Szövetkezeti Élet, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
2 SZÖVETKEZETI ÉLET 1972 január hő A VII. kongresszus (Folytatás az 1. oldalról) kénységüket az új típusú lakásépítő szövetkezetek is. A fogyasztási szövetkezetek szerepének megítélésénél figyelembe kell vennünk, hogy szocialista építőmunkánk mai színvonalán, az egyes ember is, és az egész társadalom is, a termelés korszerűsítésének célját és értelmét a fogyasztói igények magas színvonalú kielégítésében, a tartalmasabb és kulturáltabb életmódban látja. Gazdaságpolitikánknak ezért az az alapvető célja, hogy a lakosság fogyasztói igényeinek kielégítése valóban a népgazdasági erőforrásaink és az egyes emberek jövedelme növekedésével arányosan fejlődjék tovább. Az áruellátás színvonala és szerkezete, a szüntelenül növekedő és korszerűsödő igények, meghatározzák az emberek fogyasztási szükségleteit, és számottevően alakítják az életviszonyaikat. Az ennek érdekében kifejtett kereskedelmi, pénzintézeti, a lakáskérdéssel és más fogyasztási igénnyel összefüggő szolgáltatási tevékenység, az e téren időnként jelentkező esetenkénti és tartós feszültségek, zökkenők, erőteljesen, befolyásolják a jövedelmek célszerű és hasznos felhasználását. Egyben visszahatnak az emberek termelő tevékenységére, sőt a társadalmi közérzetre is. A mai viszonyok közepette, az egzisztenciális kérdések mellett, ezért került erőteljesen előtérbe az életkörülményeket alapvetően befolyásoló fogyasztási igények mind hatékonyabb kielégítése. Milyen főbb gazdasági és társadalmi változások figyelembevételével tudják a fogyasztási szövetkezetek tevékenységüket továbbfejleszteni? Községeinkben dinamikusan korszerűsödik, s válik mind hatékonyabbá a mezőgazdasági termelés. A mezőgazdaság technikai fejlődése és a vidék iparosításának eredményeként nagymértékben növekszik az ipari munkások, a falusi értelmiség, általában a bérből és fizetésből élők száma, nő a jövedelem. Átalakulóban van az életmód, amely megváltoztatja az étkezési, a ruházkodási szokásokat és új kulturális igényeket támaszt. A különböző generációk szerint is mások a szokások és ezek gyors átalakulásban vannak. A háztartási munka azonban ma még minden háztartástípusban rengeteg szabad időt köt le, s rabol el, különösen a dolgozó nőktől. A lakosság jelentős része ma még nehezen alkalmazkodik a felgyorsult gazdasági és életmódbeli változásokhoz, s nem kis gondot okoz számára a kor szerűbb, takarékos életmód kialakítása. E folyamatok gyorsítják az urbanizációt, a korszerű lakások és a különböző kommunális ellátottság iránti igényt. A városokban is sok még a tennivaló, főleg annak érdekében, hogy a párt politikájának megfelelően segítsük elő a munkásosztály életkörülményeinek fejlesztését. E téren különösen a peremkerületekben, a nagyüzemek körzetében és az új lakótelepeken jelentkezik a kereskedelmi és a szolgáltató hálózat fejlesztésének szükségessége. A lakásprogramunknak megfelelően előtérbe kell helyeznünk az üzemi dolgozók, az ifjúmunkások, a fiatal házasok lakásépítési és lakásfenntartási igényeinek minél jobb kielégítését. A lakosság körében a kialakult termelési kultúrák és hagyományok szerint ma mégáltalában megvan a készség a kistermelői gazdaságok, a házikertek fejlesztésére. Azonban ezek ma már korszerűtlenek, nagyon sok szabad időt vonnak el, nem kielégítő a hatékonyságuk, s rendszerint gond jelentkezik a termékek biztonságos értékesítésében. A szabad idő hasznos és pihentető felhasználása országosan kialakította a kiskert-mozgalmat, a hétvégi házak iránti igényt. Az ország és a megyék differenciáltsága szerint lényeges különbségek vannak a különböző települések, a városok, a nagyközségek, az apró községek és a tanyai szórványtelepülések lakosságának igényei és az ezzel kapcsolatos tennivalók között. Úgy vélem, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy e sokrétű igény kielégítésében a fogyasztási szövetkezetei