Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-03 / 22. szám
nem maradt egyébb , holott a legjelesebb asztali bor. a maga körében szintúgy megérdemli a legmagasb kitüntetést, mint a legjelesebb tokaji a magáéban. A kiszabott határok közt azonban nincsen okunk panaszra"," mintha a magyar borokra nem lett volna tekintet. Mert míg a rajnai, lahni és moseli borok a mienknél sokkal számosabb osztálya nem vitt többet el, mint 1 arany-, 11 ezüst- és 5 bronz, összesen 17 érmet; a mienk kapott 1 arany-, 8 ezüst- és 5 bronz, összesen 14 darabot. Az erdélyi borok sok zamattal és gyönyörű bouquelval bírnak; hasonlítatlanul többel, mint királyhágón inneni boraink legtöbbjei; de olyan rajnai borok mellett, milyenek ott még a szerényebb osztályokban is állottak, az a zamat, az a bouquet csak olyan , mint a vad rózsa illata a rózsabeájáéhoz képest! És ne higyjük soha, hogy zamat és illat a változó divatnak csak átmenő szeszély igényei. Ami a borban a legnemesebb arkrész, úgyszólván a szellem, nem az Oenantinban rejlik-e ? És mi a bouquet egyéb mint az Oenantin jelensége? Mig finom szájíz, mig mivelt ember létezend, ki a borban nem a részegitől, hanem azt keresi, miről a persa költő már oly szépen énekelt: addig zamat és illat mindig fő critériumai maradnak a legnemesebb , legértékesebb és legkeresettebb bornak! Nem tehetem tehát, hogy fejlődő borkivitelünk érdekében ez alkalommal is újra meg újra ne utaljak a thémára, melyet többi közt a Borászati Füzetek 3-ik számában Dr. Entz oly jelesen fejteget: Ültessünk zamatos szőlő fajokat , és készítsünk fajbort! (G. L.) Tanárky Gyula. — Szemere Bertalan „Naplója “ Ez czimje azid legújabban ■ egplent könyvnek, mely töredékes jegyzeteit foglalja magában azon nagy férfiúnak, kinek láng lelke, égő honszerelmével együtt megtört. Az itt hiven előadott költői, sokhelyt s lelket rázó , majd gyöngéd ,és itt-ott humorral vegyítve rajzolt eseményekből, maga az olvasó van hivatva ítéletet hozni, a műben felemlített catastrofa végeseményei s azok intézői fölött. A napló 1849. augustus hó 24-én Orsováról datálva veszi kezdetét s a haza szent földének átlépését következőleg írja le : „Tegnap még csatáztak előőreink Mehádiánál, s az osztrákokat visszanyomták. De éjjel seregünk visszavonult ide, és ma átmegyünk a török táborba , oláh földre. Miért ? mivel Bém nem tudat magáról semmit, mivel a főtisztek ily körülmények közt nem akarnak tovább ellenállani, sőt emlegetik, hogy vájjon azért ontsák-e véreket mivel két miniszter itt van ? A mezőn háltunk. Már tegnapelőtt irtunk, még régibb napról, amikor elhatároztuk, a parancsnoknak levelet, én és Batthyány Kázmér , hogy 13 álgyat tökéletesen egyipirozva , ajándékul küldünk a Szultánnak. Átt is küldtük. Ma áttment az itteni seregecske, 2200 ember. Én és Batthyány utolsók hagyták el a haza szent földét. Katonáink lerakták fegyvereiket. Csaknem sírtam e pillanatban. Lelkem sírt is köny nélkül. Fájdalmam kimondhatatlan. Két basa volt a táborban : Halim és Mehemed Ali. Mi a Kaimakán táborában valánk, hol megvendégeltek. Ez a tábor parancsnoka. Batthyány mind a háromnak ajándékot adott. E nép gyermek. Egyik örült az ajándéknak, másik nem , de mindenik elfogadta. Batthyány mint minister utazott nejével, 3 kocsival, 4 paripával. Én fél incognitóban tartom magamat, részint mivel nem bizom e vad népben, rézint mivel egy kétlovas szekérkén utazván , vesztett volna a török szemében azon rang, mit a török egy ministerben képzel, s mit Bnrilag fentartott. E népre csak a külső hat. Pár óra múlva mentünk Turnov-Severinbe két lovag kíséretében. O mi kietlen, miveletlen vidék. 