Borsodi Bányász, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-03 / 1. szám
2 RORIWWI ВАКУ ASZ А [UNK] szb A dolgozó nők helyzete А/. MSZMP KB 1970. február 18—19-i ülésén megvizsgálta a nők gazdasági, politikai és szociális helyzetét. Megszabta a további irányelveket, feladatokat a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében. Az említett ülés óta eltelt időben a szakszervezet is jelentős szerepet kapott a határozat végrehajtásában. Érdemes megemlíteni, hogy a határozat megjelenését követő választások alkalmával már mindenütt gondoltak arra, hogy megfelelő arányban biztosítsák a nők jelenlétét a különböző vezetőségekben. Megalakult és ma is eredményesen dolgozik a szakszervezeti bizottság mellett működő nőbizottság, s ugyancsak nagy előrelépést jelent az is, hogy minden üzemnél a nőfelelős is tagja a szb-nek. Az Ózdvidéki Szénbányáknál a nőbizottság féléves munkaterv szerint végzi munkáját, s az ütemezésnek megfelelően látogatja a különböző üzemrészeket, műhelyeket. Az elért eredmények ellenére van még bőven tennivaló az üszb nőfelelőseinek. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a központi üzemre, ahol a legtöbb nő dolgozik a kooperációs részlegekben. Bevétel a politikai munkában Az ÓSZ üzemeiben 898 nő dolgozik, s közülük 143-an tagjai a pártnak. Az összes párttagok 9,14 százaléka nő, és a vizsgált időszakban az összes felvett új tagok 20,7 százaléka volt nő. Az említett adatok jól érzékeltetik, milyen nagy gondot fordítottak a pártszervezetek a nők politikai munkába való bevonására, s hasonló volt a helyzet a szakszervezetben s az ifjúsági szervezetben egyaránt. A szakszervezet különböző választott testületeiben 112, a KISZ-bizottságokban és különböző testületekben pedig 39 nő tevékenykedik. A különböző szintű politikai tanfolyamokon a nők mintegy 75—80 százaléka részt vesz. munkavédelem Segélyek az anya és. A szakmai továbbképzés terén az a gyakorlat alakult ki például a központi üzemivel, hogy minden évben tanfolyamot tartanak a betanított munkásoknak. A többi üzemnél gondot okoz a nők szakmai továbbképzésének megoldása. Nem kielégítő az állami oktatásba való bevonásuk sem. A dolgozó nők több mint negyven százaléka nem rendelkezik az általános iskolai végzettséggel. Az üzemeknél általában nagy gondot fordítanak a munkavédelemre. Fokozottabban vonatkozik ez az utóbbi időben a nőkre is. A kooperációban dolgozók például védőkesztyűt, s magasszárú cipőt kapnak védőruhaként, s beszerezték számukra a zajártalom elleni fülvédőket is. Problémát okoz azonban, hogy a füldugókat orvosi javaslat ellenére sem hordják. Eredménynek mondható az is, hogy az adminisztratív állományban levő nők munkaköpenyt kaptak. Jónak mondható a terhes nők védelme is. Terhességük 3—4. hónapjától kezdve nem osztják be őket váltóműszekba, és lehetőleg íilővagy könnyű fizikai munkát kapnak. Az utóbbi időben ismét panaszolják, hogy túlzsúfoltak az öltözők és a fürdők, s hasonló a helyzet az ebédlőés öltözőhelyiségeknél is. Az 1970 november 10-én elfogadott ütemterv felhívta az üszb-k figyelmét, hogy f nyamatosan és tervszerűen támogassák a két vagy ennél több gyermeket egyedül nevelő anyákat. Az üzemek segélyezési albizottságai a lehetőségekhez képest támogatják a gyermekeiket egyedül nevelő dolgozó nőket, s részükre évente tanszer- és rendkívüli segélyt biztosítanak. Ebben is a központi üzem jár az élen, ahol ez ideig 84 női dolgozó kapott szociális segélyt. Ezenkívül minden esztendőben a nőnap alkalmából a vállalat jutalomban részesíti az élért járókat, s megfelelő arányban részesülnek a kiváló dolgozó elismerésből is. Hasonlóképpen helyesen osztják el az üdülőjegyeket. Az OSZ szakszervezeti bizottsága mellett működő nőbizottság a következőképpen foglalta össze 1972. évi tapasztalatait. Áttervezések, bérezés Az elmúlt év egyik legnehezebb feladatát oldotta meg az ÓSZ vállalatvezetősége akkor, amikor a Somsálybánya bezárásánál