Borsodvármegye Hivatalos Lapja, 1921 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-13 / 2. szám
Fertőzött tárgyakat gőzzel, fürdővel, 5% karbololdattal való kefélés, lemosással, káliszappannal, forró híggal, szürke kenőccsel, kámforolajjal fertőtlenítünk. Naftalin, vagy ánizs és köményolajjal való bedörzsölés a testtől távoll tartja a ruhatetűt, ha egyébként test és ruházat, továbbá ágy és lakás tiszta. A visszatérő lázra nézve több napig tartó lázas és lázmentes időszak váltakozása jellegzetes. A láz rázóhideg és erős izomfájdalomban, főleg a lábikrákban, lép és májnagyobbodásban jelentkezik, a lázmentes időszakban a beteg jól érzi magát. Súlyosabb esetekben sárgaság mutatkozik. Rendesen 3, ritkán 5 lázroham után áll be a gyógyulás. A fertőzés rovarok, különösen tetvek által terjed. Gyógyítása nevsalvarsammal történik. A védekezésben legfontosabb a tisztaság és a rovarok, tetvek kiirtása. A kiütéses tífusz korai felismerésére bevált Weill Felix-féle eljárás keresztülvitelére alkalmas állandósított diagnostikum a központi Vizsgáló állomás (Budapest, IX., Gyáli út 7. sz.) által kellő mennyiségben készíttetik és a hatósági orvosoknak és kórházaknak közvetlenül intézett hivatalos megkeresésre díjtalanul bocsáttatik rendelkezésre. A diagnostikum használata a következő: A kiütéses tífuszra gyanús beteg vérsavójából 50-szeres 100-szoros és 200-szoros hígítást készítünk, miből Vs—Vs, vagy egy-egy kbcm.-t agglutinátios csövecskékben adagolunk és azután a diganostikumból, melyet használat előtt jól felrázunk, 0.1, illetőleg 0.2 kbcm.-t adunk egyik csőbe, aszerint, amint fél kbcm.-es vagy egy kbcm.-es serum hígítással dolgozunk, végül a csövecskéket összerázzuk, hogy tartalmuk egyenletesen zavarossá legyen. Az eredmény leolvasása: Ha a csövecskéket 50 C° hőmérsékű vízfürdőbe tesszük, már 2 óra múlva, 37- os thermostatban tartva 8 óra múlva megtörténhetik. Ha vízfürdő vagy thermostat nem áll rendelkezésünkre, a vizsgálatot a szobahőmérsékletnél is elvégezhetjük, csak hogy akkor a leolvasás 24 óra múlva történik. Negatív kémhatás esetén a csövecskék tartalma egyenletesen zavaros marad, legfeljebb egy kevés és rázással könnyen eltünthető üledék képződik azok fenekén. Positiv kémhatás (agglutinatio) esetén kifejezett fehér csapadék képződik a csövecskében, mely leüllepedik és a felette levő folyadék teljesen átlátszóvá, víztisztává válik. Az agglutinatum tehát tömegesebb mint az előbb említett ülledék, durvább szemcsékből áll és a csövecskék felrázásakor újból leüllepedik. Az eredmény megítélése. Nemcsak a kiütéses tífuszban szenvedő, hanem az abból üdülők és a kiütéses tífuszon már régebben átesett egyének vérsavója is positiv kémhatást mutat. Ha ez utóbbi eset kizárható, akkor a 100-szoros higyitásban kapott positív kémhatás feljogosít a kiütéses tífusz kórisméjének megerősítésére. Ha csak az 50-szeres higgitásban mutatkozik agglutinatio, a kórismét csak valószínűnek tarthatjuk : ilyen esetben a vizsgálatot néhány nap múlva meg kell ismételni . Ha tényleg kiütéses tífusszal van dolgunk, az agglutinatiós liter 50- ről 100-ra, 200-ra sőt magasabbra is emelkedhetik. Miután az első kiütéses tífusz és a visszatérő lázesetek felismerése a védekezés sikerének biztosítása és a veszedelem gyors leküzdése céljából felette fontos, ennélfogva az orvosok a gyanús megbetegedéseket, különösen ha azok halmozódottan és egymáshoz kapcsolódottan jelentkeznek, azonnal jelentsék be a főszolgabírói s a főszolgabírák az alispáni hivatalhoz. Ennélfogva hangsúlyozom, hogy különös figyelemmel kell kísérni a tömeglakásokat és minden helyiségeket (tömeglakások, menhelyek, internált táborok, fogházak stb.) a tisztaság gondos fenntartása és az esetleg szükséges féregtelenítés, fertőtlenítés foganatosítása érdekében gyakrabban meg kell vizsgálni és gondoskodni kell arról, hogy a gyanúsan megbetegedettek elkülönítése haladéktalanul keresztülvihető legyen. Megjegyzem, hogy a beérkezett jelentésekből megállapíthatólag a betegséget több esetben vándorcigányok hurcolták be és terjesztették. Ezért különös gondot kell fordítani a vándorcigányokra is és a tömeglakásokon kívül a télre letelepült vándorcigányok lakóhelyeit is gondosan meg kell vizsgálni és a szükséghez képest fertőtlenítsük, tetvetlenítésük iránt intézkedni kell. Miskolcz, 1921. január 7. Zsóry, alispán.