Gömör-Kishont vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1903)
IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET - Terhes Sámuel - Terhes Sámuel - Terray Gyula - Terray Pál - Teschler György - Tompa Mihály
401 Irodalom, tudomány, művészet, sok nélkülözést szenvedett, de hogy pályája folytatásában az anyagiak hiánya miatt fennakadása ne legyen, egy évig Sárbogárdon (Fehér m.) tanítóskodott, majd ismét visszatért az Alma Mater karjai közé. A sárospataki diákélet folyama alatt költői lelke kibontotta szárnyait, verselni kezdett a Bajzától képviselt iskola modorában. Első költeménye, a Mohos váromladékon" czímű románcza 1841 -ben jelent meg az Athenaeumban s ezáltal megelőzte Petőfit, ki csak egy év múlva juthatott a nyilvánosság elé. Ez időtől kezdve sűrűbben jelentek meg költeményei a szépirodalmi lapokban, neve már ismerős lett s a szépreményű fiatal költő már azzal foglalkozott, hogy költeményeit egy kötetben kiadja. Költészetének legsajátságosabb alkotásait, a Népregéket és Mondákat még tanulókorában írta s e költeményeknek népies tárgya, felfogása, hangja, országszerte oly feltűnést keltettek, hogy midőn 1846-ban kiadta, a közönség 14 nap alatt az összes példányokat elkapkodta s hamarjában másodszor is sajtó alá kellett adnia. Tanulmányait 1845-ben fejezte be Sárospatakon, de mielőtt jövendő életpályája felől véglegesen határozott volna, Eperjesen nevelői állást vállalt. Itt kötött barátságot Kerényi Frigyessel, az Athenaeum egyik jónevű lírikusával s megismerkedett Petőfivel. A három költő e találkozásának emlékét őrzi az ,,Erdei lak" czímű költemény. 1845-ben ment Pestre, hogy ügyvédi pályára készülhessen és hogy Nép regéinek kiadásáról személyesen gondoskodjék s egyúttal az akkori jelesebb írókkal ismeretséget köthessen. Az itt töltött két év Tompa pályafutásának legváltozatosabb szaka. A szabadságharczot megelőző időszak nagy politikai és társadalmi kérdései, az új íróktól képviselt liberális nemzeti iránynak a konzervativizmussal való küzdelme, az Ifjú Magyarország mindent átalakító törekvései, a fővárosban pezsgő életet teremtettek, melynek élén az írók állottak s a természeténél fogva inkább melancholikus kedélyű Tompát is magukkal ragadták. Sűrűn írt a lapokba, részt vett a Tízek társaságában s megjelent a Kisfaludy-társaság pályázatán is, mely alkalommal Szuhay Mátyás czímű költői elbeszélése Arany Toldija mellett kitüntető elismerésben s mellék jutalomban részesült s egyúttal alkalmat adott arra is, hogy a társaság tagjai sorába beválasztassék. 1847 elején beteg lett, kórházba került (hat hétig feküdt a Rókusban), Petőfivel is meghasonlott, s e körülmények a mélabús kedélyű s a lelki benyomásokra fogékony fiatal költőben a csendes magány után való vágyakozást ébresztették föl. Ez időben hívta meg Beje község lelkipásztorául s ő az ügyvédi pályáról lemondva, a meghívást elfogadta s 1847 tavaszától kezdve haláláig papi és költői kettős hivatásának élt. A nemzeti szabadság iránt való lelkesedése rövid időre őt is kicsalta magányából s 1848 őszén a gömöri önkéntesekkel együtt részt vett a szerencsétlen schwechati ütközetben, melynek balsikere annyira lehangolta, hogy ettől kezdve a nagy nemzeti eseményeknek csak szemlélője volt. De azért a forradalmat lelkében egészen átélte, s jóllehet az ő lágyabb zengésű lantja a fegyverek zörgése s a poli (Barabás képe, a költő ifjabb korából.) Magyarország Vármegyéi és Városai: Gömör-Kishont vármegye. 26