0 mi nyomorult viskók, nagy része földalatti odú. O mi piszkos, sápadt, fonnyadt nép. És et-től mi támaszt remény lettünk?! A koldus és nyomorék kinek lehet segédelmül ? Este felé érkeztünk Turnovba. A basa a kerületi kormányzóhoz ajánlott. Szívesen lát- i szórt fogadni, fél német család. Az úr muszka kémnek mondatik Belől bécsi bútorok, az ablakok pedig itt-ott papírral beragasztva. Fény és nyomor e nép élete, az űré a fény, a nyomor a népé. Itt van Sevér tornyának, és Traján híd-jának omladéka. Majd augustus 25-ét írja, hogy a török részről történt intézkedések nem biztatók az elmehetéssel. — ,,A város körül őrök állanak. Kossuth holmiját vizsgálgatják. Az előkelőbbi házainál úgy nevezett tiszteletbeli őrség van Enni nem lehet csömör nélkül. Büdös, egészségtelen minden lak. Ezen kivül még nekem van egy nagy okom. Többet mertem mint más, az utolsó pillanatban is. — Én elutazom. A török ..teszkerét“ (útlevél) aláírattam nagy bajjal, Silistriába, és magamhoz vettem még Hajnikot, Filepet, és Ivánka, Bittó , Imrédy képviselőket, és egy magyart ki Stambulból, Stürmer elől menekült, hol 8 évig lakott, s fogadtam egy ladikot . Augustus 2- án délelőtt 11-kor, a szépen befedett ladikon csendeskén elmentünk, épen az austriai consul laba alól, miután egy őr a testkeréket meg is vizsgálta. Néha szélcsendben, néha részben utazítunk, de boldogok valánk a szabadban, és Viddin mint rémkép volt lelkünkben, és a diplomatai alkudozás haszadalmas és bizonytalan kimenetele Várnába érkezve a gőzhajó tegnap ment el. Gőzhajóra 10 mn kellett várakoznunk. Idő közben az olasz grammaticát és Schiller történeti írásait olvasgattam. Sept. 6-án kimentem a mezőre, hol a nyert magyarázat szerint a magyarok harczoltak és vesztettek. 13 , sőt több testhalom emelkedik a silistriai kapu előtt, a holt tenger partján. Virágot, fegyvervasdarabot és csigákat szedtem két halomról. Akkor csak a sereg vesztett, a haza nem veszett el; most, e pillanatban , nem a múltnak emléke , a jelen fakaszt könnyet siró szemeimből. Kölcsey jut eszembe, Várna éneklője, kinek érző lelke a távolba repült fölkeresni a múltnak fájdalmát. Csoda, hogy az orosz vagy osztrák consulok torkába nem esünk. Társaim nem tudnak titkot tartani. Az egész város tudja , hogy magyarok vagyunk. Hajnik borzasztó lágy velejü, semmi politikája nincs , egy gyermek, — és a rendőrséget ez ember kormányozta ! A többi pedig e kiköltözésben kis kalandot szemlél, — számítgatják, hány hónap múlva adatik bocsánat, és sietni fognak viszsza a rabbá lett hazába. Ezt tudnom , hallanom , látnom , mélyen fáj lelkemnek. September 10. Minthogy nem jött török gőzös, elmentünk ma 12-kor délben, az osztrák gőzösön , Stürmeren. Ott találtunk néhány magyar orvost s egy pár tisztet-Lelkemnek nincs nyugalma. Nem annyira a haza, a nemzet sorsa bánt. A fatum , a gondviselés tartja rajta irtózatos kezét. Ez bizonyos. Nem lehet megváltoztatni, most nem. De bizonyos , hogy a halál után a feltárpadás következik. Szabadnak látom hazámat nem sok idomulva, élő hite ez lelkemnek,d.; engem most a szenvedők nyugtalanitnak , kik a zsarnokság áldozatai lőnek és lesznek. . . A tenger zajlik, sokan betegek (Folytatása következik.) Szívélyes búcsú-szózat. ő császári s apostoli királyi Felsége méltóztatván engemet a n. m. magyar királyi Curia legfőbb itélőszéki osztályához rendes bírónak legkegyelmesebben kinevezni; hivatalos állásomnál fogva Pestre kell áttennem lakásomat. Elismerem ugyan nagyságát azon kitüntetésnek, melyet a királyi magas kegyelem árasztott igénytelen személyemre, és mégis fájó szívvel válok meg szeretett megyénktől s városunktól, ahol ifjúságom óta annyi rokonszenvvel, barátsággal és bizalommal volt szerencsém találkozni és ahol politikai és ügyvédi hoszszabb pályámon elveimet s meggyőződésemet követve, igyekeztem tőlem kitelhető erkölcsi szigorral működni a közjóra. — Vigaszom egyedül az, keserű elválásom perczeiben, hogy magasabb birói tisztemben ismét szabadon, függetlenül s részrehajlatlanul szolgálhatok hazámnak s polgártársaimnak az igazságszolgáltatás terén. — Nem távozhatom azonban, hogy szives búcsút ne vegyek megyei és városi kedves barátaimtól, ismerőseimtől s polgártársaimtól. Isten áldása legyen e megyén és városon , s azoknak minden lakosán, esedezvén, hogy tartsák meg további jó indulatukban s becses emlékezetükben azt, a ki volt, s állandóan marad tisztelő polgártársuk Vadnay Lajos. Felhívás Borsodmegye összes értelmiségéhez. Van szerencsém Borsodmegye összes értelmiségét arról tudósítani miszerint a „Corvina‘‘ olcsó s hasznos könyveket kiadó társulat igazgatóságától e megye képviseletével főügynöki minőségben én bízattam meg. A ,,Corvina“ könyvkiadó társulat melynek élén Türr István hazánk fia áll — főczélja : kiadványainak olcsósága s szám — hasznos olvasmány-közvetitő eszközök létesestése által az irodalomnak s könyvterjesztésneklendületet adni s ily módon a műveltség és felvilágosodás hathatós tényezőjévé válni haszátkban. Ezen válalat tehát már hazafias irányánál fogva is számolhat e megye összes intelligentia támogatására, és minthogy e társulat azon elvhez szorosan ragaszkodik hogy kiadásaiból minden politikai vagy felekezeti vitatkozási iratokat határozottan kizár működési hatásköréből s csupán a miveltség terjesztését tartja szem előtt s miután a társaság által kitűzött hazafias czél csakis oly formán lesz sikeresen elérhető ha erélyes apostolai akadnak kik a nép művelését szivén hordva, olcsó s hasznos könyvek terjesztésben nekem segéd kezet nyujtandnak, ennél fogva tisztelettel felkérem e megye értelmiséget, nevezetesen a lelkészek, jegyzők , néptanítók , postamester urakat, a népnevelési egyletek t. elnökeit szíveskedjenek ez ügyben velem érintkezésbe lépni s a társulattól könyvkepót elfogadni. A társulat által a könyvterjesztők részére teendő kedvezmények s feltételeiről bérmentes levelekre készséggel felelek minden kérdésre. — Miskolcz Május 30-án 1869. Tisztelettel Fraenkel B., miskolczi könyvárus. A miskolczi torna egylet a tervben levő városi sétatér 3 polgári lövölde megalakulása tárgyában e hó 6-an d.e 10. és fél órakor az egylet rendes helyiségében közgyűlést tartana. Midőn ezen közgyűlésre az egylet min