Borsod - Miskolci Értesítő, 1885 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-07 / 1. szám
küdnék a súly ezen ügy rendezésére a szükséges intézkedéseket megtenni, de e nélkül is igen sokat javíthatnának a dolgon maguk a közigazgatási hatóságok, melyeknek hogy már nem szabad sokáig késniök, bizton hisszük. De míg ezek többé kevésbé nehézkes apparátusaikkal cselekvésre kelnek, addig a társadalom kötelessége, hogy a dolognak bántó embertelenségén enyhítsen. Ha czikkünk csak némi tekintetben hatással volt erre, czélunkat elértük. (Köz- és egyleti élet. A miskolczi kir. törvényszék bűnügyi osztályában végtárgyalás alá vétetnek. 1885. január 7. Bernáczky János és 1. sz.-bessenyői 1. e. sikkasztás; Berentés József berentei 1. e. súlyos testi sértés ; Zavilla József s társai várkonyi 1. e. súlyos testi sértés; Dobay Károly és t. s.-ládi 1. e. szándékos emberölés. Január 8- án. Lévay Pál m.-kövesdi 1. e. szándékos emberölés; Túri Lajos s társa ónodi 1. e. súlyos testi sértés ; Huszti János s társa szentpéteri 1. e. súlyos testi sértés ; Szabó András s társa súlyos testi sértés. Január 9-én: Cseh József ároktői 1. e. hatóság elleni erőszak büntette ; ifj. Kalapos István miskolczi 1. e. súlyos testi sértés ; Szikszai István és társai f.-bábolnai lakos e. rablás büntette ; Kökény Mária s társa miskolczi 1. e. lopás büntette ; Január 14-én. Kis István csabai 1. e. súlyos testi sértés büntette; ifj. Kutas Pál István és társai mályinkai 1. e. tűzvész okozás vétsége ; ifj. Szűcs István és társa miskolczi 1. e. súlyos testi sértés; Gulyás Sándor s társai t. kürti 1. e. vallás szabadgyakorlat elleni vétség miatt indított bünügy. Értesítés! A miskolczi terménycsarnok ez évi köz- gyűlését 1885. évi január hó 11-én d. e. 10 óra- kor tartja meg saját helyiségében, melyre a tagok tisztelettel meghivatnak. Miskolcz, 1884. deczember 28-án. Jobb így, hidd el.. . Jobb igy, hidd el, hogy most mondunk Mindent, — mindent el egymásnak : Miért hittünk volna tovább A hazudó pillantásnak ! ? Minek csaltuk volna egymást, Minek, minek lett volna az: Bármily későn jön is a nyár, — Mégis csak elmegy a tavasz ! Nem vagyok már kis gyermek, nem, Nem bántanak hazug álmok, Nem mosolyog elé már az Elérhetlen délibábnak! S te sem vagy már olyan, akit Eláltat egy hazug mosoly, Szívért szív kell. Találsz te is Én ? . . . nem ! Nem keresek sehol! — S elmondom majd : nem szeretlek ! Tudja meg az egész világ, Hogy — kit egykor úgy imádtam —Unottá tett az a világ! — S te is mondd majd, hogy nem szeretsz, Szelíd ajkad legyen merész : Mondd, — a régi lepkéért — hogy Újabb, fényesb lepkét cserélsz ! — Aztán amig így beszélünk, Nem lesz köztünk semmi harag, Mosolyogni fog ajkunk, amíg Szivünk talán ketté hasad ! — Jobb így, hidd el, hogy most mondunk Mindent, mindent el egymásnak, Miért hittünk volna tovább A hazudó pillantásnak! ? Argus. Napirend: 1. A választmány évi jelentése. 2. A múlt évi számadások megvizsgálásáról szóló jelentés. 8. Az 1885-ik évi költség előirányzat megállapítása. 4 Az alapszabályok néhány szakaszának módosítása. 5. Az alapszabályok értelmében megejtendő választások. 6. Indítványok. A választmány. Köszönet nyilvánítás. Borsodmegye 1. alispánja által 4785/al. 1884. sz. alatt a megye összes szkiói járásaiból gyűjtött s a f. telekesi tüzkárosultaknak kiosztás végett küldött 121 frt 72 krnyi könyör adomány a járási főszolgabíró ur által a kiosztó bizottság jelenlétében a károsultak részére aránylagosan felosztatván, kiszolgáltatta, melyért úgy a t. megye alispánja, mint a járási főszolgabirák, valamint a kegyes adományozók fogadják a tüzkárosultak nevében hálás köszönet nyilvánításunkat. Felső Telekes, 1884. decz. 29. Lux Sama, k. jegyző. Tót Ferencz, t. biró. Orosz György, biró. Meghívás. A borsodi orvos-gyógyszerész egylet folyó évi január hó 12-én d. u. 5 órakor tisztújító évi nagygyűlését tartja, melyre a t. sz. helybeli és vidéki tagtársakat tisztelettel meghívom. Miskolczon, 1885. január hó 5. Ir. Popper József elnök. Meghívás. A miskolczi nemzeti kaszinónak 1885. január 11.én délután 3 órakor tartandó évi rendes közgyűlésére. Tárgysorozat: 1. Igazgatósági jelentés a lefolyt 1884 ik évről. 2. Az 1884. évi számadások megvizsgálása a számvizsgálók jelentésével. 3. Bevételi és kiadási előirányzat megállapítása 1885-ik évre. 4. Netalán teendő indítványok. 