Bőripari Dolgozó, 1977 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1977-06-01 / 6. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 1977. JÚNIUS 50 FILLÉR XX. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM Közös erővel az üdülés fejlesztéséért Ülést tartott szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége május 17- én ülést tartott a SZOT székházának tanácstermében. Az elnökségben helyet foglalt Kiss Károly, a SZOT alelnöke, szakszervezetünk központi vezetőségének tagja, Móczi András elnök, Petrák Ferenc főtitkár, Demeter Piroska és Csikós Pál, a központi vezetőség titkárai. Móczi András elnöki megnyitó­jában köszöntötte a résztvevőket, majd Csikós Pál titkár fűzött szóbeli kiegészítést az írásos anyaghoz, amely a szakszervezeti és vállalati kedvezményes üdülés 1976. évi tapasztalatait összegezte. Többek között hangsúlyozta az üdülés politikai, társadalmi jelen­tőségét, és azt, hogy tagságunk növekvő igénye megköveteli az üdültetés nagyobb ütemű fejlesz­tését. A múlt esztendőben szakszer­vezeti és vállalati üdülésben kö­zel 8000 felnőtt és 1663 gyermek részesült. A központi vezetőség tagjai elismeréssel szóltak arról is, hogy csaknem 800 iskolás gyermek nyaralhatott a nyári idő­szakban az ország legszebb tájain — Kőszegen, Szentgotthárdon, Esztergomban. Az elmúlt esztendőben jelentős gondot okozott a családos és fel­nőttüdültetés, mert a kapott be­utalók egy része nem a rendelte­tésének megfelelően került fel­használásra, mivel az elő- és utó­szezonban kevesen vették igény­be. Elsősorban a futószalagok le­állásakor és az iskolai szünet ide­jén jelentkezett a nagyobb érdek­lődés. A fejlődés főleg a vállalati üdültetés területén számottevő: nagy összegeket költöttek a saját létesítmények fejlesztésére, fenn­tartására, sőt jó néhány vállalat bérleményeket is igénybe vett, hogy a dolgozók pihenését kielé­gíthesse. Jól tükrözi ezt, hogy a ráfordítások tavaly 17 százalék­kal növekedtek. A vállalati és a szakszervezeti üdültetés színvonalának javulá­sában nagy szerepe volt — és a jövőben is lesz — az alapszerve­zetek vezető testületeinek, az üdülési bizottságoknak és a szak­­szervezeti bizalmiaknak, akik munkájukat nagy felelősséggel végezték és az adott kereteken belül igyekeztek a lehető legigaz­ságosabban elosztani a beutaló­kat. Az elért eredmények mellett azonban egyre nagyobb gond, hogy az igényekkel nem tart lé­pést a lehetőség. Ezért sürgős fel­adat, közös erőfeszítéssel megol­dani, hogy mind többen üdülhes­senek. Ez azonban csak vállalati, társadalmi összefogással, az üze­mek dolgozóinak segítségével va­lósítható meg. Hozzászólások FISCHER JÓZSEF, a BBV szak­szervezeti tanácsának titkára szó­lalt fel elsőként, hangsúlyozta: az 1976. évi üdülési munkát pozitív­nak értékeli, majd a következők­kel folytatta: — A dolgozók ma már felis­merték az üdülés szépségeit, örö­meit, s ezért az igények egyre jobban növekednek és mind na­gyobb gond ezek kielégítése. Na­gyon fontos, hogy a két hét alatt a dolgozók az egész évi fáradal­makat kipihenhessék és felfris­sülve térjenek vissza munkahe­lyükre. Az igények elsősorban az I. osz­tályú jegyek felé irányultak, dol­gozóink számára a legbiztonsá­gosabb azonban a vállalati üdül­tetés. A BBV-nél 1976-ban 227 fel­nőtt és 86 gyermek üdült, amely az előző évhez viszonyítva 8 százalé­kos emelkedést jelent. Majd arról szólt, hogy a vállalat saját üdülő­vel, telekkel rendelkezik, ennek ellenére sem tudnak előrelépni, mivel faházat nem építhetnek, kő­­épületre pedig nincs anyagi fede­zetük. SZUROMI MIHÁLYNÉ, TISZA CIPŐGYÁR: — Az üdülési albizottságon be­lül arra törekszünk — mondotta —, hogy az I. osztályú