Borsod - Miskolci Értesítő, 1875 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-16 / 37. szám
Miskolcz, September 16. 1875. 37-ik szám. Kilenczedik évfolyam. B O R S O D. Előlegesen fizetendő : 50 szóig.....................50 kr. Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek Egész évre . . . 4 „ — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendők Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny.ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre : Fél évre . . . . 2 ft. — kr. immuni imfsstm Rendkivülileg : Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ: A miskolczi sommás igazságszolgáltatás érdekében. Dr. Gutttman Soma ügyvédtől. A múlt év közepe táján avatott tollal élénk eszmecsere kezdetett e lapok hasábjain a helybeli járásbíróság működésének javítása iránt; eredménye a polgári albíró úrnak olyszerű kimutatása jön, hogy a neheztelt működés más nem lehet s igy pláne kitűnő (?!) Azonfelül ügyvédi toll — felteszem egyébként , hogy e toll egy kegyelt ügyvédé lehetett — is lándzsát tört a fenállóknak conserválása tárgyában s maradt minden a mint volt, vagy ha lehetséges, még rosszabb len. — Újabban ügyvédi kamaránk közgyűlése a jelzett érdekben felterjesztést intézett az igazságügyminisztériumhoz. Eredmény lesz : utalás az ország financziáira, mely személy szaporítást nem enged s egyúttal felhívás a hivatalos kötelességnek kettős szorgalommal leendő teljesítésére. Egyszóval a körvégénél leszünk. — Hogy ez igy nem maradhat, hogy qua justitium mellett városunk csekély hitele, kereskedelme, ipara, jóléte könnyen tönkre mehet, ezt könynyen felfoghatni s kötelesség orvosolni, — megkísértjük utóbbi szempontból újabban a nyilvánosság útján. Tartózkodni fogunk az indokolatlan személyeskedéstől , tárgyilagosan fogunk egyetmást elmondani, de épen azért ne vegyék rész néven azok, kiknek erkölcsi érzületét ez alkalomból érinteni találjuk. Szólani fogunk először is a legtöbb magyarországi bírónak s igy a miskolcziaknak is közös hibáiról, másodszor az itt divó sommás eljárásról párhuzamosan a budapestivel. I. A magyarországi birói karnak legnagyobb része azon cardinális hibában szenved, hogy csekély fizetését a külföld hason hivatalnokainak fényes javadalmazásával hasonlítja össze. Ezen nézetben lelhetjük aztán meg szomorú justitiánk csiráit, mert ezen felfogás azon okoskodásra vezet, hogy az itteni fizetésnek minden szolgálat eléggé megfelelő, bármily csekély mérvű szorgalom is önfeláldozás, a legkissebb erőltetett tevékenység is díjazást meghaladó, s igy az igazságot kereső t. ez. publicumnak a jól — rosszul féle kezeléssel meg kell elégednie, feledvén a t. bírák azt, hogy több és jobb fizetésért sem nyújthatnának jobbat. Tisztelet a kivételeknek, de mihelyest a bíróban fenti meggyőződés érlelődött, mihelyt ő állását magasabb szempontból felfogni elmulasztja, mihelyt azon öntudata elvész, hogy egy egész anyagi és szellemi közönség jóléte függ működésétől,mert hiszen maguk a politikai tanok is, egy állam fő feltételeiül a jogbiztonságot declarálják , hogy ezen működést ilyenkor többé nem a fizetéshez, hanem a hozzákötött etnikai igényekhez kell minősíteni, mihelyt a birónak működése többé nem önczél, hanem száraz kenyérkereset, azon perezben a birói állás sinecurává degradálódik s lessz belőle oly intézmény , mely azt mutatja miként kell az igazságot nem szolgáltatni. — Hogy minden működésnél első sorban az önczél legyen a főbuzdító, azt tekintettel azon nemes erőkre, melyek épen ezen erő folytán lettek kiváló emberekké kijelölt foglalkozási terüken, felesleges taglalnom csupán tiszteletérzetem nyilvánítgatása végett említem fel, per analogiam a miskolczi kir. törvényszéknek telekkönyvi irattárában működő hivatalnokot, kinek működése, tapintatossága, páratlan rendezésű levéltára legbiztosabban megmutathatná sok magyarországi bírónak, hogy az önczél adja azon