Bőripari Dolgozó, 1977 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1977-06-01 / 6. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! 1977. JÚNIUS 50 FILLÉR XX. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM Közös erővel az üdülés fejlesztéséért Ülést tartott szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége május 17- én ülést tartott a SZOT székházának tanácstermében. Az elnökségben helyet foglalt Kiss Károly, a SZOT alelnöke, szakszervezetünk központi vezetőségének tagja, Móczi András elnök, Petrák Ferenc főtitkár, Demeter Piroska és Csikós Pál, a központi vezetőség titkárai. Móczi András elnöki megnyitójában köszöntötte a résztvevőket, majd Csikós Pál titkár fűzött szóbeli kiegészítést az írásos anyaghoz, amely a szakszervezeti és vállalati kedvezményes üdülés 1976. évi tapasztalatait összegezte. Többek között hangsúlyozta az üdülés politikai, társadalmi jelentőségét, és azt, hogy tagságunk növekvő igénye megköveteli az üdültetés nagyobb ütemű fejlesztését. A múlt esztendőben szakszervezeti és vállalati üdülésben közel 8000 felnőtt és 1663 gyermek részesült. A központi vezetőség tagjai elismeréssel szóltak arról is, hogy csaknem 800 iskolás gyermek nyaralhatott a nyári időszakban az ország legszebb tájain — Kőszegen, Szentgotthárdon, Esztergomban. Az elmúlt esztendőben jelentős gondot okozott a családos és felnőttüdültetés, mert a kapott beutalók egy része nem a rendeltetésének megfelelően került felhasználásra, mivel az elő- és utószezonban kevesen vették igénybe. Elsősorban a futószalagok leállásakor és az iskolai szünet idején jelentkezett a nagyobb érdeklődés. A fejlődés főleg a vállalati üdültetés területén számottevő: nagy összegeket költöttek a saját létesítmények fejlesztésére, fenntartására, sőt jó néhány vállalat bérleményeket is igénybe vett, hogy a dolgozók pihenését kielégíthesse. Jól tükrözi ezt, hogy a ráfordítások tavaly 17 százalékkal növekedtek. A vállalati és a szakszervezeti üdültetés színvonalának javulásában nagy szerepe volt — és a jövőben is lesz — az alapszervezetek vezető testületeinek, az üdülési bizottságoknak és a szakszervezeti bizalmiaknak, akik munkájukat nagy felelősséggel végezték és az adott kereteken belül igyekeztek a lehető legigazságosabban elosztani a beutalókat. Az elért eredmények mellett azonban egyre nagyobb gond, hogy az igényekkel nem tart lépést a lehetőség. Ezért sürgős feladat, közös erőfeszítéssel megoldani, hogy mind többen üdülhessenek. Ez azonban csak vállalati, társadalmi összefogással, az üzemek dolgozóinak segítségével valósítható meg. Hozzászólások FISCHER JÓZSEF, a BBV szakszervezeti tanácsának titkára szólalt fel elsőként, hangsúlyozta: az 1976. évi üdülési munkát pozitívnak értékeli, majd a következőkkel folytatta: — A dolgozók ma már felismerték az üdülés szépségeit, örömeit, s ezért az igények egyre jobban növekednek és mind nagyobb gond ezek kielégítése. Nagyon fontos, hogy a két hét alatt a dolgozók az egész évi fáradalmakat kipihenhessék és felfrissülve térjenek vissza munkahelyükre. Az igények elsősorban az I. osztályú jegyek felé irányultak, dolgozóink számára a legbiztonságosabb azonban a vállalati üdültetés. A BBV-nél 1976-ban 227 felnőtt és 86 gyermek üdült, amely az előző évhez viszonyítva 8 százalékos emelkedést jelent. Majd arról szólt, hogy a vállalat saját üdülővel, telekkel rendelkezik, ennek ellenére sem tudnak előrelépni, mivel faházat nem építhetnek, kőépületre pedig nincs anyagi fedezetük. SZUROMI MIHÁLYNÉ, TISZA CIPŐGYÁR: — Az üdülési albizottságon belül arra törekszünk — mondotta —, hogy az I. osztályú