beutalókat elsősorban a fizikai dolgozók ve­gyék igénybe, és az ott töltött két hét valóban a pihenést, kikap­csolódást szolgálja. A továbbiakban arról szólt, hogy a téli balatoni üdülést nem igénylik a dolgozók, sőt még a nyugdíjasok sem veszik igénybe. Ezért a jövőben egyik fontos fel­adatnak tartják a dolgozók szem­léletben­ változtatását, hogy ne csak nyaralni, hanem üdülni is szívesen menjenek, majd így foly­tatta : — Vállalatunk a nagy családo­sok és egyedülálló szülők támo­gatására a jóléti alapból 120 ezer forintot szavazott meg, ebből 10 ezer forintot az üdültetés hozzá­járulására. Sok esetben még úti­költséggel is támogatjuk dolgo­zóinkat. Anyagi lehetőségeink te­hát adottak, viszont a nagy csalá­dos beutaló nagyon kevés. Ezért azon kell igyekeznünk, hogy koo­perációban létesítsünk üdülőt, mert csak így tudjuk alapvetően megoldani a nagy családosok pi­henését. HARVAN JÓZSEF, PÉCSI BŐRGYÁR. Számadatokkal bizonyította, hogy a vállalatnál — 1973-hoz viszonyítva — 100 százalékkal több dolgozó üdült az elmúlt esz­tendőben. — Az eredmények ellenére sem vagyunk mindig elégedettek — mondotta —, ezért a gondok egy­ (Folytatás a 2. oldalon) Az elnöki asztalnál balról jobbra: Kiss Károly, Petrák Ferenc, Móczi András, Csikós Pál és Demeter Piroska Képek a gödi koszorúzásról Június első vasárnapján került sor a gödi emlékmű koszorúzására. A megemlékezés koszorúit, szakszervezetünk elnöksége és az üzemek küldöttei helyezték el az emlékmű talapzatán. Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja Csökkenő létszám, növekvő termelési érték Általában egész bőrgyártásunkra áll: nehéz pótolni azokat, a­kik valamilyen oknál fogva távoznak a szakmából. Így áll a helyzet a FINOMBŐRÖK GYÁRA ROSTMÜBÖR üzemében is, ahol eszten­dők óta csökkenő létszámmal oldják meg a feladataikat. Kovács István telepvezető számokkal bizonyítja: ha az 1971. évet 100 száza­léknak vesszük alapul, akkor a termelés volumene napjainkban túlhaladja a 160 százalékot. No és a létszám: Az akkori 230 fős lét­szám 150 főre csö­kkent. Vajon, mi játszik közre abban, hogy a csökkenő létszámmal is fokozni tudják a termelékenységét, állandóan növekszik a terme­lési érték? Mindenekelőtt szólni kell arról, hogy a rootműlapgyártás napjainkban is hasonló módon, és körülmények között tör­tan­it, mint mondjuk akárt két évtizeddel ezelőtt. A rosinylapokból készü­lő cipőkéreg gyártási technológiája is alig változott az elmúlt évek során. Akkor tehát a termelés felfutásának a titkát mindenekelőtt az emberi szívekben, az egyre fokozódó munkás öntudatban kell keres­ni. Ebben pedig nincsenek híján ebben az újpesti gyáregységiben sem. Az igazsághoz tartozik, hogy a gyártáshoz szükséges létszám egy bizonyos hányada rövid időközönként cserélődik. Különösen a rostlapok gyártásánál cserélődnek sűrűn az emberek. Nyilvánvaló, hogy a gyakori munkaerővándorlásnak a termelés valljaná a kárát, ha nem volnának az üzemhez, a munkahelyhez ragaszkodó hűséges emberek. — De vannak! — mondja Makkné Balázs Erzsébet a szfezerve­­zeti bizottság titkára. — Dolgozóink kétharmada a törzsgárdához tartozik. Az ő soraikból alakult a nyolc brigád, amely csaknem 100 főt egyesít. A brigádok pedig itt is ugyanúgy bizonyítanak, mint a vállalat más gyárakban. Öte azo­k, akik készségesen segítik­, a bekerülő új dolgozókat, megismertetik velük a munkafolyamato­kat, s megtanítják őket a balesetenőr­tés a munkavégzésre. Balesetmentesen. Ezt az összetett szót nem árt aláhúzni, különö­sen akkor, ha mindjárt utalunk arra is, hogy valamikor a cipőküreg gyártásnál magas volt a baleseti statisztika. Nos­, az ott szorgoskodó (Folytatás a 2 oldalon)

Next