Borászati Lapok – 30. évfolyam – 1898. 1-25. sz.

1898-05-22 / 21. sz

21. SZÁM. 30-IK ÉVFOLYAM: nemes vessző háncsgyűrűzetébe és körös­körül légmentesen eszközlik az átforrasztást. A nyeregszárnyak készítésénél mértani pontosságra nem vagyunk kényszerítve, noha tény, hogy egy begyakorolt jó ajtó munkás geometriai szabályossággal készíti a nyereg­szárnyakat és szebb a munkája. A kevésbé gyakorlott, gyakran egyenlőtlen szárnyakat kap a két szelés után. Egyik szárny valamivel rö­videbb, mint a másik. De úgy segít magán, hogy a behelyezendő éknek síklapjait idomítja a nyeregszárnyak aránya szerint és metszi az egyik lapot hosszabbr­a, a másikat rövidebbre. Gyakorlatlan ajtónál az is megesik, hogy az egyik bevágás mélyebben behatol az alanyba, mintsem a czikk kiemelésére szükséges lett volna; ez is helytelen és kerülendő szabályta­lanság. Azonban a tapasztalat szerint ezen felesleges metszés azonnal beforrad s az ojt­vány kiképzésére hátrányos befolyást nem gyakorol. A fentebb jelzett összehasonlító kísérletek azt mutatták, hogy ezen zöldojtási módszer adja a legkedvezőbb megeredési százalékot. Az én kísérleteim is ezt igazolták és az ojtványok fejlődésének megfigyelése közben oly jelensé­gek tárultak elém, melyek e kérdésre is világot vetnek. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy egyik­másik munkás nem járván el a kellő gondos­sággal, túl gyenge nemes galyát ojtott el, amely nem bírta ki a nap hevét s fonnyadásnak indulva, térfogatában visszaesett. Úgy de az alanyból feláradó nedvek az esés fizikai tör­vényénél fogva a nyereg tövében gyülemlettek össze és ott azon a legalsó ponton életre se­gítették a hanyatló nemes vesszőt. Sőt napok multán ez a nedvtorlódás mindig feljebb és feljebb tódult és később, tömörülve szétfeszí­tette hízása által a gummiszallagot is, amint ezt a 128. ábrán mutatjuk be. A végeredmény pedig az lett, hogy a forrangváladéknak, mű­nyelven kallusz­nak ilyetén módon lett feltor­lódása (1. 129. ábra 70.) őszig vagy egészen 130. ábra. A kötözés keresztülvitele. 129. ábra. A kötözés keresztülvitele. 128. ábra. A nemes vessző száradása. 131. ábra. A nemes vessző és alany együttes tartása. könnyű, gyenge bort oly erőssé tenni, mint az igen erős boraink a milyenek. Közönséges borokhoz nem szabad sok szeszt adni, mert a szesz izén kiérzik és mindenki azonnal „spiri­tuszos"-nak fogja a bort mondani. Az olyan boroknál, melyeket itthon isz­nak meg, vagy pedig az olyanoknál, melyeket azon országokba akarnak szállítani, ahol olyan törvény van a borról, mint minálunk, a szesze­zéssel nagyon csínján kell bánni, mert külön­ben ott a borunk a törvénybe ütközvén, el nem adható. Tanácsolom, hogy száz liter borra, egy,, legföljebb két liter szesznél többet senki" se keverjen a borába. Tudjuk mi azt jól, hogy a szeszezésnél könnyebben erősebbé tehető a bor, még­pedig úgy, hogy ha nem elég édes a must, azt a kívánt módon megczukrozzuk. A mi törvényünkhöz kiadott rendelet a must szeszezését is megengedi, de a musthoz se keverjen többet a bortermelő gazda, mint a­mennyit az imént mondottam. Minden bortermelő gazda meggyőződött arról, hogy vannak borok, melyek hamar meg­tisztulnak, vannak olyanok, melyek csillogó fényt csak hosszú idő múlva nyernek, de néha olyanok is kerülnek, melyek szép átlátszó tisz­ták sehogy sem akarnak az ászkon lenni. A két utóbbi