beutalókat elsősorban a fizikai dolgozók vegyék igénybe, és az ott töltött két hét valóban a pihenést, kikapcsolódást szolgálja. A továbbiakban arról szólt, hogy a téli balatoni üdülést nem igénylik a dolgozók, sőt még a nyugdíjasok sem veszik igénybe. Ezért a jövőben egyik fontos feladatnak tartják a dolgozók szemléletben változtatását, hogy ne csak nyaralni, hanem üdülni is szívesen menjenek, majd így folytatta : — Vállalatunk a nagy családosok és egyedülálló szülők támogatására a jóléti alapból 120 ezer forintot szavazott meg, ebből 10 ezer forintot az üdültetés hozzájárulására. Sok esetben még útiköltséggel is támogatjuk dolgozóinkat. Anyagi lehetőségeink tehát adottak, viszont a nagy családos beutaló nagyon kevés. Ezért azon kell igyekeznünk, hogy kooperációban létesítsünk üdülőt, mert csak így tudjuk alapvetően megoldani a nagy családosok pihenését. HARVAN JÓZSEF, PÉCSI BŐRGYÁR. Számadatokkal bizonyította, hogy a vállalatnál — 1973-hoz viszonyítva — 100 százalékkal több dolgozó üdült az elmúlt esztendőben. — Az eredmények ellenére sem vagyunk mindig elégedettek — mondotta —, ezért a gondok egy (Folytatás a 2. oldalon) Az elnöki asztalnál balról jobbra: Kiss Károly, Petrák Ferenc, Móczi András, Csikós Pál és Demeter Piroska Képek a gödi koszorúzásról Június első vasárnapján került sor a gödi emlékmű koszorúzására. A megemlékezés koszorúit, szakszervezetünk elnöksége és az üzemek küldöttei helyezték el az emlékmű talapzatán. Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja Csökkenő létszám, növekvő termelési érték Általában egész bőrgyártásunkra áll: nehéz pótolni azokat, akik valamilyen oknál fogva távoznak a szakmából. Így áll a helyzet a FINOMBŐRÖK GYÁRA ROSTMÜBÖR üzemében is, ahol esztendők óta csökkenő létszámmal oldják meg a feladataikat. Kovács István telepvezető számokkal bizonyítja: ha az 1971. évet 100 százaléknak vesszük alapul, akkor a termelés volumene napjainkban túlhaladja a 160 százalékot. No és a létszám: Az akkori 230 fős létszám 150 főre csökkent. Vajon, mi játszik közre abban, hogy a csökkenő létszámmal is fokozni tudják a termelékenységét, állandóan növekszik a termelési érték? Mindenekelőtt szólni kell arról, hogy a rootműlapgyártás napjainkban is hasonló módon, és körülmények között törtanit, mint mondjuk akárt két évtizeddel ezelőtt. A rosinylapokból készülő cipőkéreg gyártási technológiája is alig változott az elmúlt évek során. Akkor tehát a termelés felfutásának a titkát mindenekelőtt az emberi szívekben, az egyre fokozódó munkás öntudatban kell keresni. Ebben pedig nincsenek híján ebben az újpesti gyáregységiben sem. Az igazsághoz tartozik, hogy a gyártáshoz szükséges létszám egy bizonyos hányada rövid időközönként cserélődik. Különösen a rostlapok gyártásánál cserélődnek sűrűn az emberek. Nyilvánvaló, hogy a gyakori munkaerővándorlásnak a termelés valljaná a kárát, ha nem volnának az üzemhez, a munkahelyhez ragaszkodó hűséges emberek. — De vannak! — mondja Makkné Balázs Erzsébet a szfezervezeti bizottság titkára. — Dolgozóink kétharmada a törzsgárdához tartozik. Az ő soraikból alakult a nyolc brigád, amely csaknem 100 főt egyesít. A brigádok pedig itt is ugyanúgy bizonyítanak, mint a vállalat más gyárakban. Öte azok, akik készségesen segítik, a bekerülő új dolgozókat, megismertetik velük a munkafolyamatokat, s megtanítják őket a balesetenőrtés a munkavégzésre. Balesetmentesen. Ezt az összetett szót nem árt aláhúzni, különösen akkor, ha mindjárt utalunk arra is, hogy valamikor a cipőküreg gyártásnál magas volt a baleseti statisztika. Nos, az ott szorgoskodó (Folytatás a 2 oldalon)