büszkeséget, mely arra ösztönöz, hogy kiérdemeljük a derék és jó hivatalnok nevét. A fent vitatott felfogás teszi aztán lehetségessé, hogy a budapesti járásbíróságok egyenként 40.000 számra terjedő évi forgalmukat egyetlen hátralék kimutatása nélkül végzik el. Az igyekezet: az igazságot kereső közönség igényeit pontosan kielégíteni és a betöltött bírói állás tekintélyét annak szemében megerősíteni, szüli azon tehetséget, amely a fenálló kereten belül a legjobbat kikeresni, sőt a czélszerűtlen helyett önkezdeményezéssel a czélszerűt sikeresen alkalmazni tudja. Ez igyekezet az, mely igazságszolgáltatásunk mételyét a hosszadalmasságot a pesti, debreczeni, nagyváradi sat. kiváló gyorsaságú járásbíróságoktól kiküszöbölte s az idők szelleme parancsolta gyorsaság és czélszerűséggel sikeresen pótolni indította. Szakítanunk kell valahára a múlttal. A gőzerők s villanyszikrák korában úgy akarni igazságot szolgáltatni, mint a boldog szolgabirói időkben, képtelenség. Szükségleteink száma irtóztató mérvekben szaporodott , szaporodtak tehát az ezek által alakuló jogviszonyok is, melyeket ép oly gyorsan kell kielégíteni, mint ahogyan teremtünk. A nagy consum elfogadott biztató szava lengje át az egész világot s következményeiben melyek közé a gyorsaságot, olcsóságot s czélszerűséget soroljuk, az igazságszolgáltatásba is importáltassék. Azoknak, kik ezt az alaposság rovására történőnek vallják, azt feleljük, hogy a statisztikai adatok, — mely szerint a budapesti gőzerővel hozott járásbirósági ítéletekből 16—18°/0-ot változtatnak meg akkor, midőn a vidékiekből 30—45°/0-ot — épen ellenkezőt bizonyítanak és hogy a gyors eljárás adta gyakorlottság valamint a számos perekben nyújtott tapasztalat bőven ellensúlyozzák a lassú eljárásban vitatott érdemet, a meg- és átgondolást. Egyébiránt ki meri azt állítani, hogy csigagyorsaságú igazságszolgáltatásunkban nem annyi a félszeg és helytelen határozat, mint a gyors mellett volna. Nem az tehát a baj nálunk Miskolczon hogy a biró talán nem tölti ki hivatalos óráit, hanem az épen, hogy csak kitölti, s hogy e puszta betöltése az óráknak, nem az önczél, hanem a fizetés parancsolta szempontból történt. — Nem követeli a közönség, hogy a biró 8-kor jöjjön hivatalba s este 6 órakor távozzék, — az neki mindegy, hanem végezze a biró, bárminő módon, egy óra alatt bár, agendáit, akkor bizonyára nagyobb rokonszenv fogja működésében kisérni, mintha a napnak 24 óráját hivatalban tölti. (Folytatása következik.) Névjegyzéke a 12 forintos vadászjegygyel biró egyéneknek. Miskolcz városából a következők: Bay Barna, Kovács György, Csizy Károly, Bischitzky Antal, Bakos Antal, Toper Lajos, Kerékgyártó Bertalan , Kotz Józsif, Polgár Imre, Glosz Soma, Witthen Emil, Horváth Lajos, Bartányi, Gyula, Szabó Gyula, Nagy István, Farkas Árpád , Dobos Lajos, Kisszey Albert, Kisszely István, Bakos Antal, Sebastianovíts Lindmeyer Sándor, Lévay József, Varga Soma, Schack Antal, Radványi István , Harasievics Ignácz, Springer János, Zsolnay Samu, Molnár Béla, Tindly Károly, Klein Ágoston, Szűcs Lajos, Balogh István, Kun István, Zeher András, Juhász István, Szakó Lajos, Bemer Géza, Szeghő Ferencz Szentpéter, Kisházy Kálmán Szuha Kálló, Ragályi Miklós Dövény, Losonczy Jenő , Molnár János Borsod , Szentimrey József, P. Szathmárry József Igriczi, Exinger Ferencz Palkonya , Kottász György Diósgyőr, Heiss Bálint Szent-Jakab, Nemes József, Gaganetz Alajos Sajó-Szeged, Orosz Mihály Csáth , dr. Seckendorf Armin Sály , Berzeviczy Kelemen Ládbessenyő , Terray István Ózd, gr. Guyon Edgár Aranyos, Latinák Márton, Holics Endre, Latinák Miksa Visnyó, Osizik Károly, Nikel Aurél, Nemes Simon , Majthényi Gyula T - Darócz , Mattanovich Lajos Ábrány , if. Szathmáry K. Pál F.Zsolcza, Heinzely Gyula Diósgyőr, Nádpataky János Tapolcza, Körmendy Dániel Emőd, Márk József, Márk István Csáth, Sehuselka Gusztáv Gyertyánvölgy , Balogh Já-