különböző típusainak: az általános fogyasztási, a takarék- és a lakásszövetkezeteknek, a munkás-fogyasztási és az ifjúsági szövetkezeteknek, valamint az önálló beszerző és értékesítő szövetkezeteknek és az áfészek keretében működő mezőgazdasági szakcsoportoknak, kerttársulásoknak valóban megnövekedett szerepük van. A hagyományaik és a felkészültségük alapján a fogyasztási szövetkezetek erre alkalmas szervezetek. Nagy szükség van arra — mondotta a továbbiakban —, hogy a szövetkezetek jobb piackutatást végezzenek, pontosabban mérjék fel a fogyasztói igényeket, és ezzel segítsék elő a fogyasztási és az árutermelés szerkezetének a tényleges szükségletek szerinti alakulását, s a mind közelebb kerülését egymáshoz. Szövetkezeteink ezzel együtt még eredményesebben lássák el a tagságifogyasztói igények képviseletét és a fogyasztói érdekek védelmét. Napjainkban különösen megnövekedtek az igények a különböző szolgáltatások iránt. Ezért helyeseljük, hogy a szövetkezetek anyagi lehetőségeikkel arányban erőteljesen fejlesztik a szolgáltatásokat. A tagsági célok jobb kielégítése, valamint az új jogszabályok is elősegítik a tagok fokozottabb anyagi közreműködését a szövetkezeti célok pénzügyi forrásai egy részének előteremtésében. Ezért helyeseljük, hogy szövetkezeteink a tagok teherbíró képességének megfelelően és a tagság demokratikus döntése alapján növelik a részjegyek és célrészjegyek összegét, igénybe veszik a tagság kölcsöneit. Különösen fontos számunkra a megfontoltabb, ésszerűbb fejlesztési és beruházási politika kialakítása. A jelenlegi körülményeink között arra van szükség, hogy egyrészt még intenzívebben használjuk ki a meglevő hálózatot, a rendelkezésre álló eszközöket és tartalékokat. Ennek keretében nagyobb figyelmet kell fordítani a kis egységek, az alapellátást biztosító boltok és vendéglátóipari egységek fejlesztésére, korszerűsítésére, másrészt az új beruházásokkal pedig jó előkészítésre, a szükség szerint az erők összpontosítására, az ésszerű koncentrációra van szükség. Az egyes szövetkezeti ágazatok feladataiból a következőket kívánjuk kiemelni: Népgazdasági céljainknak és a tagok igényeinek megfelelően gyors ütemű az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek tevékenységének fejlődése a IV. ötéves tervidőszakban. A kiskereskedelmi és vendéglátóipari áruforgalom továbbra is az átlagosnál gyorsabb ütemben, mintegy 51 százalékkal növekszik. Több mint 20 százalékkal növelni kell a mezőgazdasági termékértékesítést, és mintegy 40—50 százalékkal az ipari tevékenységet. Gyors ütemben szükséges bővíteni a kereskedelmi, valamint a kistermelői gazdaságok tevékenységéhez kapcsolódó, különböző szolgáltatásokat. A tervfeladatok sokoldalú és arányos fejlesztését, a szövetkezeti jelleg további általános erősítését igényli szövetkezeteinktől. Magasabb színvonalra szükséges emelni a tagok és a lakosság ellátását, legfontosabb célnak tekintve az alapvető közszükségleti cikkekben az ellátás javítását. A választékot úgy kívánatos alakítani, hogy a szerényebb anyagi körülmények között élő tagság és lakosság is kellő mennyiségben és folyamatosan megtalálja az általa keresett olcsóbb cikkeket. Céltudatosan kell megvalósítanunk azt a programot, amelyet dokumentumaink a helyi ellátás javítására, a hús-, a tej-, a kenyérellátásra, a zöldség-gyümölcsfélék termeltetésére, feldolgozására és értékesítésére komplex feladatként javasolnak. Az a véleményünk, hogy a helyi ellátás e cikkekben elsősorban az áfész-eknek, de az érdekelt termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, nem különben a helyi tanácsoknak együttes érdeke. Ezért, a már rendelkezésre álló jó tapasztalatok alapján, szükséges ebben is a széles körű összefogást tovább szorgalmazni. Különös figyelmet kíván mozgalmunk részéről a zöldség-gyümölcs ellátás javítása, a korszerűsített MÉK-ek hatékony tevékenységének elősegítése. A korszerűsítésnek célja, hogy a közös vállalatok munkája eredményesen segítse a nagyüzemek termelését, javítsa a termelés biztonságát, s ezáltal magasabb színvonalon tegye lehetővé a fogyasztói igények jobb kielégítését. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a fogyasztók Budapesten és vidéken egyaránt mielőbb érzékeljék az ellátás kedvező alakulását. Takarékszövetkezeteink tervei szerint a IV. ötéves tervidőszakban több, mint kétszeresére növekszik a betétállomány, és több mint 80 százalékkal nő a tagok részére a különböző címeken nyújtott kölcsön. Számottevően bővül a takarékszövetkezetek hálózata, önálló szövetkezetek, illetve újabb takarékszövetkezeti kirendeltségek létesítésével. Takarékszövetkezeteink nem egyszerűen pénzintézetek. Működésük értelme a tagság különböző gazdasági és fogyasztási céljainak a kielégítése, mégpedig a takarékos életmód, az önsegély és a kölcsönös segítség útján. Alapvető céljuknak megfelelően, fejleszthetik a tagok rétegenkénti differenciált igényeire alapozott kölcsönpolitikát. Ezen keresztül, még nagyobb hatást gyakorolhatnak a falusi életforma, a háztartások, a lakások korszerűsítésére és a termelés fellendítésére a kistermelők gazdaságaiban. Örömünkre szolgál, hogy a lakásszövetkezés, társadalmi jelentőségének megfelelően, mint az állami lakáspolitika szerves része, bontja ki tevékenységét. A IV. ötéves tervidőszakban a tanácsi lakásépítési tervekben a szövetkezeti lakások arányát általában 40—50 százalékban irányozták elő, s mintegy 70— 80 000 lakással bővül a lakásfenntartó szövetkezetek lakásállománya. Reálisnak látszik a IV. ötéves tervben, mintegy 30 ezer lakásnak, az új lakásépítő szövetkezeti formában történő felépítése. Emellett várhatóan gyorsan fejlődnek az egyéb sajátos formák, a garázsépítő- és az üdülőszövetkezetek is. A fogyasztási szövetkezetek mindhárom ágazatában igen fontos szerepe van a dolgozók társadalmi öntudata megnyilatkozásának, szocialista munkaversenyének. Szükség van azonban a munkaverseny továbbfejlesztésére. A versenyt a szövetkezeti vezetés szerves részévé és még inkább munkahelyi mozgalommá kívánatos formálni. Ennek érdekében célszerű az adott munkaterületek legfontosabb feladatait és a teljesítésükhöz szükséges feltételeket beépíteni a szövetkezetek terveibe. Megvalósításuk érdekében a szövetkezeti vezetésnek kell megadni a megfelelő segítséget, hogy a termelőegységek, a brigádok, a munkacsoportok, illetve az egyének között széles verseny alakulhasson ki. dokumentumából Szövetkezeti küldöttek a kongresszus üléstermében Nyers Rezső elvtárs beszéde Nyers Rezső elvtárs hozzászólása elején rámutatott, hogy pártunk politikája szempontjából kedvezőnek ítéljük és elismeréssel nyugtázzuk a fogyasztási szövetkezés négyéves fejlődését. A szocializmus építésének mai, fejlettebb szakaszában nehezebb a fogyasztás jó társadalmi megszervezése, mint korábban. Évről évre 5—7 százalékkal több terméket fogyasztunk, nő és módosul a szolgáltatás igénye, miközben gyorsan változik a termelés és a fogyasztás szerkezete. Növekvő átlagjövedelem mellett természetesen és jogosan nő a fogyasztók igénye, viszont a termelésnek és a kereskedelemnek mind nehezebb jobban szolgálnia — és kiszolgálnia — a fogyasztókat. De nem hátrálhatunk. Ha nehezebb is a feladat, meg kell tudni oldani, mert gazdaságpolitikánk szocialista céljai jórészt éppen ezen a ponton realizálódnak a dolgozó emberek számára. Kedvező, hogy az ország 57S fogyasztási szövetkezete a ti ezernyi kereskedelmi egységével lépést tart a fejlődéssel. A szövetkezetek működési területén a fejlődés némileg gyorsabb, mint az állami kereskedelemben, ennek révén a falusi és vidéki életforma közeledik a városi színvonalhoz. Kedvező az is, hogy az áru útjának rövidítése jegyében növelik a szövetkezetek az ipartól való közvetlen árubeszerzést, ezt még tovább is lehet fokozni. Emellett javítani kell együttműködésüket a nagykereskedelemmel, amely az áruellátás fő csatornája