Borsodi Bányász, 1980. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-03 / 27. szám
1W0. július 3. I BORSÓIM BAWASZ Az első fél év eredményei Olyan gyorsan eltelt ez a fél esztendő, hogy szinte észre sem vettük. Az idei követelmény - az 5,340 millió tonna szén kitermelése - mindenki előtt ismeretes. Nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy a borsodi bányászkollektíva az év elején is egy emberként látott hozzá a feladatok végrehajtásához, s ha nem is lehet minden aknát a legjobbak között említeni, a dolgozók szorgalmához, és helytállásához nem férhet kétség. Ha gyorsan is múlt el a hat hónap, s éppen elég idő volt ahhoz, hogy sok minden történjen. Csaknem minden üzemben találkoztak-küzdöttek a természet erőivel, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, összes állításunkban az első fél év eredményeit ismertetjük. Negyvenhatezer tonna többlet két héttel ezelőtt, elsőnek a Miskolci Bányaüzem vezetői jelentették, hogy eleget tettek a tervben szereplő követelményeknek, s felszínre juttattak 467 600 tonna szenet, így június harmincadikáig negyvenhatezer tonna többlettermelésre nyílt lehetőség. Szigorúan a számok nyelvén az elővárosi tevékenységről annyit lehet elmondani, hogy üzemi szinten — terv 4150 méter —, mintegy négyszáz méternyi többletvágathajtást mondhatnak a magukénak. Érdemes pillanatig elidőzni a márciusban lebonyolított átszerelésnél. A P—7, illetve P—8-as jelű front kialakítása fegyelmezetten és szervezetten történt annak ellenére, hogy mintegy négy kilométeres szállítási útvonalon vitték át az egységeket az új munkahelyre. Ugyanakkor eredményük 144,1 százalék volt, amit az esztendő elején felvett versenytempónak köszönhetnek. Sziman Pál műszaki csoportvezető tájékoztatása szerint a Putnoki Bányaüzemben mintegy ezer tonnával maradtak el az első fél évre meghatározott terv teljesítésétől. A lemaradás fő okai: a putnoki fronton történt sorozatos gépi meghibásodások, amelyek különösen áprilisban nehezítették a folyamatos termelést Mindezek ellenére a putnokiak 5000 tonnával többet küldtek a felszínre, de a királdiak 6000 Jó a fajlogos Az ormosiaknak is kevés öröm jutott az első fél évben. Elég, ha csak a VI-os aknán üzembe helyezett R 6-os fejtés gondjait említjük. Itt hosszas kísérletezés után sem sikerült eredmet inyeket felmutatni, úgyhogy muszáj volt kiszerelni a sítóberendezéseket és a fő vesztőgépet. Talán a hetes aknában lezajlott frontátszerelés volt az, amellyel elégedettek lehettek vezetők és bányászok egyaránt. Az első féléves terv — mint tonna mínusszal zárták az első fél évet. Itt okként a váratlan geológiai nehézségeket, illetve a fás front korábbi leállását lehet említeni. A termelésben jelentkezett problémák az elővárosi munkában is éreztették hatásukat, különösen Királdon, ahol még munkaerő-átcsoportosításokat is végrehajtottak a lemaradás csökkentése érdekében. A hat hónapra meghatározott 2820 méteres tervet így aztán sikerült teljesíteni. vágathajtás azt Lovas Károly főmérnök elmondotta — 363 400 tonna szén kitermelése volt, ettől mintegy 15 ezer tonnával maradtak el a már ismertetett okok miatt. Ami az elővárásokat illeti szóltunk már arról, hogy az ormosiak igen jól állnak a fajlagos vágathajtást illetően. Nos, e téren az első fél év végén sincs változás, hiszen jelenleg is több mint kétszáz méteres előnnyel rendelkeznek. A Bükkaljai Bányaüzemben Tuskán József főmérnök adott tájékoztatást az első fél év eredményeiről. Követelményük 287 300 tonna volt, s ezt 45 ezer tonnával túltejesítették. A Tervzáró-akna már május 24-én teljesítette az első fél évre beütemezett 166 500 tonnát, s ezzel negyvenezer tonnányi többlettermelésre nyílt alkalom. A termelési terv túlteljesítése döntően a jól előkészített frontátszereléseknek volt