Borsodi Szemle, 1966 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1966 / 4. szám - MÚLTUNK MEGISMERÉSÉHEZ - Gazsi József: Rövid áttekintés a magyar antifasiszta ellenállásról 1944-45-ben
János fegyveres felkelésben. A Nagy Jenő ezredes vezetése alatt álló Katonai Vezérkar pontos terveket dolgozott ki a Vörös Hadsereggel való kapcsolat felvételére, a budapesti hidak és közintézmények megmentésére, a német és magyar fasisztáik megsemmisítésére. Mint ismeretes, a Bajcsy-Zsilinszky—Kiss János vezette mozgalmat árulás révén felszámolták, vezetőit kivégezték. Ezzel meghiúsult az a kísérlet, hogy a magyar ellenállás erős szervezett formában, a politikai hatalom megragadása révén, az utolsó percben megpróbálják visszarántani a pusztulás felé rohanó országot [10]. A KMP szüntelenül kereste azokat a harci formákat, amelyek a hallatlanul erős terror, a jól kiépített elhárítószolgálat ellenére is használhatóak voltak. 1944 késő őszén jöttek létre az újpesti, kispesti, kőbányai, rákospalotai, zuglói, pesterzsébeti és más partizáncsoportok. Ezekben a fővárosi proletárlakta peremkerületekben még éltek és elevenen hatottak a munkáspártok és szakszervezetek hagyományai. Miután a front Budapest közelébe ért, a fővárosban megszaporodtak a katonai alakulatok. Az említett csoportok felhasználták azt a körülményt, hogy néhány honvédegység baloldali vezetők kezébe került, s beépültek ezekbe. A későbbiek során elvtársaikat, barátaikat is magukkal vitték. Az említett partizáncsoportok így jutottak egyenruhához, fegyverhez, hiteles okményekihoz. A XIV. kerületi kisegítő karhatalmi alakulatba így épült be a kommunista és szocialista fiatalokból álló Vörös Brigád, a hasonló XIII. kerületi egységbe az újpesti partizáncsoport és egy jelentékeny antifasiszta részleg. A rákospalotaiak egy légoltalmi századot használtak fel tevékenységük legalizálására. A kőbányaiak maguk kreáltak egy valójában soha nem is létező katonai alakulatot [11]. 1944. október 15-e után Budapest utcáin a legvadabb fasiszta terror tombolt. Gyilkolták a kommunistákat, a katonaszökevényeket, a zsidókat, az üldözötteket. Ezekben a nehéz napokban a budapesti partizánegységek hol nappal, hol az éjszaka leple alatt, amikor alkalom nyílt rá, visszaütöttek, s pusztították a fasisztákat. Az újpesti nyilasházból 48 halálraítéltet mentettek ki, támadást intéztek több nyilas pártszékház ellen, a Stellár-csoport a Légrádi Nyomda védelme közben 22 hősi halottat vesztett [12]. Sorolhatnánk tovább hősi tetteiket, bátor akcióikat. A vidéki városok közül a forradalmi hagyományokkal rendelkező bányavidékeken: Salgótarjánban, Tatabányán, Sárisápon működtek kisebb-nagyobb partizáncsoportok. Miskolcon a Magyarországi Kommunista Antináci Komité, a MOKÁNKomité, másfélszáz fegyverest állított ki. Jelentős szerepük volt abban, hogy hazáink második legnagyobb ipari városa nagyobb pusztulás nélkül jutott a felszabadító csapatok kezére. Győrben a háború folyamán több, főleg szabotázzsal foglalkozó csoport működött. Pécsről és a környező bányákból jelentékeny számú hazafi csatlakozott a jugoszláv partizánokhoz. A külföldön emigrációban, vagy a szomszéd országokban élő magyarok közül is sokan vettek részt az antifasiszta szabadságharcban. Ezek az emberek egyben azt is bizonyították, hogy a magyar nép nem azonosítható Horthy és Szálasi klikkjével. A Szlovák Nemzeti Felkelésben és az ezt követő partizánharcokban mintegy 3000 magyar tevékenykedett. Egész Szlovákiában ismerik Nógrádi és Fábry elvtársak, osztagparancsnokok nevét. Nyolcvannyolc magyar volt pl. a Stefanik, 350 a Sztálin I., 148 a Scsorsz partizáncsoportban [13], Jugoszláviában a Petőfi Sándor partizánbrigádban és a Lackó zászlóaljban mintegy 1900 magyar harcolt [14]. A Szovjetunió területén a Kovpak, Naumov, Fjodorov tábornokok magasabb egységeiben, és más csoportokban, mintegy 200 magyar volt [15]. A franciaországi magyar emigráció 119 hősi halált halt partizánbajtársuk nevét állította össze [16], Lengyelországban és Belgiumban 50—50, a fasizmus ellen küzdő honfitársunkról tudunk [17]. Ismeretes az a baráti magatartás is, amelyet a Lengyelországban volt magyar csapatok a hős varsói felkelők irányában tanúsítottak. Meglehetősen pontos és szigorúan felülbírált adatok szerint a második világháború folyamán mintegy 7600 magyar partizán tevékenykedett [18]. Várható, hogy ez a szám a későbbi kutatások nyomán még emelkedni fog. A külföldi ellenállásban résztvettek nagy száma a magyar fasizmus speciális viszonyaival magyarázható.