Borsodi Fiatal, 1977 (1-12. szám)
1977 / 1-2. szám
3 BORSODI FIATAL ’77 1—2. Öt táborhely — háromezer diák Jubileumi építőtáborok Nagy jelentőségű évfordulóhoz érkeztek hazánk ifjúkommunistái: két évtizeddel ezelőtt, 1957 tavaszán bontott zászlót a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. A KISZ az eltelt húsz év alatt kiváló kommunistákat nevelt, tagjaira mindenkor számíthatott társadalmunk, pártunk, kormányunk. Egy másik jubileumhoz is elérkeztünk 1977-ben. Húsz esztendővel ezelőtt indultak az első önkéntes brigádok, az első nyári építőtáborok résztvevői, a Hanság mocsarainak lecsapolására. S azóta minden év nyarán diákfiatalok tíz- és százezrei dolgoztak a KISZ Központi Bizottsága által szervezett központi építőtáborokban. A diákok húsz nyáron át végzett munkájának öszszegét talán nem is lehetne forintokban kifejezni. A KISZ KB ott, azokon a területeken szervezte, s szervezi ma is a nyári táborokat, ahol a népgazdaságnak a legnagyobb szüksége van a fiatalok munkájára, cselekvő támogatására. 1977... A huszadik, jubileumi építőtáborok június 19- én nyitják meg kapuikat. Borsod megye középiskolás diákjai az eltelt két évtized alatt szép eredményeket értek el az építőtáborokban, több esetben is elnyerték a KISZ KB zászlóját. Az eddig végzett munka elismerését jelzi az a tény is, hogy a KISZ KB „felemelte” a keretszámokat. Így a korábbi évekhez viszonyítva mintegy ezerrel több diák vehet részt az idén az építőtáborokban. A fiúk — nyolcszázan — Békésen és Biatorbágyon dolgoznak majd. Ezúttal is a lányoknak nyílik több munkalehetőség. Vaskút, a Bajai Állami Gazdaság 880 lányt vár. Pécset 660-an, Kiskőrösön pedig 570-en vehetnek részt az építőtáborok munkájában. Felmerült egy új gondolat is. Mégpedig az, hogy lehetővé teszik a nyolc általánost befejezett lányoknak is a táborozást, hiszen a nyári szünet után már ők is középiskolásoknak „számítanak”. Ezt egyébként az úttörőparlamenten is kérték a fiatalok. A KISZ Borsod megyei Bizottsága elkészítette a turnusbeosztásokat, s az iskolák is megkapták már a táborhelyekre vonatkozó útmutatásokat. A szervezők ezekben a hetekben láttak munkához. A jelentkezések után megkezdik a brigádvezetők felkészítését, s a táborozással kapcsolatos tudnivalók ismertetését. Az elmúlt évi építőtáborokkal kapcsolatosan több észrevétel is elhangzott a különféle fórumokon. Néhány miskolci középiskola diáklányai kifogásokat emeltek. Engedtessék meg e sorok írójának, hogy saját tapasztalatairól is szóljon, hiszen lehetősége nyílt arra, hogy négy éven át figyelemmel kísérhette azokat a táborokat, ahol a Borsod megyei diákok dolgoztak. A „panaszok” egy része az elhelyezésről szól, önkéntelenül is játszik az ember a szóval : TÁBOR... Fák, erdők, patakok, sátrak, bográcsok jutnak az ember eszébe. Mert ugyebár, ez az igazi tábor. Húsz évvel ezelőtt a Hanságban a kimustrált katonai sátorok és a fenyődeszkából készült asztalok, lócák jelentették az összkomfortot. Ezzel szemben ma?... Téglából épült, tágas pavilonok, tízágyas szobák (azért, hogy a brigádok együtt legyenek), paplanos ágyak, televízió, hideg-meleg víz, büfé, házi stúdió, modern ebédlő... Mondjuk meg őszintén, rohanó világunkkal együtt elkényelmesedtek diákjaink! Ma már ettől is többre vágynak. Sok mindent lehetne sorolni. Többek között azt is, hogyan kell egy építőtáborban célszerűen öltözködni. A lányok többsége ugyanis olyan ruhatárral érkezik, mintha legalábbis több hónapos útra indult volna, vagy esetleg divatbemutatóra. Tény, hogy kényelmetlen viselet a kiskunsági homokon a vastag talpú, magas sarkú fapapucs, a körömcipő, vagy a földig érő szűk aljú ruha. A célszerű öltözködésre több alkalommal is felhívták a táborba utazók figyelmét. Eddig mindhiába. Gazdaságaink, termelőszövetkezeteink pedig nem tartanak ott, s nem is célszerű, hogy aszfaltutakat építsenek a gyümölcsösökbe, vagy a szőlőkbe! Itt kell szólnunk a középiskolák pártösszekötő tanárainak a felelősségéről is. Igen kevesen veszik maguknak azt a fáradságot, hogy elutazzanak oda, ahol esetenként több száz diákjuk is dolgozik. Azt talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a személyes tapasztalatoknak milyen nagy a haszna. Tisztelet a kivételnek, de eddig igen kevés pártösszekötővel találkoztunk az építőtáborokban! Arra is volt példa, hogy a diákokkal nem közölték az utazási időpontokat, lehetőségeket, s a lányok autóstoppal érkeztek a táborba... Úgy véljük, hogy a pártösszekötő tanároknak is nagyobb felelősséget kell érezniük a diákok iránt. Azzal, hogy megszervezik a brigádokat, megírják a jelentéseket, még nem érhet véget a tevékenységük. Még akkor sem, ha nyári, tanítási szünet van! * Minden, különösebb kommentár nélkül, vannak még tennivalók. Elsősorban a felkészítésben, a helyes nevelésben, a tájékoztatásban, s az ellenőrzésekben. A nyári építőtáborok önkéntesek. A diákok önként, saját akaratukból vállalják, hogy két hetet munkával töltsenek. Nem arra kell törekni, hogy a meghatározott létszámot „produkálják” az iskolák, hanem arra, hogy az építőtáborba utazók kivétel nélkül vállalják az ottani körülményeket, a a munkát, a közösségi életet. Felföldi György Kisesztergák sora a DIGÉP tanműhelyében Fotó: K. Pál János