál erre a rizling szőlő, mely már nem csak a Rajna táján ad sajátszerű nemes fajbort, hanem máshol is. Ama harmadik tényező, melylyel G. F. úr az általam főtényezőkül állított kettőt megtoldotta, t. i. a földalak már benne foglaltatik a helyiségben. A negyedik tényezője G. F. ügybarátomnak : a késői szüret, már nem a termelési, hanem a termény kezelési körbe tartozik. Egyébiránt rég elismert dolog, hogy a késői szüret a bor minőségére észrevehetőleg előnyösen hat, csak hogy nem mindenütt lehet oly sikerdúsan elkolompoltatni az egyedül álló szüreteletlen szőlőtől a kártékony férgeket, mint G. F. úrnál; erről nemcsak nekem van sajnos meggyőződésem, de úgy hiszem, másoknak is. Hogy tisztelt ügy barátom sehogy sem akarja megengedni azt, hogy a mennyiség mindig a minőség rovására esik , azon nagyon csodálkozom , és ez pedig mindenben így van, az állati úgy, mint a növényér-38