felszabadult női dolgozókat elhelyezte a bőrdíszmű üzemben. Azóta is figyelemmel kísérik munkájukat, beilleszkedésüket. Az adminisztratív állományú dolgozók Farkaslyuk Bányaüzemhez és a szállítási üzemhez kerültek. Az év közepén közös értekezletet tartottak szb-titkárok és nőfelelősök részére, s a tanácskozás alkalmával üzemenként vetették fel a problémákat. A fokozott eredményesség érdekében szükség van a szorosabb együttműködésre. Az Egercsehi Bányaüzemnél az üzemvezető, a főkönyvelő és a nőfelelős közösen vitatták meg Borsodnádasd és Egercsehi problémáit. Megvizsgálták a munkahelyi túlterhelést, a munkahelyi légkört, Monosbél és Borsodnádasd palaválogatóinak bérezését, valamint a fürdők vízhiányát. A túlterhelést átszervezéssel sikerült megoldani. Hasonlóképpen rendeződött a palaválogatók bérezése is. A Farkaslyuki Bányaüzemben szintén javult a nők helyzete az elmúlt esztendőkhöz képest. A szénosztályozónál végrehajtott ellenőrzés alkalmával észlelt hiányosságok megszüntetésének határideje december 10-én lejárt. Főbb panaszok, kérések Az ÓSZ üzemei közül a farkaslyuki központi üzem foglalkoztatja a legtöbb nőt. A putnoki, királdi és somsalyi kooperációban dolgozó lányok és asszonyok összefogása, irányítása és ellenőrzése nem kis feladat. Az üzemi nőfelelős fiatal és tapasztalatlan, megfelelő segítségre van szüksége, hogy munkáját megfelelően el tudja végezni. Az említett munkahelyeken az anyagi ösztönzés hatékonyabbá tétele érdekében bevezették az egyéni bérezési rendszert, s ezáltal néhány dolgozónak 4—500 forinttal lett kevesebb a bére. A panaszokat a vállalat illetékesei kivizsgálták s megállapították, hogy nincs különösebb probléma. A putnoki kooperációban a nők az egészségtelen körülmények miatt heti 42 órát dolgoznak. A királdi kooperációnál a munkásszállításnál adódnak problémák, ugyanis a munkaidő befejezése után gyakran másfél órát is várni kell, míg el tudnak indulni, ezenkívül túlzsúfoltak az öltözők és műhelyek. Ezt már a KÖJÁL illetékesei is észrevételezték. Ezenkívül a fizikai túlterhelés csökkentése végett különböző gépekre és szállítóeszközökre lenne szükség. A dolgozók szerint nem kielégítő az üzemorvosi ellátás. A somsályi kooperációban nem megfelelő a tisztálkodási lehetőség, s a dolgozók műszálas anyagból kéri a munkaköpenyt. EmelketMt Vállalati szinten realizálódtak a bérproblémák, s javulás mutatkozik a központi raktárnál a szakmai továbbképzés terén. Az szb tagjai üzemenként felmérték a női dolgozók bérhelyzetét. Ezzel kapcsolatosan egyértelműen megállapítható, hogy 1970- hez képest fokozatosan emelkedtek a jövedelmek. A két év alatt a munkásállományúaknál 11,3, a kisegítőnél 8,2, a műszaki adminisztratív állományúaknál pedig 10,9 százalékkal emelkedett a dolgozók alapbére, illetve havi keresete. Összefoglalva az említett időszakban végzett munkát, azt állapították meg, hogy az ÁSZ üzemeiben a lehetőségeken belül jelentős lépéseket tettek a női dolgozók bér- és szociális helyzetének javítása érdekében. 1373. január 3. Ismerjük meg a világ energiamérlegét Daoy Britannia bányászatáról és energiatermeléséről Az utóbbi években, sőt évtizedekben a bányászat Nagy- Britannia alig fejlődő, egyre stagnáló ágazatai közé tartozott, és ma is tartozik. Vasérctermelése évi 13,5 millió tonnával szinte állandónak mondható, önérctermelése évi 1200—1800 tonna között mozog, kőolajtermelése az 1964. évi 127 ezer tonnáról 1968-ra 80 ezer tonnára csökkent. Újabban az Északi-tengerben felfedezett olaj megnövelte az érdeklődést a kontinens felé eső parti sáv feltárása iránt. Nagy-Britanniának geológiai szempontból különösen kedvező bányászati adottságai vannak. Gazdag ásványvagyona, kiterjedt szénmezői annak idején nagyban segítették az országot az ipari forradalom útján. Az 1850-es években a világ legnagyobb vörösréz- és óntermelője volt, de nagymértékben járult hozzá a világ ólom és cinktermeléséhez is. A XIX. század végére azonban