Borászati Lapok – 30. évfolyam – 1898. 1-25. sz.
1898-05-22 / 21. sz
21. SZÁM. 30-IK ÉVFOLYAM: nemes vessző háncsgyűrűzetébe és köröskörül légmentesen eszközlik az átforrasztást. A nyeregszárnyak készítésénél mértani pontosságra nem vagyunk kényszerítve, noha tény, hogy egy begyakorolt jó ajtó munkás geometriai szabályossággal készíti a nyeregszárnyakat és szebb a munkája. A kevésbé gyakorlott, gyakran egyenlőtlen szárnyakat kap a két szelés után. Egyik szárny valamivel rövidebb, mint a másik. De úgy segít magán, hogy a behelyezendő éknek síklapjait idomítja a nyeregszárnyak aránya szerint és metszi az egyik lapot hosszabbra, a másikat rövidebbre. Gyakorlatlan ajtónál az is megesik, hogy az egyik bevágás mélyebben behatol az alanyba, mintsem a czikk kiemelésére szükséges lett volna; ez is helytelen és kerülendő szabálytalanság. Azonban a tapasztalat szerint ezen felesleges metszés azonnal beforrad s az ojtvány kiképzésére hátrányos befolyást nem gyakorol. A fentebb jelzett összehasonlító kísérletek azt mutatták, hogy ezen zöldojtási módszer adja a legkedvezőbb megeredési százalékot. Az én kísérleteim is ezt igazolták és az ojtványok fejlődésének megfigyelése közben oly jelenségek tárultak elém, melyek e kérdésre is világot vetnek. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy egyikmásik munkás nem járván el a kellő gondossággal, túl gyenge nemes galyát ojtott el, amely nem bírta ki a nap hevét s fonnyadásnak indulva, térfogatában visszaesett. Úgy de az alanyból feláradó nedvek az esés fizikai törvényénél fogva a nyereg tövében gyülemlettek össze és ott azon a legalsó ponton életre segítették a hanyatló nemes vesszőt. Sőt napok multán ez a nedvtorlódás mindig feljebb és feljebb tódult és később, tömörülve szétfeszítette hízása által a gummiszallagot is, amint ezt a 128. ábrán mutatjuk be. A végeredmény pedig az lett, hogy a forrangváladéknak, műnyelven kallusznak ilyetén módon lett feltorlódása (1. 129. ábra 70.) őszig vagy egészen 130. ábra. A kötözés keresztülvitele. 129. ábra. A kötözés keresztülvitele. 128. ábra. A nemes vessző száradása. 131. ábra. A nemes vessző és alany együttes tartása. könnyű, gyenge bort oly erőssé tenni, mint az igen erős boraink a milyenek. Közönséges borokhoz nem szabad sok szeszt adni, mert a szesz izén kiérzik és mindenki azonnal „spirituszos"-nak fogja a bort mondani. Az olyan boroknál, melyeket itthon isznak meg, vagy pedig az olyanoknál, melyeket azon országokba akarnak szállítani, ahol olyan törvény van a borról, mint minálunk, a szeszezéssel nagyon csínján kell bánni, mert különben ott a borunk a törvénybe ütközvén, el nem adható. Tanácsolom, hogy száz liter borra, egy,, legföljebb két liter szesznél többet senki" se keverjen a borába. Tudjuk mi azt jól, hogy a szeszezésnél könnyebben erősebbé tehető a bor, mégpedig úgy, hogy ha nem elég édes a must, azt a kívánt módon megczukrozzuk. A mi törvényünkhöz kiadott rendelet a must szeszezését is megengedi, de a musthoz se keverjen többet a bortermelő gazda, mint amennyit az imént mondottam. Minden bortermelő gazda meggyőződött arról, hogy vannak borok, melyek hamar megtisztulnak, vannak olyanok, melyek csillogó fényt csak hosszú idő múlva nyernek, de néha olyanok is kerülnek, melyek szép átlátszó tiszták sehogy sem akarnak az ászkon lenni. A két utóbbi