Borsod - Miskolci Értesítő, 1886 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-07 / 1. szám
Ami csak napok, órák kérdése volt már, az végre megtörtént. Rendkívül hosszú szenvedés után hétfőn reggel 3 órakor meghalt Papp Dezső. Tudta már mindenki a közeledő gyászt, s ugyanazért a halál senkit sem lepett meg. De reánk nézve, kik ismertük az ő becsét, az ő elvesztését előre sejtő fájdalom, hosszas betegsége folytán, csaknem türhetlenné vált már, s naponként meg-megújulva, azon szüntelenül gyötrő kérdést kelle fejtegetnünk: ki fogja pótolni az ő helyét társadalmunkban? Ekként az ő lassú haldoklása nekünk nap-nap mellett megújuló fájdalom volt. Végre ő szenvedéseitől megszabadult, de nem mi a lelkünket tépő gondoktól, sőt miután halálával reményünk utolsó fénysugara is eltűnt, a sötétség még kietlenebbnek tetszik, a veszteség még nagyobbnak tűnik fel, s töprengéseink annál megfejthetlenebbek. Ki volt Papp Dezső, kérdi az olvasó? E kérdésre nagyjában — azt hisszük — nem csak e város lakói, hanem az egész ország műveit közönsége is tud választ adni. Mert neve nemcsak itthon, hanem az ország színe előtt is gyakran forgott. De példabeszéddé vált szerénysége odáig vitte a dolgot, hogy sokoldalú s páratlanul jeles tehetségéről, nem soknak volt kellő tudomása. Papp Dezsőről közelebbi ismerősei tudták csak, hogy ő milyen nagy, mondhatni encyklopedikus műveltségű férfi volt. Nem volt tudomány, melyben ő, a szakférfiakat is meglepő több, kevesebb jártassággal ne bírt volna. Bámulatos emlékező tehetsége képessé tette őt az egyszer olvasott, vagy hallott dolognak, egész a legapróbb részletekig való megőrzésére, s így — olvasgatni szerető, búvárkodó, contempláló ember lévén — oly tágkörű ismereteket szerzett, minővel ritka ember dicsekedhetik. Nem csak a magyar irodalmat ismerte minden rétegében, hanem a világirodalomban is biztosan tudta magát keletelni. Hanem ő mégis kiválóan zenei tehetség volt, aminthogy pályája is ezen a téren futott. Mint zenei tehetség tette nevét különösen ismertté, s mint ilyenről a legszilárdabb meggyőződéssel állíthatjuk, hogy ha ő kedvező körülmények között fejthette volna ki és érvényesíthette volna tehetségeit, nevét, zenei tehetségekben különben sem nagyon gazdag hazánkban, az elsők előtt emlegették volna. A zene terén a legalaposabb ismeretei voltak. Mindjárt elsősorban a zene történetét és az egész világ zeneirodalmát oly aprólékosságig ismerte, mely az embert szinte káprázatba ejtette. Sőt több, nem csak ismerte a világon eddig élt összes nevezetesebb zeneirókat és azoknak műveit, hanem azok felett oly határozott, biztos kritikai álláspontot foglalt el, minőre csak ritka tehetség és tanulmány képesítenek. Zeneelmélete ennélfogva a lehető legbevégzettebb volt. Mint executív zenész — tudjuk — szintén magas fokon állott, habár e téren ő magát, körülményei miatt nem képezhette eléggé, sőt hiányzott e miatt kellő gyakorlata is, mindazáltal hírneves zenészek szóllottak e tekintetben elismeréssel felőle. Azonban főként a zeneköltészet volt az, melyet ő magának nevet szerzett, s ha körülményei megengedik ezen tér leendett az, melyen ő e hazának határain is túlható hírnév birtokába juthatott volna. Ki ne ismerné városunkban — a zenekedvelők között — az ő kedves dalait, melyekben mély kedély, a gondolatok páratlan tiszta és szabatos kifejezése és a mellett oly dramatikus erő nyilvánulnak, hogy az ember tisztán hallja, érti és érzi a bennök megszólaló érzéseket, s amellett hangjukban valami kedves, andalító bűbáj rezeg, mely a legfogékonytalanabb hallgatót is magával ragadja. Ok bizony, valahányszor ezeket hallánk, az ő állapotára gondolva, elszomorodva mondánk egymásnak, hogy mért kell e tehetségnek ily körülmények között elzüllenie, mint a pusztában elvesző folyónak, mikor képes volna egy világot meghódítani. Szerénysége és a cselekvéstől mindig tartózkodó természete miatt dalaiból nem sok jelent meg a közönség előtt, hanem ami kevés megjelent, az nevének mihamar közbecsülést és régi híres zenészek részéről is általános elismerést szerzett. Legközelebb az orsz. kiállítás zenészek albuma közölvén a magyar élő zeneirók jelesebbjeitől dalokat, ezek között egy kritikus a „Fővárosi Lapok“ hasábjain, mindeniket