köszönhető. Említésre méltó a nyugati I-es számú bányamező felszámolása, amely lehetővé tette a VI 2-es munkahely beindítását. Szeles-aknáról feljegyeztük, hogy hat hónap alatt rendkívül hullámzó volt a teljesítmény, amely geológiai és hidrogeológiai okokra vezethető vissza. Rögtön az év elején frontelszerencsétlenedés történt, de a következő kies fejtésen is többször került sor frontrövidítésre, s az egységmentések is lelassították a folyamatos munkát. Pongó Bertalan brigádja azonban ennek ellenére a fél év végére ledolgozta a hátrányt. A számok tükrében a szelesiek munkája nem nevezhető kielégítőnek a rendkívüli körülmények miatt, de a havi nyolcvanméteres előrehaladás is nagy teljesítménynek mondható. Az elővárásról annyit érdemes megjegyezni, hogy az év első felében átlagosan 18—20 kollektíva végzett feltárási, előkészítési munkát, s ezek közül nyolc gépesített. A 7030 méteres tervet ötszáz folyóméterrel sikerült túlteljesíteni. Mákvölgy eddigi munkájáról Takacs István üzemigazgató adott tájékoztatást: — Előirányzatunk az első fél évre 440 700 tonna szén kitermelése volt. Örömmel mondhatom, hogy ennek eleget tettünk annak ellenére, hogy nem volt gondmentes az elmúlt hat hónap. Röviden részletezve az aknákon folyó munkát Rudolftelepen rendben mennek a dolgok, Alberttelep is javuló tendenciát mutat, a Kinizsi brigád munkahelyén szerencsére már kevesebb a víz, Edelényben pedig — bár a nehézségek és a geológiai viszonyok nem változtak — mindkét frontfejtés üzemel, sőt június 26- án már 122 ° C-os napi tervteljesítést értek el. Itt várható a júniusi terv teljesítése is, ami mindenképpen bizakodásra serkenti a dolgozókat. Az elővárásról pedig annyit érdemes megjegyezni, hogy kétszáz méteres pluszunk van. Reméljük a második fél évben tovább tudunk lépni mindhárom aknánkon. Adósságai járnak Pulitokon 100 százalék Jól előkészített frontátszerelések Üzemi szinten Emberpróbáló hetek Feketevölgyön Többször szóltunk már arról a közelmúltban, hogy a Szuhavölgyi Bányaüzemben emberpróbáló heteket éltek át a bányászok. Ismeretes, hogy az M 4 C jelű front befejezett, s sor került az M 4 D jelű munkahely kialakítására. Az átszerelés azonban a nem várt nagyobb nyomás miatt kissé elhúzódott. Volt olyan hét, hogy mindössze harmincszázalékos termelésről hallottunk. A Kiss Mihály által vezetett brigád tagjai is igen nagy erőfeszítéssel dolgoztak, a munkahelyen levő vető, majd a két alkalommal is bekövetkezett szakadás és homokbeömlés miatt. Menteni kellett a maróhengert. A két nagy vető között, hagyományos kézi technológiát alkalmaztak. Nem keserítette el őket azonban az a tény, hogy két hét alatt, mindössze négy métert haladhattak előre. A hónap végére szerencsére már sokat javult a helyzet, s ez nagymértékben köszönhető a műszakiak jó helyzetfelismerő képességének, s a brigádok helytállásának. Összegezve az eddigieket a 457 400 tonnás tervvel szemben Feketevölgyön 470 ezer tonnát termeltek. Júniusban kettős átszerelés A Farkaslyuki Bányaüzem első féléves széntermelési előirányzata — Puzsik János műszaki csoportvezető tájékoztatása szerint — 289 300 tonna. Ezt várhatóan 285 337 tonnára teljesítik. Egercsehire az említett mennyiségből 100 000 tonna jut, amit kétezer tonnával túllicitálnak. Üzemi szinten azonban négyezer tonna lesz a lemaradás, amelynek objektív okai vannak. Mégpedig a júniusban Farkaslyukban lebonyolított kettős frontátszerelés miatt. Mind az MK, s mind a paj* Mivel az összegezés elkészítésekor még két nap volt hátra az első fél évből, így csak hozzávetőleges képet tudunk adni a vállalat eredményeiből. A BSZ diszpécserének rendelkezésére álló adatok szerint több mint negyvenezer tonnával teljesíti túl a vállalat időarányos tervét. zsos berendezés befejezte az előző pászta leművelését