5. A kaszinói tisztikar és az igazgatóság választása. gyermek álmok. — Elbeszélés — Irta: D. TÖRÖS FERENCZ. I. — Ez lesz itt az ön lakosztálya, — sor , dúlt felém a gróf s egy ízléssel bútorozott terembe vezetett. — Jobbra a hálószoba nyílik, itt balra a könyvtár termei feküsznek. Ha valamiben fennakadása leend, forduljon egyenesen hozzám bizalommal. Jó éjt kívánt és eltávozott. Egy futó pillantást vetettem a teremben, aztán felnyitva a balra eső ajtót, a könyvtárba léptem. Magas állványok, ócska, színehagyott, poros kézirat-csomagok szerteszét. Itt kemény bőrkötésű tudományos munkák, ott díszes szépirodalmi művek hevertek. Régi remek festmények, festészeti- s szobrászati műszerek szerteszét. Nagy munka várakozott reám : a könyvtár rendezése nem kis feladat leend. Egy porlepte füzetet vettem magamhoz, hogy vele a hosszú őszi este unalmait elűzzem, azután hálószobámba vonulva, elkezdtem a füzetet átlapozni. Odakün csendes, derült őszi este volt. Az ablakom elé hajló terebélyes hárs eltakarta előlem a csillagos égboltot. A kezembe került füzet egyszerű sorai lekötve tárták figyelmemet: mohó vágygyal futottam át a szép, dőlt betűkkel teleírt lapokat. Czimlapja nem volt, fenn a ,,Divina comedia“ e pár sora képezte a jeligét: .... Nessun maggior dolore * * * ... Az apám — kezdé a füzet névtelen írója - - csizmadia mesterségre készült , de később, mert nem volt hajlama hozzá, abba hagyta. Azt mondják, kitűnő kántor lett volna belőle, ha tanul : tudta a zsoltárt elejétől végéig s roppant szerette a rácz ürmöst, meg a szolyvai vizet. Én voltam a hetedik gyermek. Mikor a világra jöttem, úgy zengett az ég, mintha a végítélet órája közelgett volna s ez engem — azt mondták — egy cseppet sem zsenirozott; szoptam az öklömet kedélyesen s mosolyogtam hozzá nagyokat, mint a vadalma. Nővéreim oda állottak a bölcsőm fölibe szépen , sorban, mint az orgonasip. Én lettem a kegyencz később is, s ha apám történetesen valami ingatlan vagyont hagy hátra, általánosörököse kétségkívül én leendek ; Így azonban, mert teljesen vagyontalanul halt el, reám sem maradt több, mint nővéreimre: négy rumos üveg, meg hét parafa dugó. Tíz éves koromig olyan voltam, mint az élet: piros, mint a tőről szakasztott rózsa, a két orczám majd hogy ki nem csattant. Csak a fejemmel nem voltam tisztában soká : naprólnapra nagyobb lett. S e sajátságos tünemény okát még mai nap sem sikerült teljesen kipuhatolnom ; gyanítom, hogy növését a temérdek baraczk is elősegité, mit — merő szeretesből — Szemeregh szomszéd reá rakott. Che ricardsi del tempo felice Nella miseria.*) *) Nincsen nagyobb fájdalom, mint a nyomorban visszaemlékezni a boldogság napjaira. (Helybeli és vegyes hírek. * Az ujévi üdvözletek városunkban ez év első napján eddig még nem tapasztalt jelentőségre emelkedtek, és nagy mérveket öltöttek. De a tényezők érdemesül róva fel a dolgot, az ezen évi üdvözletek felülemelkedtek a szokásos udvariassági jó kívonatokon, s amennyiben az alábbiak szerint a város intelligenciája, egyes testületei, és hatóságai érintkeztek egymással, az érintkezés közben több oly nyilatkozat is létetett, melyeknek közéletünkre tagadhatlan befolyása van, vagy leend ezután. Megyénk alispánjánál Melczer Gyula ál majdnem az összes városunkban levő hivatalok, úgy tehát a megyei tisztikar is részint testületileg, részint személyenként és városunk intelligencziája nagy részben tisztelegtek. Történtek üdvözlések továbbá Radvány Istvánnál, a kereskedelmi kamara elnökénél, és mint az ágostai egyház főgondnokánál, aztán Kun Bertalan ref. püspöknél és a polgármesternél a városi tisztikar részéről. Legimpozánsabb volt azonban azon tisztelgés, melyet, a város képviselő testülete Soltész Nagy Kálmán polgármester részére és az, melyet ezen testület nagy része a Horváth Lajos képviselő részére rendezett. A polgármesternél kifejezett üdvözlet ez alkalommal ajándékkal is volt összekötve, mely egy ezüst táblán álló szép nagy bilikomból állott, rajta a következő felirattal: „Soltész Nagy Kálmán polgármester urnak Miskolcz város polgárai. 1885. január 1.“ A más odalon pedig a város czimere állott. E billikomot a képviselő testület tagjai s általában a polgárok vették szeretett polgármesterüknek s átadására a képviselő testület nagy része megjelent a városház nagy termében. Az összegyülteket Bizony Tamás üdvözölte s előadván az összejövetel czélját, egy három tagú küldöttséget kért fel, a végből, hogy a polgármestert a terembe hívják meg. A polgármester megérkezte után a képviselő testület nevében Lichtenstein József mondott szép üdvözlő beszédet, átnyújtván zajos éljenzések közt, az ajándékul szánt billikomot. A szeretet és ragaszkodás ezen megható nyilvánulásaira soknak szemében köny ragyogott, de legjobban meg volt hatva maga a polgármester, ki e miatt köszönő szavait alig tudta elkezdeni. Ennek bevégezte után a képviselő testület egyhangú éljennel fogadta a Bizony Tamás azon indítványát, hogy onnan felkerekedve, a Horváth Lajos üdvözlésére mennének. Ez meg is történt, s a jót kívánók seregét a Horváth Lajos szerény lakása alig bírta befogadni. Itt Bizony Tamás mondott rögtönözve talp-