Borsodi Fiatal, 1976 (1-6. szám)
1976 / 1-2. szám
A legidősebb közülük 27 éves... A „csapat” amely a gépeket vigyázza . Valamikor 1973-ban alakult meg a villamos karbantartó ifjúsági brigádja a Lenin Kohászati Művek hengerművének csiszolóüzemében. Valamennyien fiatalok, akárcsak az üzem, melyet 1970-ben adtak át. A több milliós beruházással épült üzemcsarnok egyik büszkesége a gyárnak. Az új típusú félautomata csiszológépek karbantartását látják el folyamatosan Hutkai Béláék. — Huszonhét éves vagyok, valamennyiünk közül a legidősebb. Talán ezért is választottak annak idején brigádvezetővé. Itt az üzemben egészen új szakmai problémákkal találkoztunk. Valamennyien villanyszerelők vagyunk, ránk tmk-sokra hárul a gépek karbantartása, s nem mindegy, hogy ezt a munkát hogy végezzük el. Mindennap a maximumot kell nyújtanunk, hiszen végső soron rajtunk is múlik, hogy azok az emberek, akik a gépeken dolgoznak — menynyit keresnek. * Fekete Sándor, a fiúk patronálója meséli: — Amikor a srácok „összerázódtak”, a régi hengerdéből kiküldtek ide dolgozni egy szakit. A bácsika — mert tőlük idősebb volt — szó szerint megijedt a sok nagy hajú fiútól. Egy napig volt csak itt, azután elment. Vissza, régi munkahelyére. Szintén nevetve meséli a következő esetet, ami még alakulásukkor történt: — Nem nagyon ismerték meg egymást, hát elhatározták, hogy közvetlenebbé teszik a munkahelyi légkört. Egyik délelőttös műszakon, úgy dél körül, már üres volt a műhely. A nagyfőnök meg engem szidott le, mert nem találtunk senkit. Valamennyien az üzem mögötti téren fociztak. Először nagyon ideges lettem, aztán mit tehettem mást engedtem a hívó szónak és beálltam én is közéjük. Rám fért egy kicsit a mozgás. Már visszafelé mentünk, amikor megint elkapott az idegesség, hogy hagytam magam rászedni. Akkor ígértem be egyiküknek, hogy váltó műszakba teszem, ha még egyszer ilyen előfordul. Akit „megfenyegettem” nem volt más, mint a brigádvezető. — Ilyen zargatásokat is ki kellett állni — mondja Hutkai Béla. — Persze, azért nem ez a jellemző ránk. Amikor indultunk, 21-en voltunk. A jelenlegi „mag” 5 ember, a legrégebbiek. Az évek alatt sokan megfordultak nálunk, és az már az első héten látszott ki marad meg, és ki áll odébb. Hiába vagyunk fiatalok hiába „haver” mindenki, azért csak a munkánkból élünk. És nem mindegy, hogyan végezzük ezt a munkát külön-külön, vagy együtt. A művezetői irodában, ahol beszélgettünk, szinte vágni lehet a füstöt. Ilyenkor, műszak vége előtt pár perccel már jobban ráér mindenki. Az üzemvezető, Simonfi Károly igazán elégedett lehet a tavalyi évvel. Teljesítették tervüket, és IV. ötéves tervüket. Az elsőt novemberben, az utóbbit pedig októberben. Mit lehetne még elmondani a brigádról, amely közvetlenül is kivette részét az eredményekből? Ugyanúgy élnek és dolgoznak, ahogyan a velük egykorú fiatalok. Ugyanúgy bosszankodnak, ha kevesebb van a borítékban, mint számították. Mikor azt kérdeztem a brigád vezetőjétől, mit vár ettől az évtől, röviden válaszolt: — Nem sokat, csak annyit, hogy ez a „csapat” lehetőleg együtt maradjon. — pusztafalvi — BORSOD! FIATAL 76 1—2 A KISZ-munka hétköznapjai Putnokon Csoportokba verődött, táskás fiatalokkal találkoztam a putnoki Mezőgazdasági Szakközépiskola udvarán. Az utolsó óráról jöttek kifelé, és az ebédlőbe igyekeztek. Jókedvűért voltak, vidámak ... Az igazgatói irodában dr. Fügedi Péter, az iskola igazgatója fogadott. Amíg az egyik harmadikos