és sor került a berendezések felújítására, átszállítására. A munkát példás rendben, fegyelmezetten bonyolították le, s ennek köszönhető, hogy a pajzsos front 18-án, az MK-s pedig 23-án hozzálátott az új szénmező leműveléséhez. Vágathajtás tekintetében — annak ellenére, hogy itt nem használhatnak F-gépet, a tektonikai nehézségek miatt — száz százalékra teljesítették üzemi szinten a 3110 méteres tervüket. Tény és való: a második negyedév nehezebb volt, több meglepetést tartogatott. Bányászaink azonban mindenütt áldozatos munkát végeztek, s minden bizonnyal a második fél évben sem lesz hiány tenni akarásban. B. S. Június tizenötödikén stafétabotváltásra került sor a Miskolci Bányaüzemben. Két olyan fiatal műszaki szakember kapott bizonyítási lehetőséget, akik már eddigi tevékenységükkel is elismerést vívtak ki. • Szőcs Elemér, az üzem főmérnöke 1968-ban végzett a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányaművelő karán, s előbb a Dunántúli Szénbányáknál kamatoztatta tudását. 1974-ben került a Borsodi Szénbányák Vállalat állományába. Itt kezdetben frontmérnökként, majd körletvezetőként bizonyította rátermettségét. A többszörös milliomos bányaüzemben évek óta kialakult gyakorlat már a kádernevelésben, hogy a megfelelő emberek megfelelő helyen gyümölcsöztethetik tudásukat. Az üzem új főmérnöke mindössze harminchat esztendős, s korábban mintegy ezer dolgozó tevékenységének összefogása, egybehangolása volt a feladata. Ez mostantól kiterjed az üzem teljes létszámára, mintegy 1700 emberre. Gaszner László az új aknavezető még tőle is fiatalabb, csak harmincegy éves. Ő 1974-ben védte meg a diplomáját, s három éven át technológusként dolgozott, öt fiatal mérnök közül esett rá a választás. Szerénységével, szorgalmával, s lankadatlan munkaszeretetével érdemelte ki a bizalmat. Mindenképpen meg kell említeni, hogy a jelenlegi legfontosabb beruházási munka, a pneumatikus szállítási rendszer bányászati munkáinak tervezésében is igen aktív szerepet vállalt. Új munkaköre nemcsak az előrelépés lehetőségét teremtette meg számára, hanem képességeinek további kibontakoztatását is ígéri. Az üzem dolgozói valamennyien jól ismerik mindkettőjüket. Nincs szükségük arra, hogy tekintélyt teremtsenek, hiszen már eddigi munkájukkal kivívták a bányászok elismerését. Új beosztásukban minden bizonnyal további lelkiismeretes munkáról adnak tanúbizonyságot, s az is tény, hogy Lóránt Miklós üzemigazgató mindkettőjükben jó partnerre talált. „Őrségváltás” Szőcs Elemér az üzem, és Gaszner László az akna főmérnöke 3 Tizenötezer műszak om számított a látogatásunkra, s az első percekben ez érződik is zavarán. Pedig igazán egy jókedvű, színes beszedű, anekdotázó kedvű embert ismertem meg benne. Azért kerestük fel, hogy felelevenítsük annak a több mint négy évtizednek pár epizódját, amely alatt talán tizenötezer műszakot is dolgozott. Hlavács Jánosra aki ránéz, nem hiszi el, hogy betöltötte az ötvennegyedik évét, s hogy a közelmúltban lett nyugdíjas. Fiatalos mozgású, napbarnított, állandóan tevékenykedő ember ő, olyan bányászdinasztia tagja, amely minden tekintetben említést érdemel. Sajógalgócon született 1926 májusában. Bányász apja nyolc gyereknek vitte haza a keresetet. Mint testvérei, ő is csak négy elemit járhatott annak idején, s tizenhárom éves korában már a bányánál dolgozott a külszínen, a fúrásokkal, akik szénkibúvást kerestek a sajókazai bánya környékén. Gyerekfejjel megismerte a napi tizenkét órás munka kíméletlenséget, embert próbáló nehezét. Mind az öt fiú a bányánál lett emberré. Mikor kiselkedt a bajusza, megkapta ő is a SAS- behívót, s hogy részt vett a második világháborúban azt négyesztendős hadifogsága is bizonyíthatja. Negyvennyolcban, amikor hazakerült Sajókazára, két hónapra volt szüksége, hogy