Borsodi Fiatal, 1976 (1-6. szám)

1976 / 1-2. szám

A legidősebb közülük 27 éves... A „csapat” amely a gépeket vigyázza . Valamikor 1973-ban ala­kult meg a villamos karban­tartó ifjúsági brigádja a Le­nin Kohászati Művek henger­művének csiszolóüzemében. Valamennyien fiatalok, akár­csak az üzem, melyet 1970-ben adtak át. A több milliós be­ruházással épült üzemcsarnok egyik büszkesége a gyárnak. Az új típusú félautomata csi­szológépek karbantartását lát­ják el folyamatosan Hutkai Béláék. — Huszonhét éves vagyok, valamennyiünk közül a leg­idősebb. Talán ezért is válasz­tottak annak idején brigádve­zetővé. Itt az üzemben egé­szen új szakmai problémákkal találkoztunk. Valamennyien villanyszerelők vagyunk, ránk tmk-sokra hárul a gépek kar­bantartása, s nem mindegy, hogy ezt a munkát hogy vé­gezzük el. Mindennap a maxi­mumot kell nyújtanunk, hiszen végső soron rajtunk is múlik, hogy azok az emberek, akik a gépeken dolgoznak — meny­nyit keresnek. * Fekete Sándor, a fiúk pat­­ronálója meséli: — Amikor a srácok „össze­rázódtak”, a régi hengerdéből kiküldtek ide dolgozni egy szakit. A bácsika — mert tő­lük idősebb volt — szó sze­rint megijedt a sok nagy ha­jú fiútól. Egy napig volt csak itt, azután elment. Vissza, régi munkahelyére. Szintén nevetve meséli a következő esetet, ami még ala­kulásukkor történt: — Nem nagyon ismerték meg egymást, hát elhatároz­ták, hogy közvetlenebbé teszik a munkahelyi légkört. Egyik délelőttös műszakon, úgy dél körül, már üres volt a mű­hely. A nagyfőnök meg en­gem szidott le, mert nem ta­láltunk senkit. Valamennyien az üzem mögötti téren fociz­tak. Először nagyon ideges let­tem, aztán mit tehettem mást engedtem a hívó szónak és be­álltam én is közéjük. Rám fért egy kicsit a mozgás. Már visszafelé mentünk, amikor megint elkapott az idegesség, hogy hagytam magam rászed­ni. Akkor ígértem be egyikük­nek, hogy váltó műszakba te­szem, ha még egyszer ilyen előfordul. Akit „megfenyegettem” nem volt más, mint a brigádvezető. — Ilyen zargatásokat is ki kellett állni — mondja Hutkai Béla. — Persze, azért nem ez a jellemző ránk. Amikor in­dultunk, 21-en voltunk. A je­lenlegi „mag” 5 ember, a leg­régebbiek. Az évek alatt so­kan megfordultak nálunk, és az már az első héten látszott ki marad meg, és ki áll odébb. Hiába vagyunk fiatalok hiá­ba „haver” mindenki, azért csak a munkánkból élünk. És nem mindegy, hogyan végez­zük ezt a munkát külön-kü­­lön, vagy­­ együtt. A művezetői irodában, ahol beszélgettünk, szinte vágni le­het a füstöt. Ilyenkor, műszak vége előtt pár perccel már jobban ráér mindenki. Az üzemvezető, Simonfi Károly igazán elégedett lehet a ta­valyi évvel. Teljesítették ter­vüket, és IV. ötéves tervüket. Az elsőt novemberben, az utóbbit pedig októberben. Mit lehetne még elmondani a brigádról, amely közvetlenül is kivette részét az eredmé­nyekből? Ugyanúgy élnek és dolgoznak, ahogyan a velük egykorú fiatalok. Ugyanúgy bosszankodnak, ha kevesebb van a borítékban, mint számí­tották. Mikor azt kérdeztem a brigád vezetőjétől, mit vár ettől az évtől, röviden vála­szolt: — Nem sokat, csak annyit, hogy ez a „csapat” lehetőleg együtt maradjon. — pusztafalvi — BORSOD! FIATAL 76 1—2 A KISZ-munka hétköznapjai Putnokon Csoportokba verődött, táskás fiatalokkal találkoztam a put­­noki Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola udvarán. Az utolsó óráról jöttek kifelé, és az ebédlőbe igyekeztek. Jókedvű­ért voltak, vidámak ... Az igazgatói irodában dr. Fügedi Péter, az iskola igaz­gatója fogadott. Amíg az egyik harmadikos elment megkeres­ni az iskola pártösszekötő ta­nárát és KISZ-titkárát, vele beszélgettem az iskolában fo­lyó KISZ-munkáról. — Az eredményeinket, a társadalmi munkavégzéssel kezdem, részben azért is, mert az utóbbi hetekben, hónapok­ban ezen a téren nagyon szép eredményeket értünk el. Se­gítettünk a vásártéri lakás­építéseknél, az új általános is­kolai kollégium berendezésé­ben (a fiúk éjszaka pakolták a megérkezett bútorokat), a járdaépítésben — sorolta az eredményeket az igazgató. Közben megérkezett az iro­dába Répási Imre pártössze­kötő tanár, és Erdős Károly, az iskola KISZ-titkára. Velük kiegészülve, négyesben foly­tattuk a beszélgetést. — Létszámilag nem számí­tunk nagy iskolának, hisz 150 tanulónk van — ismertette az iskola adatait a K­ISZ-titkár. — Jelenleg 3 alapszervezetben, 112 KISZ-tagunk van. Meg kell jegyeznem, ebbe a lét­számba az elsőéves tanuló­ink nincsenek beszámítva, az ő tagfelvételükre ez év folya­mán kerül sor. — Milyen területekre ter­jed ki a KISZ-szervezet mun­kája? A kérdésre Répási Imrétől kapom a választ. — Munkatervünkben szere­pel a közéleti tevékenységre nevelés, a politikai képzés, a kultúr- és sportmunka, a ta­nulmányi szint emelése, a tár­sadalmi munka. Az általános feladatok és célok mellett mind­három alapszervezetünk egész évre szóló önálló fel­adatot is kapott. Az első alap­szervezetünk az általános is­kolai kollégiumot patronálja. Mivel a kollégium nem régen került átadásra, ezért a pat­­ronálás eddig inkább csak a társadalmi munkára terjed ki. Most viszont már előtérbe ke­rül a tartalmi kapcsolat is. Támogatjuk az úttörőcsapatot, ifivezetőink segítik az úttörők munkáját. Másik alapszerve­zetünk az iskolai ünnepélyek megrendezéséért felelős, a harmadik pedig a KISZ-fórum gazdája. — Mit takar a KISZ-fórum elnevezés? A KISZ-titkár mosolyog. — Amint Répási tanár úr is említette, egyik fontos fel­adatunk a közéleti tevékeny­ségre nevelés. Ennek érdeké­ben szerveztük meg a fóru­mot. Közéleti emberekkel találkozunk, megismerkedünk az államigazgatási és tömeg­szervezeti munkájával. Leg­utóbb Farkas Pál országgyű­lési képviselővel találkoztunk, aki az országgyűlés munkájá­ról, a képviselők feladatairól beszélt nekünk... A beszélgetés során megtu­dom azt is, hogy a putnokiak szeretnek sportolni, és élénk a kulturális élet. Már most készülnek a február elején tartandó „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedőre. Gyakoriak a műsoros klub­délutánok. Ezen a téren jó kapcsolat alakult ki a putnoki gimnáziummal. A két iskola diáksága többször tartott kö­zös, szórakoztató rendezvényt. Terveznek fotó- és komoly­zenei szakkört, illetve klubot, és szép eredményeket ért el eddig a már működő múze­umbaráti kör. Persze gondok is akadnak. Erről a pártösszekötő tanár a következőket mondotta: — A KISZ sajátos eszközei­vel, módszereivel többet kell tennünk a tanulmányi mun­ka színvonalának emeléséért. Ezt szolgálja a KISZ-kongresz­szus tiszteletére, a tanév má­sodik felében meghirdetésre kerülő tanulmányi verseny. Tennünk kell az önállóságra, az öntevékenységre nevelés terén. Szeretnénk elérni, hogy ne csak aktív, kezdeményező KISZ-vezetőink legyenek, ha­nem aktív KISZ-tagjaink is. Munkánk eredménye csak így fokozható... Kis létszámú iskola, mun­kálkodó KISZ-szervezettel. Így jellemezhetnénk a putno­ki iskolát, a fiatalok eredmé­nyeit. Munkájukat a központi és a helyi feladatok ötvözete határozza meg. „Látványossá­gok” nélkül, csendben, de eredményesen dolgoznak. Hajdú Imre :

Next