Borászati Lapok – 53. évfolyam – 1921.
1921-05-05 / 18. sz.
9—10. SZÁM. 53-IK ÉVFOLYAM. Ezt még prémiummal jutalmazni. De még ugyanazon a talajon, ugyanaz a gazda, egyforma gondosság mellett is 2—3-szor annyi mustot szüretelhet az egyik, mint a másik esztendőben. Megköszönné az illető, hogy amikor rossz virágzás, erős gombajárvány, kegyetlen idejű ősz után nagy kinnal betakarít 8 vagy 10 hl. termést, azon a czimen emelnék fel az adóját, hogy miért nem gazdálkodott jobban! Nem. Az elv nagyon helyes. A jövedelemtöbbletet progresszív adóval szabad terhelni, de persze addig a határig, hogy ennek daczára a gazdának is több maradjon. Tehát nem a termés, hanem a tiszta jövedelem nagysága szolgáljon az adó alapjául. * * * A bortörvény revíziójának kilátásba helyezése a földmivelésügyi miniszter részéről nem keltett sem termelői, sem kereskedői körökben nagyobb emócziót. Azt ma mindenki elismeri, hogy a jelenleg érvényben levő bortörvény rendelkezései tekintetében talán a legszigorúbb a világ összes ilynemű törvényei közül, de a büntetések mérvét illetőleg — pénzünk mostani csekély értékét tekintve —, a lehető legenyhébb. Ezer korona maximális pénzbüntetés, mikor még hetek előtt ez egy fél akó bor árával volt egyenlő, igazán nem állott arányban azzal, hogy ily manipuláción esetleg százezreket lehetett évek alatt nyerni, míg végre az illető rajtvesztett. A büntetés mérvének a felemelése annál is indokoltabb, mert ezt akkor is túl alacsonynak taksálta mindenki, mikor pénzünk teljes értékű volt, most pedig évek — talán évtizedek — fognak elmúlni, míg a pénzügyi egyensúly ismét helyreáll. De ha már hozzálát a törvényhozás a törvény módosításához, úgy itt nem fog meg állani. Mindenekelőtt meg kell szüntetnie a nagyobb termelőkre nézve a bornyilvántartási kötelezettségét. A gazdák túlnyomó többsége, a legnagyobb is, évenként csak egyszer vételez be bort — szüret idején — és rendszerint az egészet ugyancsak egy-két tételben adja el. Mire- való itt a bevétel-kiadás lajstromának a vezetése húszféle rovattal? Azután az a nyilvántartás a gyakorlatban távolról sem váltotta be azt, amit tőle a törvény megalkotói vártak, hogy ezen a réren a pancsolás folytán beállott bortöbbletet számszerűleg sikerül majd bebizonyítani. Tizenkét év alatt egyetlenegy oly borhamisítási eljárás sem volt folyamatban, ahol ezen a nyomon derült volna ki a bor törvényellenes szaporítása. De különben is, kik pancsolnak bort rendszerint ? Kiskorcsmárosok, akik a söntésbeli kantába tesznek a borhoz vizet és néhol a kisgazdák, akik már szüretkor a lajtoskocsiba öntenek egy-két vödör vizet, amibe a czefrét hordják a présházba. Egyik módnál sem szerepel a bornyilvántartás által kideríthető differenczia. Sőt utóbbiak a törvény értelmében nem tartoznak bornyilvántartást vezetni. A korcsmárosoknál pedig, kik a pinczebeli bort közönségesen nem keresztelik meg, ott esetleg a bornyilvántartás a legnagyobb rendben lehet. Pontosabb dolognak tartanók, ha úgy, mint a múltban, nálunk is és mikép minden bortermelő államban külföldön, legyen minden gazdának megengedve, hogy házi — de csakis házi — szükségletre egypár hektoliter csigert készíthessen családja, cselédei, napszámosai részére. Ezt a törkölyborkészítést, elég furcsán, a jelenlegi törvény megengedi a négy holdnál kisebb szőlőbirtokosoknak, akik