borféléket megszokták tisztítani és ezt a borok derítésével érik el. A borok derítését (tisztítását) a törvény szintén megengedi és erre a kereskedő vagy bortermelő gazda a következő szokásos, de csakis a hozzáértő ember kezében ártalmatlan szereket használhatja, ugyanis a vizahólyagot, zselatint, tojásfehérjét, tejet és a spanyolföldet, ezeken kívül még a csersavat. A bort csakis akkor szabad deríteni, ha az már teljesen kiforrt, mert különben a munka kárba vész. A derítésre használandó anyagot kellőképpen elő kell készíteni; ha a gazda ehhez nem ért, tanulja meg előbb jól a borderítés mesterségét, vagy — azt tanácsolom — ne is próbálja. Kereskedésekben rendesen különféle derítőszereket ajánlanak mindenféle neveken, megemlítem ezeket azért, hogy minden borosgazdát ezek használatától megóvjam. A legjobb esetben ezen így árulgatott deritőszerekben sincs más, mint vagy enyv vagy zselatin, szárított tojásfehérje vagy esetleg szárított vér. Sohasem használjon a bortermelő borainak kezelésénél, különösen azokba belekeverendő olyan anyagokat, melyeknek mibenlétét és viselkedését nem ismeri, mert ezekkel nemcsak hogy borának minőségét veszélyezteti, hanem a fennálló 1893. évi XXIII. törvény ellen vét és az ennek alapján a kereskedelemügyi miniszter által kiadott 53.850/1897. számú rendelettel is ellenkezésbe jut. Mondok ez alkalomból valamit és ismételem is egyúttal, amit már említettem. Lássák, én azt tapasztaltam, hogy a javasasszonyok, ha megbetegednek, nem orvosolják saját magukat, hanem egészségük helyreállítását keresvén, nem más, magukhoz hasonlóhoz, hanem a dolgot értő orvoshoz folyamodnak. A borosgazda homályos borába ne kuruzslótól, boltostól vegyen szert, de ha maga nem ért hozzá, akkor inkább azt mondom, ne is cselekedje, azzal ne vesződjék. Fejtse le a borát a seprőjéről tiszta hordóba, töltögesse gyakran, hogy meg ne virágosodjék, azután adja el , így jobban jár, mintha olyat mivel, aminek nem ismeri kellően minden csínját. A törvény alapján kiadott rendelet a vörös bor festését, valamint a fehér bornak vörösre való festését határozottan megtiltja és méltán, mert a vörös bor szép színe biztosíték és könnyen, mindenki által fölismerhető jele annak, hogy a bor jó is. A vörös bor ezen védelme tehát indokolt, hisz tudjuk, hogy nálunk is, de máshol is, különösen ott, hol fehér bort szoktak inni, a vörös bort orvosszerül használják, így tehát ezért is annak idegen minőségű festőanyagnak mentesnek kell lenni. A törvény megengedi, hogy a borosgazda élesztőt adjon a mustba vagy a borba. Szükséges tehát ez akkor, ha a must nem forrt ki jól és a forrását vagy erjedését okozó élesztő benne valami oknál fogva elpusztult. De akkor is tesznek élesztőt a borba, ha azt, mert esetleg valami hibája támadt, újraerjesztéssel meg akarjuk javítani. Az újraerjesztésre szüret, illetőleg a lefejtés (vagy lehúzás) után az uj borból maradt friss seprőt használják, de csakis egészen frissen, azaz közvetlenül az ujbor lefejtése után. Ha a bor újraerjesztésére sokáig állott és megromlott seprőt használ valaki, az nem hogy javítaná, hanem teljesen el fogja azzal a borát rontani. Hogy a bor újra forrásba jöjjön,természetesen a borhoz a friss seprő belekeverése előtt kevés, hektoliterenként például egy vagy két kilogramm czukrot kell adni, kivéve 371 1898. május hó 22.