marad. A 385 takarékszövetkezet ezernyi fiókhálózataival szintén a fogásztói háztartások szolgálatát látja el, s ezt eredményesen teszi. A háztartási megtakarítások összegyűjtése, hitelek nyújtása a háztartás fejlesztésére és a ház körüli termelésre — mindez természetes hivatása a takarékszövetkezeteknek, s ezen elvi alapon a tevékenység további fejlesztésére szükség és lehetőség van. De nem lenne helyes, ha azon igyekeznének, hogy kiterjesszék mai tevékenységüket a termelési, vagy a kereskedelmi szféra bankügyleteinek intézésére. A bankfunkciót a szocializmusban az állami bankok jól ellátják, valóságos szükséglet nincs a szövetkezésre, ennek híján pedig erőszakolt lenne, kudarchoz vezetne ilyen funkcióra törekedni. Bő tere van még annak, hogy a mai elvi alapon bővítsék tevékenységüket a takarékszövetkezetek, és fejlesszék közvetlen szolgálatukat a tagok felé. A sok új lakásszövetkezet létesülése, a meglevők fejlődése az elmúlt négy év szembetűnő eredménye. A kongresszuson képviselt 645 lakásszövetkezet és a kezelésében levő 70 ezer lakás már valóban tekintélyes szám. Miután a IV. ötéves terv lakásépítési programja — a 400 ezer új lakás felépítése — felé tervszerűen haladunk, ez évben és ezután is, a lakásszövetkezés fejlődése előtt széles az út. De nem mindig sima. Sok itt még a rendezésre váró dolog, a társadalmi összképre helyenként inkább a kavargás, mint a kristályosodás a jellemző. Éppen ezért a szövetkezeti emberek igazi pionírmunkája és elszántsága szükséges ahhoz, hogy a házvagyon értékének megóvását, az anyagi feltételeket, a jó meg a folyamatos ellenőrzést, ügyintézést biztosítani tudják. Fontos, hogy a lakásszövetkezetek méginkább maguk mögött érezzék a SZÖVOSZ segítségét, úgyszintén az állami és tanácsi szervek megértő támogatását. A kongresszuson jól láthatjuk a szövetkezeti demokrácia újabb fázisának kibontakozását. A szövetkezeti önigazgatás elve, a tagság felé való felelősség jobb gyakorlati érvényesítése, a korszerű vállalati módszerek egybekapcsolása a szövetkezeti jelleggel, a szövetkezetek képviseletére és szolgálatára átállított szövetségi munka — ezek ennek az új szakasznak a jellemzői. A hatás pedig részben már lemérhető a pezsdülő mozgalmi életben, a sok-sok kezdeményezésben, javaslatban, a felelősségvállalás fokozódásában. Megjegyzem, hogy javaslatokban ezen a kongresszuson sincs hiány. Pozitív és előremutató az az újítás, hogy a szövetkezetek által megszavazott országos érdekű javaslatok közvetlenül, eredeti formájukban a kongresszushoz kerültek eldöntésre. Ebből bizonyára számos jó határozat és intézkedés születik, ami előreviszi az ügyet. De alighanem az is igaz, hogy a javaslatok összességéhez annyi pénz kellene az államtól, amennyire nincs fedezet az állam kasszájában. Ebből nincs más kiút, mint kompromisszum a törekvések és a lehetőségek között. A demokráciának tartozéka — enélkül nincs igazi és hatékony demokrácia —, hogy a realitás előtt fejet hajtson a tervezés, a demokratikus döntés a tényleges lehetőségeket számba vegye, csak ez vezethet sikerre és nem kiábrándulásra. A SZÖVOSZ-nak fontos feladata, hogy segítse a szövetkezeteket a gazdaságpolitikai irányvételben, a népgazdasági terv céljainak megvalósításában. A gazdasági reform és a párt szövetkezetpolitikája, egyformán hangsúlyozza, hogy milyen fontos az általános közérdek ismerete és szolgálata a szövetkezetek részéről. A szövetkezetek a törvények, a rendeletek, a népgazdasági tervcélok révén általános formában, az állami gazdasági szabályozók útján pedig konkrétan kapják kézhez az állami érdeket. A törvényhozásban is, a gazdasági szabályozók kialakításakor is az állami szervek tekintettel vannak a szövetkezetekre, figyelembe veszik képviselőik véleményét. A szövetkezeteknek mindezekhez igazodniuk kell, hogy megfeleljenek az államérdeknek. Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, felszólalását tartja a VII. kongresszuson