messze felülmúló jelességűnek ítélte az ő »Ne mondd nekem soha többé« kezdetű dalát. Nem sokkal csekélyebb érdeme van neki a férfi karra írt darabok írásánál, vagy átdolgozásánál sem. Mint a miskolczi daláregylet karnagya e téren meglehetős tevékenységet fejtett ki. E darabok rendkívül ügyes compositiójuk, szép felfogásuk és különösen erőteljes harmonizálásuk által tűnnek ki. E tekintetben úgy állott a dolog, hogy az általa átdolgozott daloknál, maguk a szerzők nem győztek azon szépségeken bámulni, melyekkel dalaikat felruházta. E téren is az egész országban ismeretes nevet szerzett magának. Az országos halárünnepélyek alkalmával összegyűlt dalárdák széthordák az ő szerzeményeit és ezek most országszerte a legkedvesebbek. És sok jeles tulajdonai közzül mit emeljünk még ki ? Mint sakk-kapacitás szintén az egész ország előtt ismeretes volt. Méltó ellenfelére e város területén soha, másutt sem igen talált. Tény, hogy az ő mélyreható elméjének a sakkjáték kedvencz foglalkozása volt. Hogy sok kiváló zenész egyszersmind jó sakkozó is (Willmers, Erkel Ferencz stb.) ő nála is bebizonyult. Ezeken kívül lényének szép tulajdonai, minek a szerénység, nyájasság, vidám kedély, igazságérzet, becsületesség stb. őt mindenki előtt kedveltté tevék. Bizony, bizony, oly férfit veszítünk ő benne, kinél társadalmunkra nagyobb veszteséget hirtelen képzelni sem tudunk. Jóllehet ezt a gyakorlatias irányú emberek elismerni nem hajlandók is első tekintetre, de az úr, mely ő utánra támad, először is gyakorlatilag fogja beigazolni, hogy igazunk van. A hatás, melyet ő műveivel és az általa virágzása tetőpontjára emelt haláregylettel társadalmunkra gyakorolt, legékesszólóbban és mindent elnémítólag éppen legközelebb az 1884. évi miskolczi orsz. halárünnepély alkalmával nyilvánult. Álljon még itt pár életrajzi adat. Papp Dezső született 1841-ben. Tehát most még 44 éves, úgyszólván fiatal ember volt. Atyja Papp József hírneves ügyvéd és jómódú ember volt Miskolczon, ki fiának a leggondosabb nevelést adta s Dezső a jogi tanfolyamot csaknem egészen elvégezte Pesten. Atyja ekkor vagyonilag tönkre ment, fiának további neveltetése megakadt s az előbb jómódban élő fiú midőn a ráhullott csapács alól felocsúdott, szerzett ismereteinek legszebbikét, mindenesetre leghálátlanabbikát, a zenét választó kenyérkeresőül. Már majdnem két éve sorvasztó betegség támadta meg, melyből menekülés csak a halálba volt. Özvegyet és 4 gyermeket hagyott hátra. Halála — nem csak én mondom, érezzük mindnyájan — majdnem pótolhatlan veszteség. Ily csapásra lehet elmondani: „Ne vigasztalj! Ily veszteséget siratni kell!“ 31. P. A „Miskolczi szinügy pártoló egylet“ alapszabályai. (Folytatása és vége.) A választás titkos szavazat útján történik a közgyűlésnek azonban jogában van — ha semmi ellenészrevétel nem történik — közfelkiáltás útján is megejteni a választást. A közgyűlés határozatképes, ha a tagok 1b része jelen van, de ha ismételt összehívás esetén sem jelenik meg a tagok 1/6 része a másodízben ugyanazon tárgyakra nézve egybehívott és megjelent tagok számukra való tekintet nélkül határoznak. Rendkívüli közgyűlésnek akkor van helye,ha ezt a választmány, elhatározni s kitűzni szükségesnek találja, vagy ha azt legalább 20 egyleti tag írásban is indokolva kívánja. Az elnök elnököl a közgyűléseken és választmányi üléseken, képviseli az egyletet 3-ik személyek és hatóságok irányában, végrehajtja az üléseken hozott határozatokat, illetve ellenőrzi a többi tisztviselők által eszközlendő végrehajtást, utalványozza a kiadandó összegeket kifizetésre és kinevezi J esetről esetre a jegyzőkönyvet hitelesítő tagokat. Elnök távollétében, vagy akadályoztatása esetén őt az alelnök helyettesíti. A titkár szerkeszti az ülések jegyzőkönyveit, az évi jelentést s végzi az egylet levelezéseit. A pénztárnok őrzi és gondozza az egylet vagyonát, mirel pontosan könyvet vezet, az egylet bevételeit s kiadásait — az utóbbiakat elnöki ellenjegyzés vagy utalványozás mellett eszközli. A felügyelő bizottságnak akármikor a könyvekbe, számadásokba vagy pénztári készletbe betekintést engedni köteles. Az ügyész az egylet peres ügyeiben jár el, jelentéseit esetről esetre az elnökhöz illetve a választmányhoz intézi.