a legtöbb esetben nem élnek vele, mert maguk nem isszák, cselédjük, napszámosuk, aratójuk pedig nincs, akiknél, ha készítenek ilyent, közelebb fekvő az aggodalom, hogy azt esetleg természetes bor keverésére használják fel; ellenben nem engedi meg a törvény ily házi ital készítését a nagyobb birtokosoknak, akiknél szinte ki van zárva a veszély, hogy jó borukat ilyen vizes itallal elrontsák és a becsukatás eshetőségének tegyék ki magukat és akiknek ilyen egészséges italra szénakaszáláskor, aratáskor, de egyéb munkálatok alkalmából is szükségük volna. Nem volnának kénytelenek nehezebb bort vagy pálinkát adni embereiknek. Ami már most a bor kezelésére vonatkozó határozmányok esetleges megváltoztatását illeti, úgy e tárgyban mi inkább várakozó álláspontra helyezkedünk és véleményünket a borkereskedők által hangoztatott kívánságokra nézve majd máskor fogjuk közölni. A közelgő permetezés. Irta: Kovácsy Zoltán. Heves, ápr. 1. A helyes permet elkészítése és alkalmazása — sajnos — még manapság is nem minden szőlősgazdánál történik meg. Ezek az elkészítési hibák aztán lehetnek közvetettek is, avagy közvetetlenek is, az már teljesen mindegy az elkészített permetnek. Hogy teljesen megvédjük szőleinket a peronospora ellen, az nem teljesen attól függ, hogy hányszor permeteztünk, hanem attól is, milyen vegyítési és elkészítési anyaggal permeteztünk. Kivételek azonban mindig vannak, mert néha, bármily szorgalommal és tökéletes elkészítésű permeteggel is permetezünk, elég nyolc-tíz napi szünet, egy-két eső utáni füllett meleg, vagy ennek az ellenkezője, hogy igyekezetünk és kiadásaink tönkremenjenek. Ezelőtt már évekkel bebizonyított tény volt, hogy tulajdonképen a peronospora fészke, az infekció és elszaporodás helye nem a levél felső része, hanem a levél alsó része. Ezen felfedezés milyen homlokegyenes ellenkezik a régi hiedelemmel vagy állítással! De, hát ez így van. . . Egyik tudomány megdönteni igyekszik a másikat. Tudva tehát mindezeket, a peronospora védekezése ellen minden esetre olyan anyagot kell használnunk, avagy olyan gépezetet, mely a védekező anyagot a levél hátuljára adja, vagy szórja. Kivételt képez a rézkénporozás, mely minden esetben a levél mindkét oldalára tapad, úgymondván: a lombozatot teljesen millió és millió szemcsékben borítja be. A permetezőfolyadékkal ennek használatával már másképpen állunk. Itt azon eljárás, hogy a permet a levél alsó hátsó részeit is beborítsa, ennek kivitele már nehézségekbe ütközik, vagy éppen ki sem vihető. Legajánlatosabb tehát azon permetezési eljárás, ha akarjuk, hogy a leveleknek minél többje kapja a permet a hátulsó szőrös oldalára, ha kötözés után közvetlen permetezünk, amikor még a levelek legtöbbje hátuljával van kifelé fordulva, mely állapot 3—4 napig szokott tartani. A helyes és hatásos permet készítésénél, hogy az tökéletes védő, gyógyító hatású is legyen, nagy szerepet játszik a mész is, illetőleg a mész tej. Ennek milyen volta képezi majdnem minden esetben a sikert, vagy a sikertelenséget. Egy elmúlt évtizeddel ezelőtt 1910. évben egy nagyobb szőlőtelepnek voltam önálló kezelője (Nyírkárász, Szabolcs megye). Nevezett helyen és évben nagy peronosporajárvány ideje alatt volt alkalmam kísérletezni s a legtökéletesebb permeteg készítési módját megismerni. Fősúlyt fektettem először