Borsodi Szemle, 1975 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1975 / 1. szám - MŰVÉSZET - IRODALOM - Végvári Lajos: Csokonairól a Képtárban
Végvári Lajos Csokonairól a Képtárban Nevezetes évfordulók néha úgy összefonódnak, hogy megünneplésük alkalmával rangsorolniuk kell az emlékezés szervezőinek. Így történt ez 1973-ban is: 150 éve született Petőfi és Madách, 200 éve Csokonai Vitéz Mihály. Az adott irodalompolitikai szituációban Petőfi ünneplését állították a központba az illetékesek. Petőfi ünneplése közben elhomályosult a másik két géniusz jelentősége. Sokan fájlalták, hogy Csokonai Vitéz Mihály ezúttal is másodrendű volt a fontossági sorrendben, holott munkássága megérdemelte volna, hogy egyszer az érdeklődés gyújtópontjába állítsák azt a nagy magyar költőt, akit a legkevésbé ismernek klasszikusaink közül. Éppen a fiatal olvasók számára volna érdekes felfedezni Csokonait, megláttatná benne azokat a vonásokat, amelyek egy nagy átmeneti kor: a francia forradalom idejének jelentős művészét modernmé teszik. A modernség ebben az értelmezésben a mondanivaló nyitottságát, nemegyszer szélsőségesen polarizált voltát jelenti, amihez — hozzászámítva a formák keresésével együttjáró feszültséget — kirajzolódik az alkotói típus, aki napjaink kereső, válságok közt hánykolódó művészének modellje lehet. Valószínűleg ez a megsejtés vezette fiatal művészeinket ahhoz, hogy örömmel, sőt önzetlen áldozatkészséggel vállalkoztak egy Csokonai illusztrációs kiállítás megvalósítására. A szándék a Képzőművészeti Főiskolán jelentkezett először, a grafikai tanszék növendékei között. A jelentkezések és a benyújtott elképzelések alapján két fiatal művész, Almásy Aladár és König Róbert részvételét lehetett elfogadni. Mindketten lírai alkatú, az irodalommal meghitt viszonyban levő emberek. Ők segítettek kialakítani a résztvevők névsorát. Kézenfekvő volt, hogy velük rokonfelfogású művészekre gondoltak: így vetődött fel Szemethy Imre, Máger Ágnes és Pető János neve. Az előkészületek nem voltak látványosak: a résztvevők hamar megtalálták az őket különösképpen érdeklő Csokonai-műveket, s terveikről csupán e sorok íróját tájékoztatták. A művészek az előkészület során egymással nem találkoztak: úgy gondolták, hogy a köztük levő felfogásbeli rokonság miatt nincs szükség a stílusok vagy a programok egyeztetésére. Inkább, nagy titkolózva versengés kezdődött, ki tud érdekesebb, újszerűbb, kevésbé ismert Csokonai-műveket felfedezni és értelmezni. Ebben a vonatkozásban Szemethy Imre vitte el a pálmát, illusztrációkat MŰVÉSZETI IRODALOM 57