a gyarmatokon és a világ más részein olcsóbb lelőhelyeket fedeztek fel. Ez a kontinentális bányászat hanyatlásához vezetett. A folyamat egészen a legutóbbi időkig tartott, amikor is néhány fontos körülmény ismét jelentős üzleti távlatokat nyit a bányászatnak. Ezek közül a legfontosabbak: a bányászat technikájának korszerűsítése, a növekvő világpiaci árak, és a jelenlegi fő termelő országokban tapasztalható politikai instabilitás. Míg 1969-ben az ország ásványimportja 2000 millió font felett volt, ma már kilátás van a helyzet radikális megváltozására. A kormányzat is új hozzáállást tanúsít az ország természeti kincsei s a bányavállalatok iránt. A második világháború kitörésétől egészen 1965-ig az ásványvagyon hasznosítása öt minisztérium hatáskörébe tartozott, 1965-től azonban a természeti erőforrások egy minisztérium hatáskörébe kerültek, jelezve annak felismerését, hogy a nemzeti erőforrásokat egyetlen felügyelet alá kell vonni. A kormányzat egyik nagy jelentőségű intézkedése volt az adóterhek mérséklése, a vállalkozói jogkör széles körű kiterjesztése a vállalkozói kedv növelése, a beruházási tevékenység fokozása érdekében. Ezeket az intézkedéseket a kormány sokszor a dolgozók rovására hozta, elidézve az életszínvonal csökkenését, tehát a fejlesztés költségeit a dolgozókkal óhajtja megfizettetni. Az viszont tény, hogy Nagy-Britannia a bányászat fejlesztése érdekében olyan nagyarányú beruházási tevékenységet végez, amellyel nemzetközi viszonylatban az elsők között van. Az ország fűtőanyag-politikája négy fűtőanyagra épül: a szénre, a nukleáris energiára, a földgázra és a kőolajra. Ezen energiahordozók természetesen versenyben vannak egymással, és főleg a szénnel. Ma a szénbányászat bizonyos védelmet élvez, ami azonban főleg nem a támogatásokban, szubvenciókban, hanem a termelékenység erőteljes fokozására irányuló fejlesztési politika határozott megvalósításában nyilvánul meg. A termelékenység növelését szolgálta a kis hozamú, gazdaságtalanul, nagy költséggel üzemelő bányák bezárása, a gazdaságosabb kitermelést lehetővé tevő bányák gyorsabb fejlesztése éppúgy, mint a termelési eljárások rendszeres korszerűsítése. Ez jelentős munkaerőmegtakarítással járt, és a kapitalista társadalomra oly jellemző módon 1968-ban 51 600, 1969-ben 38 500 munkást bocsátottak el a szénbányászatból, illetve ennyien kerültek az utcára. Ebből csak az látható világosan, hogy a bányászok vajmi keveset élveztek a termelékenység növekedéséből, s végül is ez vezetett az 1969-es őszi nagy sztrájkhoz. Ez a sztrájk aztán alaposan visszavetette a termelékenységet is, megmutatva, hogy a bányászok támogatása nélkül nem lehet a kitűzött célokat megvalósítani. Nagy-Britannia energiastruktúrájában kiemelkedő szerepet játszik a nukleáris energia. 1968 végén 120 MWh villamos energiát termelt nukleáris technológiával, s ez háromszorosa az Egyesült Államok ilyen fajta termelésének. A villamosenergia-ellátás állami monopólium. Az átviteli rendszer eredetileg 275 kW-os volt, ezt 400 kW- osra fejlesztették. A meglevő és épülő termelőkapacitásból 46 000 MW az ásványi tüzelőanyagra tervezett. Nem vált be az a prognózis, mely a fissziós atomerőművek igen nagy arányú részesedésével számolt, a várt ütem, mely szerint az atomenergia-bázisra előállított villamos energia részesedése az évezred végéig eléri, illetve meghaladja a 60 százalékot, elmaradt. A mai prognosztika szerint a széntüzelési villamosenergiamennyiség volumene lassan növekszik, miközben részaránya tovább csökken, előtérbe került a gyors atomreaktorokkal előállított villamos energia részarányának növekedése. Végső következtetésként kimondhatjuk, hogy Nagy-Britannia energiamérlegében még jó ideig a szénből előállított villamos energia dominál. M. F. A Bükkaljai Bányaüzem berentei aknáján Gál Károly lakatos rendszeresen ellenőrzi és javítja a biztonsági