is a rézgalicz minőségére, valamint a mésztej elkészítésére s annak arányos vegyítésére a rézgáliczoldathoz. A bordós, lé készítéséhez háromféle vizet is használtam fel, úgymint: frissen húzott kútvizet, állott kútvizet és folyóvizet. Egyenlő arányban, egyenlő gálicz és mésztej hozzáadásával, mely mindig az első permetezés kivételével 1%-os volt. A kísérletezést mintegy 3000 méter területen végeztem piros véltelini fajokon. Az oltott mész között is volt különbség. Volt egészen frissen oltott és olyan is, mely előző évben lett oltva, mit csupán a véletlen adott kezemhez. Ezen kísérletezés soronként történt, különböző százalékos permeteggel, 10 napi időközönként. Kísérletezésem azt eredményezte, hogy megtudtam a leghelyesebb permeteg készítési módját és használatát állapítani. Fősúlyt fektessünk az első permetezésre. Lehetőleg ezt minél korábban végezzük el, hogy kedvező időjárás esetén a telelő spórák ne tudják a zsenge fiatal leveleket megfertőzni. Ezen első permet elég ha W/o-os. Később aztán Va, 1, és lV2%-os lehet. A százalék ne legyen sohasem több, mint lVa, mert ha többet használunk, az felesleges kiadás, inkább többször permetezzünk. Ha az idő kedvez a peronospórának, akkor a permetezést folytatni kell egészen augusztus közepéig. A permeteghez használt víz, ha csak szerét ejthetjük, folyóvíz legyen és sohase használjunk egyévesnél fiatalabb oltású meszet, mert a tények is azt bizonyították, hogy az éves oltású mésztejjel és folyóvízből készült permeteggel permetezett tőkék lombozata teljesen hiba nélkül maradt, míg a frissen oltott és frissen húzott fcntvízből készült permeteggel a védekezésem majdnem eredménytelen volt, mert a lombozatnak V* része is a peronospóra áldozatává esett. Olyan bordói lével is permeteztem, mely elkészítése után csak 8 —10 napra lett felhasználva. Az eredmény itt sem volt kielégítő. A helyesen elkészített bordói léhez még hozzájárul az is, hogy milyen időközönként alkalmazzuk. Általában erre külön szabály nincs. Esős, harmatos időben, kivált a vegetáczió elején a permetezéssel nem jó szünetelni; az egyiket befejeztük, már kezdhetjük a másikat is. Normális időjárás mellett a védőhatás 10—12 napig tart. Ezen időt, ha a permetezés végrehajtása túlhaladta, a fertőzés olyan leveleken is fellép, amelyek látszólag még permetegborítottak. Tehát világos, hogy a leveleken hiába volt még látható az előző permeteg nyomas, már nem volt meg a védő hatása. Hogy a régi oltású mész miért jobb, mint a frissen oltott, ezt fölösleges indokolnom, mert azt ezen lapokban már évekkel ezelőtt Kecskeméty Géza megtette. Ne higyyük el egyeseknek azt az állítását sem, hogy harmatban, szélben nem jó permetezni, feltéve, ha egyik sem túl nagy. Harmatban is lehet sikerrel permetezni, kivált, ha a szükség is kívánja, csakhogy ilyenkor vigyázni kell arra, hogy a permettel előbb a hármat lemosassék, vagyis ilyenkor jobban „csorgatósan" permeteztessünk. Szél mellett is nagyon jól lehet még permetezni, ez csak a munkásoknak kellemetlen, de szükség esetén ez figyelembe nem veendő. Szeles időben mindenesetre több permet fog elfogyni 128 1921. márczius 10. ekései, Vándárfi Ml I.I,m mi m kat, csoportgarniturákat, motoro- IIUIIII II. I. géposztálya, 1 kat, stb. stb. raktárról legolcsóbban szállít a Budapest, IV., Koronaherczeg utca 18.