borféléket megszokták tisztítani és ezt a borok derítésével érik el. A borok derítését (tisztítását) a törvény szintén megengedi és erre a kereskedő vagy bortermelő gazda a következő szokásos, de csakis a hozzáértő ember kezében ártalmatlan szereket használhatja, ugyanis­ a vizahólyagot, zselatint, tojásfehérjét, tejet és a spanyolföldet, ezeken kívül még a csersavat. A bort csakis akkor szabad deríteni, ha az már teljesen kiforrt, mert különben a munka kárba vész. A derítésre használandó anyagot kellőképpen elő kell készíteni; ha a gazda ehhez nem ért, tanulja meg előbb jól a borderítés mesterségét, vagy — azt taná­csolom — ne is próbálja. Kereskedésekben rendesen különféle de­rítőszereket ajánlanak mindenféle neveken, megemlítem ezeket azért, hogy minden boros­gazdát ezek használatától megóvjam. A legjobb esetben ezen így árulgatott deritőszerekben sincs más, mint vagy enyv vagy zselatin, szá­rított tojásfehérje vagy esetleg szárított vér. Sohasem használjon a bortermelő borainak kezelésénél, különösen azokba belekeverendő olyan anyagokat, melyeknek mibenlétét és vi­selkedését nem ismeri, mert ezekkel nemcsak hogy borának minőségét veszélyezteti, hanem a fennálló 1893. évi XXIII. törvény ellen vét és az ennek alapján a kereskedelemügyi mi­niszter által kiadott 53.850/1897. számú rende­lettel is ellenkezésbe jut. Mondok ez alkalomból valamit és ismé­telem is egyúttal, amit már említettem. Lássák, én azt tapasztaltam, hogy a javasasszonyok, ha megbetegednek, nem orvosolják saját ma­gukat, hanem egészségük helyreállítását keres­vén, nem más, magukhoz hasonlóhoz, hanem a dolgot értő orvoshoz folyamodnak. A boros­gazda homályos borába ne kuruzslótól, boltos­tól vegyen szert, de ha maga nem ért hozzá, akkor inkább azt mondom, ne is cselekedje, azzal ne vesződjék. Fejtse le a borát a seprőjéről tiszta hordóba, töltögesse gyakran, hogy meg ne virágosodjék, azután adja el , így jobban jár, mintha olyat mivel, aminek nem ismeri kellően minden csínját. A törvény alapján kiadott rendelet a vörös bor festését, valamint a fehér bornak vörösre való festését határozottan megtiltja és méltán, mert a vörös bor szép színe biztosí­ték és könnyen, mindenki által fölismerhető jele annak, hogy a bor jó is. A vörös bor ezen védelme tehát indokolt, hisz tudjuk, hogy nálunk is, de máshol is, különösen ott, hol fehér bort szoktak inni, a vörös bort orvos­szerül használják, így tehát ezért is annak idegen minőségű festőanyagnak mentesnek kell lenni.­­ A törvény megengedi, hogy a borosgazda élesztőt adjon a mustba vagy a borba. Szük­séges tehát ez akkor, ha a must nem forrt ki jól és a forrását vagy erjedését okozó élesztő benne valami oknál fogva elpusztult. De akkor is tesznek élesztőt a borba, ha azt, mert eset­leg valami hibája támadt, újra­erjesztéssel meg akarjuk javítani. Az újraerjesztésre szüret, illetőleg a le­fejtés (vagy lehúzás) után az uj borból ma­radt friss seprőt használják, de csakis egészen frissen, azaz közvetlenül az ujbor lefejtése után. Ha a bor újraerjesztésére sokáig állott és megromlott seprőt használ valaki, az nem hogy javítaná, hanem teljesen el fogja azzal a borát rontani. Hogy a bor újra forrásba jöjjön,­­természetesen a borhoz a friss seprő beleke­verése előtt kevés, hektoliterenként például egy vagy két kilogramm czukrot kell adni, kivéve 371 1898. május hó 22.

Next