elfeledje a világégés lelket keserítő emlékeit. Munkahelye ekkor a Winter-bánya lett. — Én egy fél percig sem dolgoztam a külszínen ahogy hazakerültem. Balog Laci bácsi vett maga mellé, ő pártfogolt, az ő csapatában lettem csillés. Két évig dolgoztam nála, amikor bement a főmérnökhöz, és annyit mondott: a Hlavács Jani megérdemli, hogy segédvájárként írjak a nevét a műszaknaplóba. Dolgoztam is rendesen, soha nem éltem vissza a bizalmával, ötvenkettőben tettem le a vájárvizsgát, s még tíz évig dolgoztam a Winteren. Onnan jöttem át Szelesaknára. Kilenc évig voltam előváló csapat tagja, hidasi géppel is dolgoztam. Annak idején még nem voltak ilyen nagy teljesítményű széntermelő munkahelyek, mint manapság. Többnyire csoportos pillérfejtésen dolgoztunk. Volt olyan hónap, hogy 9,5 köbméter volt a fejteljesítményem átlaga. Akkor kellett csak igazán lendíteni a lapátot. Amikor megkaptuk az első B-kaparót mindenki fellélegzett, éreztük, könnyebb lett a munkánk valamivel. Az igazi gépesítés azonban az utóbbi tíz esztendőben történt. Jól emlékszem amikor megkaptam a harmincéves jubileumra az oklevelet. Lengyel vodkával koccintott velem az üzemigazgató én pedig még a gépírónőnek is vettem egy tábla csokoládét. Háromezer-hétszáz forint jutalom volt akkor a borítékban. ígéretének állomásait sorolja, asszonya a kislányunokát, Renátát ringatja, majd feltesz egy kávét. Kérdezzük milyen a család létszáma. — Három lányom van, s már két unokám. Jelenleg nyolcan lakunk ebben a házban. Csak a legkisebb lányom van távol, ö Szikszón jár iskolába. Ötvenkettőben lettem nős ember, ötvenkilencben építettem fel a házunkat, s egy év múlva már be is költöztünk. Van háromszázhatvanöt négyszögöl földem, s itt a porta is legalább negyven méter széles. Ezen az éven már ötször lekaszáltam rajta a gazt meg a füvet, pedig nincs csak disznó, meg apró jószág a ház körül. Nem tétlenkedem én májustól — ahogy kiadták a nyugdíjról a papírt — találtam magamnak munkát azonnal idehaza. A legnagyobbik lányomék most építkeznek ott is segédkezek, s tegnap például kerítést csináltam a sógoroméknál. Aztán ott van a szőlő meg a gyümölcsös. A ház körül is akad bőven tennivaló. Anyira belemelegedünk a beszélgetésbe, hogy nem is vesszük észre, az asszonylány megterít, kolbászt, szalonnát, friss kenyeret tesz az asztalra, s kínai is kedvesen. így tudjuk meg, hogy a vőnek pék a foglalkozása, és ő süti a híres hópuha hazai kenyeret, amelyért Miskolcon a vásárcsarnokban sorbaállnak az emberek. Jóízűen falatozunk, s Hlavács János közben arról beszél, hogy az utolsó héten éjjeles műszakba járt, s a búcsú napján maga főzte ■ négyéves itókával fogadta a brigád tagjait. — Eljött az idő, János — veregették a vállát a cimborák, ő meg töltött nekik egy luteránus pohárral. Az utolsó fizetése hétezer-egyszáz forint volt, s bár nem számolgatta még a nyugdíjat, de legalább nyolcezer forinttal kopogtat majd be ezután hozzá havonta a postás. Megérdemli, teljes erejével, szívével, és lelkiismeretességével megdolgozott érte. A család a gyerekek annak örülnek, hogy apjuk soha egy napot se volt maródi, szervezetét nem viselte meg a bányában töltött több mint negyven esztendő. Mintha tudná az akna párttitkára, hogy ott vagyunk csomaggal kopogtat, ajándék van benne, az üzemiek nevében. — Ne haragudj, komám, hogy eddig elmulasztottuk, még vagy harminc évet tölts ilyen fiatalon erőben, egészségben. — köszönti Gál Lajos szeretettel s mintha a két koccintás között az visszhangzana: még vág harminc évet, még vagy harminc évet, erőben, egészségben. nnél jobbat többet ma sem tudunk kívánni. Fiatalosan, jókedvvel, munkaszeretetben a szép nagy házban, a csendes otthonban... B. & ] Most már minden időmet a családommal tölthetem — mondja büszkén Hlavács János Fotó: Kozma