elment megkeresni az iskola pártösszekötő tanárát és KISZ-titkárát, vele beszélgettem az iskolában folyó KISZ-munkáról. — Az eredményeinket, a társadalmi munkavégzéssel kezdem, részben azért is, mert az utóbbi hetekben, hónapokban ezen a téren nagyon szép eredményeket értünk el. Segítettünk a vásártéri lakásépítéseknél, az új általános iskolai kollégium berendezésében (a fiúk éjszaka pakolták a megérkezett bútorokat), a járdaépítésben — sorolta az eredményeket az igazgató. Közben megérkezett az irodába Répási Imre pártösszekötő tanár, és Erdős Károly, az iskola KISZ-titkára. Velük kiegészülve, négyesben folytattuk a beszélgetést. — Létszámilag nem számítunk nagy iskolának, hisz 150 tanulónk van — ismertette az iskola adatait a KISZ-titkár. — Jelenleg 3 alapszervezetben, 112 KISZ-tagunk van. Meg kell jegyeznem, ebbe a létszámba az elsőéves tanulóink nincsenek beszámítva, az ő tagfelvételükre ez év folyamán kerül sor. — Milyen területekre terjed ki a KISZ-szervezet munkája? A kérdésre Répási Imrétől kapom a választ. — Munkatervünkben szerepel a közéleti tevékenységre nevelés, a politikai képzés, a kultúr- és sportmunka, a tanulmányi szint emelése, a társadalmi munka. Az általános feladatok és célok mellett mindhárom alapszervezetünk egész évre szóló önálló feladatot is kapott. Az első alapszervezetünk az általános iskolai kollégiumot patronálja. Mivel a kollégium nem régen került átadásra, ezért a patronálás eddig inkább csak a társadalmi munkára terjed ki. Most viszont már előtérbe kerül a tartalmi kapcsolat is. Támogatjuk az úttörőcsapatot, ifivezetőink segítik az úttörők munkáját. Másik alapszervezetünk az iskolai ünnepélyek megrendezéséért felelős, a harmadik pedig a KISZ-fórum gazdája. — Mit takar a KISZ-fórum elnevezés? A KISZ-titkár mosolyog. — Amint Répási tanár úr is említette, egyik fontos feladatunk a közéleti tevékenységre nevelés. Ennek érdekében szerveztük meg a fórumot. Közéleti emberekkel találkozunk, megismerkedünk az államigazgatási és tömegszervezeti munkájával. Legutóbb Farkas Pál országgyűlési képviselővel találkoztunk, aki az országgyűlés munkájáról, a képviselők feladatairól beszélt nekünk... A beszélgetés során megtudom azt is, hogy a putnokiak szeretnek sportolni, és élénk a kulturális élet. Már most készülnek a február elején tartandó „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedőre. Gyakoriak a műsoros klubdélutánok. Ezen a téren jó kapcsolat alakult ki a putnoki gimnáziummal. A két iskola diáksága többször tartott közös, szórakoztató rendezvényt. Terveznek fotó- és komolyzenei szakkört, illetve klubot, és szép eredményeket ért el eddig a már működő múzeumbaráti kör. Persze gondok is akadnak. Erről a pártösszekötő tanár a következőket mondotta: — A KISZ sajátos eszközeivel, módszereivel többet kell tennünk a tanulmányi munka színvonalának emeléséért. Ezt szolgálja a KISZ-kongreszszus tiszteletére, a tanév második felében meghirdetésre kerülő tanulmányi verseny. Tennünk kell az önállóságra, az öntevékenységre nevelés terén. Szeretnénk elérni, hogy ne csak aktív, kezdeményező KISZ-vezetőink legyenek, hanem aktív KISZ-tagjaink is. Munkánk eredménye csak így fokozható... Kis létszámú iskola, munkálkodó KISZ-szervezettel. Így jellemezhetnénk a putnoki iskolát, a fiatalok eredményeit. Munkájukat a központi és a helyi feladatok ötvözete határozza meg. „Látványosságok” nélkül, csendben, de eredményesen dolgoznak. Hajdú Imre :