Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 1. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1910)

PEST-PILIS-SOLT-KISKUN VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Szada - Szakmár

Szada, 130 Pest-Pilis-Solt-Kiskun, vármegye községei. Szakmai íá­rás) községei között találjuk, 14 adóköteles házzal. 1703-ban a bácskai ráczok 30 la­kosát gyilkolták le. Jegyzőkönyvei 1741-ben kezdődnek. A postahivatalt 1789-ben állították föl. 1819 november 19-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A református egyház 1626—29-ben már fennállott. A templom 1628-ban épült. Az egyház szentedényei közül említést érdemel egy aranyozott ezüst-pohár 1693-ból, melyet Bolyó Mihály és neje, Rózsa Ilona adományozott az úrasztalára. Ezenkívül van még egy 1763-ban vett pohár és ezüst tányér. Az 1738 augusztus 1-én dühöngött szélvihar a templomot erősen megrongálta. 1746-ban kolera pusztított a községben. 1796-ban nagy tűzvész volt, 1838-ban pedig az árvíz öntötte el. Petőfi Sándor atyja, Petrovics István, a község ven­déglőjének és mészárszékének volt a bérlője. 1840 táján nagyobb bérösszeg­gel hátralékban maradván, a helység közvetetlen szomszédságában lévő szán­tóföldjét adta át a községnek, mely ennek tulajdonában még mindig megvan s ma is mint ,,Petrovics-föld" kerül bérbeadásra. 1829—30-ban a székkaszálók tagosítását foganatosították. 1840—51-ben a pusztai birtokokat osztották szét. Jelenleg Bencze Gábornak, Ferenczy Zsigmondnak, Martinovits Péternek és Nagy Bálintnak van itt nagyobb birtoka. A községben van ipar­testület, két polgári olvasókör, egy gőz- és egy motoros malom. Az itteni Felsőtemetőben nyugszik Prielle Kornélia, a hírneves színművésznő, a­ki egykor Petőfi Sán­dor menyasszonya volt. A dűlőnevek közül említést érdemel a Bösztörhegy, a­hol valamikor Bösztör nevű helység feküdt, de a török korban elpusztult. Temp­loma is volt, melynek romjai még néhány évvel ezelőtt láthatók voltak. A Hintók halma elnevezéshez az a hagyomány fűződik, hogy a földosztás al­kalmával ezen a dómban álltak a földosztó bizottság hintói. A községhez tarto­zik Aranyegyháza, Balázspuszta és Szabadjakabszállás puszta. Szada. Nagyközség a gödöllői járásban. Lakosainak a száma 1296, a kik mind magyarok. Vallásra nézve túlnyomó a református. A lakóházak száma 278. Posta-, távíró- és villamos­ vasút-állomása helyben van. 1452-ben a Szepes vármegyéből származott Reichel család birtokában találjuk. Reichel Sebald itteni birtokait 1460-ban Guti Országh Mihály vette meg, 1465-ben azonban Reichel Sebald Veresegyházával együtt Rozgonyi Rajnáldnak és Jánosnak kö­tötte le 4000 forintért. Reichel Sebald hűtlenségbe esvén, e helységeket Mátyás király 1467-ben Ivács és Szávatelke pusztákkal együtt a Rozgonyiaknak adta. A református egyház az 1626—29. években már fennállott. Az 1633—34. évi török kincstári adólajstromokban a pesti nahije (járás) helységei között találjuk, 5 adóköteles házzal. 1691-ben egynegyed, 1695-ben egy egész portával rótták meg. 1715-ben 43, 1720-ban 54 magyar és 3 tót adóköteles háztartást írtak össze e helységben. Ekkor Szent-Jakab és Puszta-Tarcsa nevű puszták is hoz­zátartoztak. 1848-ig a vácz­ püspökség és a nagyváradi káptalan volt a helység földesura. A tagosítás 1861-ben történt, 1877-ben a félfalu leégett. A nagyváradi káptalan itteni birtokait 1889-ben vette meg a lakosság, a váczi püspökség birtokait pedig 1902-ben parczellázták fel, melyet ez alkalommal szintén az itteni birtokosok vettek meg. A helységben levő kastélyt gróf Pejacsevich János építtette , jelenleg Kollerffy-Koller Mihály tulajdona. Itt van még a falu mellett báró Vécsey István úrilaka és több csinos nyaraló. A lakosság hitelszövetkezetet tart fönn. A határban levő hegy tetején körsáncz között,,várdomb" emelkedik, hol romok láthatók, melyek állítólag a török kor­ból származnak. A püspöki birtok fölszántása alkalmával is épületromokra buk­kantak, de a talált köveket beépítették. A községhez tartoznak Koplad, Mar­gitta és Öreghegy. Szakmár. Nagyközség a pestvármegyei Sárközben, a kiskörös—kalocsai vasúttól három km.-nyire. Lakossága 2944 lélek, mind magyar és róm. kath. vallású. A házak száma 544. Postája és vasúti megállóhelye helyben van, táv­író-állomása Kalocsa. E helység azelőtt Kalocsa külterületéhez tartozott. 1897-ben alakult önálló községgé. 1848-ig a kalocsai érsek volt e helység földesura. Jelenleg nagyobb birtokosa nincsen. A róm. kath. templom 1831-ben épült. A határban találtak régi ezüstpénzeket és őskori edényeket melyeket, Budapestre küldtek. A községhez tartoznak a következő puszták és lakott helyek : Öregtény, Gombolyag, Alsóerek, Felsőerek, Résztelek, Keserűtelek, Kisülés, Kistény, Andrásszállás, Bolváriszállás, Szalontaiszállás, Ludasszállás, Pécsiszál­lás, Csepeg, mely azelőtti Csepreg volt, továbbá Malomér és Karczag.

Next