benzinlámpákat. HiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiHmtmHHHntHHiiiiiHiHiiiiiiiiiiimHHmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii I Papp András: A decemberének egy E sUO zimankos délutánés jón az alberttelepi presszó- Eben találkozott véletlenül a három fiatalember. Hogy kik voltak? Nevüket elis mosta az idő, egyébként is , a fejlemények szempontjául bár ez teljesen érdektelen. A lényeg az, hogy voltak hárman, akik szerették a B színpadot, valamikor már megismerték a kulisszák E varázslatos világát, és fél = életüket odaadták volna azért, ha még egyszer a vizlágot jelentő deszkákra lépzhettek volna. A kívülálló csak annyit látott, hogy élénken gesztrét kulálnak. Aki közelebb húzódott, az a beszédüket is hallhatta. A színészet mese térségéről beszélgettek. E Shakespeare-idézetek hangzottak el, Ady, Váci Mihály örökbecsű sorai keltek életéie a beszélgetők ajkán: „Csak akkor születtek a nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek .. . A sör fogyott, a téma 7 nőtt. Közben egy öregnek sem mondható, lélekben peig egészen fiatal férfi (a művelődési ház igazgatója) is leült az asztalhoz, bekapcsolódott a beszélgetésbe. Régi alberttelepi színjátszósikerek kerültek szóba (Bástyasétány 77, Egy bolond száz bajt csinál című darabok), és mire a presszó vezetője zárórát hirdetett, megalakult az alberttelepi Hunyadi János Művelődési Ház színjátszócsoportja. „Nem elég jóra várni. A jót akarni kell. És nem elég akarni. De tenni, tenni kell.. Ez a négy sor lebegett célként az előtt a néhány fiatal előtt, aki megkezdte a munkát, a szervezést. 1966 márciusától 1972 októberéig 100 előadást tartott a csoport vidéken. Az első előadás színhelye Gagybátor volt, az utolsóé Martonyi. S közben eltelt hat év, és W0 előadás. 100 szombat és vasárnap délután, este, és nagyon sokszor éjszaka is. A férfitagok mindig bányászok voltak, és ma is azok. Volt rá példa — nem is egyszer —, hogy a vasárnapi előadásról hazajövet, már csak egy kiadós el mosdásra telt idő, és irány a bánya, a munka. Mert hétfőn reggel zakatolni kezdtek a kaparok, mert élettel telt meg a front, és a tegnapi színész egy fülkében vágta a szenet a nézővel. A műszakot az előadásra való visszagondolás tette rövidebbé. Nagy nevetések hullámzottak végig a fronton, vidám élcelődés, az előadás részleteinek felelevenítésével. Azután jött az ólntos fáradtság és a mindent letaglózó álom. És így ment ez hétről hétre, évről évre. A szereplők is változtak, a nézők is, de megmaradt a színpad szeretete, és a nézők megbecsülése. Régi arcok, régi nevek tűnnek fel és el a múlt idők homályában. Kincsem Káza mosolygós arca már csak emlékezet. Elraktároztuk lelkünk legmélyére, oda ahonnan még a múló idő sem tudja kitörölni. Közöttünk volt, együtt élt velünk, s mintha most is velünk élne tovább. Harmincegy előadás sikereiben osztoztunk vele, harmincegyszer fakasztott nevetést, harmincegyszer lépett ki az összezáródó függöny elé, ~ hogy meghajoljon, huncut pillantásával végigmérje a tapsoló közönséget, szinte E kérdezve tőlük: „Na, jól E szórakoztatok, tanultatok, magatokra ismertetek?” Az E öltözőbe érve sokszor tómis pult fáradt, fájdalmas то =sollyú huncut pillantása. ~ Leült, két tenyerébe hajtotta fejét. „Nagyon fáj.’ E Ennyit szólt csak, s míg mi vidáman zsivajogtunk, ö E csendben dűlt hátra székén , és szenvedett. Ha tudtuk Z volna... ÍZ S most összezáródott a “ függöny... E i l mint közülünk. El- IUNCUI sönek és na_ gyon fiatalon. Nekünk ö a ~ mindig mosolygó, a boldog ~ ságáért kitartóan harcoló is Esztike marad, a Huszár- E vágásból és a társaiért fur- E fangos cselhez folyamodó, a E közösségért mindent feláldozó Terus. Illyés Gyula - Bolhabáljából. — A 100. előadás után, gondolatban virágot tettünk a E sírjára, mert nemcsak velünk volt, velünk is van. E A díszleteinkben, mozdulatainkban, előadásainkban. '■ (Folytatjuk) = illlllllMIIIMIIIIIIIItHIIHIHIIIIIIIItlMlllllllllUUllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillilliT