Szövetkezeti Élet, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
1971. január hó Zárszámadás, tervkészítés a társulásoknál Megyénkben közel 130 mezőgazdasági társulás működik az áfész-ek keretén belül és a tagság jelentős része érdekelt abban, milyen segítséget nyújt részükre az „anyaszövetkezet”. A szövetkezetek választott testületei, vezetői, dolgozói az elmúlt években is jelentős anyagiakkal, munkaráfordítással segítették a társulásokat annak érdekében, hogy kitűzött céljaikat megvalósíthassák. Elég, ha csak az elmúlt évben — kísérletképpen — beindított sertéstenyésztő és hizlaló társulásokra gondolunk, amelyek számos, előre nem várt és nem látott problémát okoztak. Az elkövetkező hetekben újra bizonyítási lehetőség van arra, hogy a tagság termelési tevékenységének elősegítését komolyan veszik a szövetkezetek vezetői, dolgozói, hiszen el kell készítendik a társulások 1971. évi termelési és pénzügyi tervét, 1970. évi zárszámadását. Ha arra is gondolunk — de ki ne gondolna erre —, hogy a szövetkezetek dolgozói a mérlegkészítéssel vannak elfoglalva, bizony ez a munka lényeges — sokszor éjszakákba nyúló — többletmunkát jelent. Ismerve azonban a szövetkezeti dolgozóik, vezetők aktivitását, a tagság érdekében történő áldozatkészségét, úgy véljük, e munka ez évben sem lesz elhanyagolva. Miért szólunk mégis erről a feladatról? Elsősorban azért, mert több áfész van, melynek keretében eddig nem működött társulás, először készítenek zárszámadást, tervet, ezek figyelmét kívánjuk felkelteni e téma iránt. Szólunk továbbá azért is, mert január 1-től több olyan kedvező közgazdasági szabályzó lépett életbe, amelyek a társulásoktól származó termékek forgalmazását jövedelmezőbbé teszik. Célszerű tehát a társulások termelési tevékenységét növelni. Ehhez viszont az szükséges, hogy az elmúlt évi működést a zárszámadás keretében átfogóan értékeljék, mérjék fel a lehetőségeket, az anyagi erőforrásokat és ezeket megfelelő tervelőirányzatokban rögzítsék. A jó terv segítséget nyújt az áfész-nek, hogy az előállított termékek felvásárlására, megfelelő értékesítésére — szerződéskötések útján — felkészülhessen, tehát a jogszabályi előírásokon kívül közös érdekeket szolgál e két feladat minél jobb végrehajtása. (Simkó) A pénznek is van szaga Még az elmúlt év nyarán történt. A taktaharkányi takarékszövetkezet dolgozói tanácskozásra gyűltek egybe. Céljuk az volt: javítani azokat a módszereket, amelyekkel a betétállományt növelni lehet. Szükség volt erre, mivel a takarékszövetkezet a betétgyűjtés tekintetében szinte már évek óta egy helyben topogott. Különösen így volt ez Taktaszada és Tiszalúc esetében. A tanácskozás megállapította, hogy a stagnálás oka: a rossz propaganda és felvilágosító munka, a vezetőség kevés segítséget ad, de az alkalmazottak is többet tehetnének a felvilágosító munka érdekében! A tanácskozáson számos javaslat hangzott el az egy helyben topogás megszüntetése érdekében. Többek között a tiszalúci Tüzép-telep vezetője hozzászólásában elmondotta: „Az egyik tsz-tag nagyobb összegű építkezési anyagot vásárolt, s több ezer forintot fizetett készpénzben. A pénz, amivel fizetett dohos, penészes szagú volt. Ez a vásárló bebizonyította, hogy a pénznek is van szaga.” Ilyen és hasonló eset falusi viszonylatban sok van, mondotta. A mi feladatunk megmagyarázni a dolgozóknak, hogy ne tartsák otthon pénzüket, ne „szagosodjon” meg hanem azt helyezzék el a takarékszövetkezetben, mert a betétes és a társadalom is jól jár. Egyrészt a megtakarított pénz kamatozik, másrészt a fel nem használt pénz bekerül az állam vérkeringésébe. A tanácskozás eredményességét bizonyítja, hogy azóta a taktaszadai betétgyűjtőhely már beindult, a betétállománya pedig jóval meghaladta az egymillió forintot, holott a tanácskozás idején még egyetlen betétesük sem volt. Nem így áll viszont a helyzet Tiszalúcon, pedig a rossz nyelvek azt mondják, hogy ott van még csak a pénznek szaga. — piszkor — SZÖVETKEZETI ÉLET Téli képek Jégcsapok Szövetkezetek Finnországban ban a KKa magát ma is Nemrégen az Észak-Magyarországban böngészve megragadott Sági Ágnes finnországi útijegyzete, amelyben az olvasó elé tárja az ottani szövetkezetek történelmét, miközben elfogultság nélkül ábrázolja a kapitalista viszonyok között működő szövetkezetek jelenét is. Bevallom, nem mindig kínálkozik alkalom az SZNSZ tagjai valamelyikének munkája betekintésére. Éppen ezért találtam fontosnak Sági Ágnes cikkére lapunk hasábjain visszatérni, hogy megyénk szövetkezeteinek tagjait közvetett úton hívjam meg egy helsinki sétára. Tulajdonképpen ezt ajánlja a cikk írója: külszínen és föld alatt fényes üzletek csodálatos varázsa. A neonfeliratok sok vonatkozásban megismétlik egymást. Valahogy így: Elöntő, HÖK, SOK, KK, SOKOL, OTK. Vagyis élelmiszerüzletek, áruházak választékos árui kínáltatják magukat, take ■ szövetkezetek pénzbetétek elhelyezésére „csábítanak”. Ezek az üzletek mind szövetkezetiek, amelyekben a magánkereskedések borsos áraival szemben az árak bizony mérsékeltebbek — állapítja meg az újságíró, majd így folytatja: a szövetkezeti gondolat a századfordulón érett meg Finnországban. 1901-ben már szövetkezeti törvényt adtak ki. Néhány évvel később, 1908-ban már 463 szövetkezetet tartottak nyilván. Ma, úgy hírlik, számuk ezernél is több. 1904 elején alakult a magát semlegesnek nevező szövetkezet, vagyis a SOK. Később több más szövetkezet kezdte el működését. Ha kezdetben volt is összhang közöttük, később az ellentétek kiéleződése jellemezte munkájukat. Különösen érezhető volt ez a vidéki termelő- és a városi kereskedő szövetkezetek között. De így volt ez a nagyobb tőkével rendelkező, kisebb szövetkezetek és a többség között, mivel a vezető szerep megszerzése fűtötte őket. A szakadást nem is kerülhették el, így alakult azután meg 1916 (t. b.) haladónak nevező) szövetkezet. 1917-ben pedig létrejött az OTK, a sajátos nagykereskedelmi szövetkezés. Mint arról Sági Ágnes beszámol, ma is ezek hálózzák be az egész országot. A KK például jelenleg 600 ezer tagot számlál és csaknem 30 ezer dolgozót foglalkoztat szövetkezeteiben. Üzleteik száma 3500. Ebből mozgóárus üzletük 203, vendéglőjük 375, s csaknem 132 gyártóüzemük hivatott a lakosság igényeinek kielégítését, a tagság jövedelmének emelését szolgálni. Jellemző, hogy aki a KK üzleteiben vásárol, összegyűjti blokkjait, mert az év végén két-öt százalékot visszatérítenek számára. A KK nagy elismerésnek örvend, mivel mozgóárusait szállítóautókkal a legtávolabbi vidékekre is eljuttatja, hogy az Északi-sarkhoz közel élők se szenvedjenek az ellátottságban hiányt. A felvásárlás és értékesítés 1970. évi tapasztalatai Az áfész-ek megyei választmánya mellett működő felvásárlási és értékesítési szakbizottság december havi ülésén értékelte az áfész-ek 1970. évi felvásárlási, értékesítési célkitűzéseinek megvalósulását. A tervek teljesítését igazoló végleges statisztikai adatok ugyan még nem álltak rendelkezésre, de a 11 hónap működése után is megállapítható, hogy az 1970. évi felvásárlási előirányzatok kb. 90—95 százalékban realizálódtak. A nagyobb mennyiségű cikkek, mint pl. paradicsom, zöldpaprika, dinnye, szőlő és a káposztafélék termése a kedvezőtlen időjárás miatt jelentősen kevesebb volt, a korábbi éveknél, ezért, a zöldségfélékből a tervek teljesítése csak 75—80 százalék körül alakul. Néhány cikkből, amelyeknek termése kedvezően alakult, a forgalom is meghaladja az előző évit. Így pl. a gyümölcsfélék felvásárlásában az áfész-ek jó munkát végeztek. Kedvezően alakul a vegyes cikkek teljesítése is, a szalma és az étkezési mák kivételével A lakosság ellátásának színvonalában is érezteti hatását a tervezett felvásárlástól való lemaradás. Az áfészek 1970. évi burgonya-, zöldség- és gyümölcsforgalmának alakulását két — egymással ellentétes — tényező határozta meg. Az első fél évben az áfészek többsége az átlagosnál nagyobb készletekkel rendelkezett, s ennek eredményeként a lakosság ellátása kielégítő volt. Júniustól azonban már érezhetően befolyásolta a forgalom alakulását a rendkívüli és a mezőgazdasági termelésre káros időjárás, s ennek folytán több cikk esetében a piacon nagyobb kereslet jelentkezett. Ennek hatására alakultak ki a fogyasztói árak is, melyek többsége 8— 10 százalékkal haladta meg az 1969. évi átlagot. Az 1970-es kedvezőtlen eredményekből arra lehet következtetni, hogy 1971. X. fél évében a piaci kereslet jó néhány cikkben tartós lesz. Ezért indokolt a szükségletek alapos felmérése és a tárolt készleteknek az igényekhez igazodó feltöltése. A szakbizottság megállapította, hogy a felvásárlás néhány — a már említett cikkekből — kedvezőbben is alakulhatott volna, ha az előirányzatoknak nagyobb hányadát az áfész-ek termékértékesítési szerződésekkel biztosítják. Ezért az 1971. évre tervezett felvásárlási forgalom, az értékesítési elképzelések reális megvalósításához szükséges árualapok biztosítása érdekében a szerződések megkötését nem szabad késleltetni. Bármilyen reményekkel tekintünk is a MÉK folyamatban levő korszerűsítése által várható jobb burgonya-, zöldség-, gyümölcsforgalom alakulása elé, mégsem jelentheti az 1971. évi árualapokról történő gondoskodás elhanyagolását. (KARAFFA) A kereskedelem tervei Még decemberben történt, hogy Szurdi István belkereskedelmi miniszter olyan aktuális problémákról szólt, mint a kereslet tendenciái, a vállalatok, szövetkezetek feladatai a lakosság áruellátásában és a közgazdasági szabályozóik módosításának szükségessége. Többek között szóba került, hogy az elmúlt három év mindegyikében bővült a választék, új cikkek jelentek meg az üzletekben, s az előző esztendőkben tapasztalt hiányok 1970- ben észrevehetően mérséklődtek. 1971-ben az áruellátás feltételei sok tekintetben kedvezőbbek. A várható kereslet növekedését a miniszter az életkörülmények javulásában látja, ami — mint mondotta — növelni fogja a magasabb életszínvonalra jellemző termékek iránti igényt: az 1965. évi 39 százalékkal szemben, 1970-ben a kiskereskedelmi forgalomnak már mintegy 52 százaléka iparcikkekből tevődött össze. A hazai termelés és az import lehetővé teszi, hogy 1975-re már minden 100 család közül 70 rendelkezzék elektromos hűtőszekrénnyel, a jelenlegi 32-vel szemben. Az átlagosnál gyorsabban növekszik a ruházati cikkek iránti kereslet is. A következő években lényegesen emelkedik a szintetikus textíliák aránya, a kötöttáruk értékesítése pedig 1975-ig 50 százalékkal növekszik. Természetesen a demográfiai társadalmi változások is befolyásolják a keresletet. A ma 15—20 évesek a negyedik ötéves terv időszakában általában keresőkké válnak, egy részük családot alapít. Számolni kell tehát azzal, hogy meg kívánják vásárolni a lakberendezéshez, a lakásfelszereléshez szükséges cikkek egy részét, s ugyanakkor a divat változásait is gyorsan kívánják követni. De mivel a munkaképes korú nők 61 százaléka aktív kereső, s ez az arány tovább emelkedik, ami növeli a családok jövedelmét, egyúttal az igényt is fokozza a második műszakot megkönnyítő termékek iránt.A . A hatékonyabb érdekeltségi rendszer is arra ösztönöz — mondotta a miniszter —, hogy minden vállalat, szövetkezet a lakosság különböző rétegeinek változó igényeihez az eddiginél rugalmasabban alkalmazkodjon, s ennek megfelelően bővítse választékát, új cikkeket hozzon a piacra. Az értékesítés növelése megköveteli, hogy az olcsó és a drágább áruk egyaránt kaphatók legyenek. Az árpolitikában továbbra is stabilizálásra kell törekedni — hangsúlyozta Szurdi elvtárs. 3 Dolgozva tanuló emberek Sok éves hagyomány már, hogy a Borsod megyei Általános Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége — teljesítve a tagszövetkezetek jogos igényeit — a legkülönbözőbb szakmai tanfolyamok, szakmunkásképzés keretén belül gondoskodik a jelenlegi és a jövő alkalmazottainak képzéséről a növekvő követelményekhez igazodó, sokoldalúan kvalifikált kereskedő- stb. kollektívák tanulásáról. A MÉSZÖV oktató, nevelő tevékenysége kezdettől fogva alap-, közép-, felsőfokú, ugyanakkor továbbképző jellegű is. Megfigyelhető, hogy e nagy jelentőségű oktató munka legjelentősebb része a felnőtt dolgozók képzése. Ennek bizonyítására elegendő megemlíteni például, hogy csak az 1969—1970-es évi oktatásban mintegy 561 felnőtt dolgozó részesült, akik közül jóllehet 395-en már korábban, 166-an pedig most szerezték meg a képesítő oklevelet. De a tanulni vágyást még ékesszólóbban bizonyítja, hogy ugyanebben az időben 1565 felnőtt dolgozó fejlesztette ismereteit különböző továbbképző tanfolyamokon. Az 1969—70-es évben a legnagyobb érdeklődés a vezetői, a számviteli és az ellenőri továbbképzés iránt volt. Nem csoda, hiszen elsősorban ezeken a tanfolyamokon kerül sor a különböző rendeletek megvitatására, csakúgy, mint a szakmai tapasztalatok kölcsönös kicserélésére. Örvendetes továbbá az is, hogy a kereskedelmi, vendéglátóipari főiskolákra, kereskedelmi szakközépiskolákra egyre többen nyújtották be jelentkezésüket, nyertek felvételt, mint ezelőtt bármikor. A MÉSZÖV szövetkezetmozgalmi és személyügyi szaktitkárságának oroszlánrésze van abban, hogy a továbbtanulás iránti növekvő érdeklődés mellett szüntelenül javuló tendenciát mutat az oktatás hatékonysága, színvonala, de jobbak lettek a zavartalan tanulást biztosító tárgyi feltételek is. Többek között ezt állapította meg a MÉSZÖV elnöksége, amikor a közelmúltban megvonta az 1969—70. év oktatási mérlegét. A vezető testület ezúttal megnyugtatónak tartotta, hogy a tanulók helyes kiválasztása mellett sokat javult a szövetkezetek munkája, a tanulókkal való törődés és a tudatformálás, általában a nevelés tekintetében. Mind több ma már az olyan szövetkezetek száma, ahol felelősséggel, szervezetten foglalkoznak a leendő szakmunkások problémáival, kulturális igényeik kielégítésével is. Összegezésként megállapította a vezető testület, hogy a legnagyobb eredmény az, hogy a szövetség oktató-nevelő munkája kedvezően érezteti hatását a szövetkezetek kiskereskedelmi, vendéglátói munkájának korszerűsödésében csakúgy, mint a gazdálkodás eredményességében általában. (t.) Sok örömet szereztek az ünnepeken a mezőkövesdi cukrászok készítményei