Szövetkezeti Élet, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

2 SZÖVETKEZETI ÉLET 1972 január hő A VII. kongresszus (Folytatás az 1. oldalról) kénységüket az új típusú la­kásépítő szövetkezetek is. A fogyasztási szövetkezetek szerepének megítélésénél fi­gyelembe kell vennünk, hogy szocialista építőmunkánk mai színvonalán, az egyes ember is, és az egész társadalom is, a termelés korszerűsítésének célját és értelmét a fogyasz­tói igények magas színvona­lú kielégítésében, a tartal­masabb és kulturáltabb élet­módban látja. Gazdaságpoli­tikánknak ezért az az alap­vető célja, hogy a lakosság fogyasztói igényeinek kielé­gítése valóban a népgazdasá­gi erőforrásaink és az egyes emberek jövedelme növeke­désével arányosan fejlődjék tovább. Az áruellátás színvonala és szerkezete, a­­ szüntelenül nö­vekedő és korszerűsödő igé­nyek, meghatározzák az em­berek fogyasztási szükségle­teit, és számottevően alakít­ják az életviszonyaikat. Az ennek érdekében kifejtett ke­reskedelmi, pénzintézeti, a lakáskérdéssel és más fo­gyasztási igénnyel összefüggő szolgáltatási tevékenység, az e téren időnként jelentkező esetenkénti és tartós feszült­ségek, zökkenők, erőteljesen, befolyásolják a­­ jövedelmek célszerű és hasznos felhasz­nálását. Egyben visszahat­nak az emberek termelő te­vékenységére, sőt a társa­dalmi közérzetre is. A mai viszonyok közepette, az eg­zisztenciális kérdések mel­lett, ezért került erőteljesen előtérbe az életkörülménye­ket alapvetően befolyásoló fogyasztási igények mind ha­tékonyabb kielégítése. Milyen főbb gazdasági és társadalmi változások figye­lembevételével tudják a fo­gyasztási szövetkezetek tevé­kenységüket továbbfejleszte­ni? Községeinkben dinamiku­san korszerűsödik, s válik mind hatékonyabbá a mező­­gazdasági termelés. A mező­­gazdaság technikai fejlődése és a vidék iparosításának eredményeként nagymérték­ben növekszik az ipari mun­kások, a falusi értelmiség, ál­talában a bérből és fizetés­ből élők száma, nő a jövede­lem. Átalakulóban van az életmód, amely megváltoztat­ja az étkezési, a ruházkodá­si szokásokat és új kulturá­lis igényeket támaszt. A kü­lönböző generációk szerint is mások a szokások és ezek gyors átalakulásban vannak. A háztartási munka azonban ma még minden háztartás­típusban rengeteg szabad időt köt le, s rabol el, különösen a dolgozó nőktől. A lakosság jelentős része ma még nehezen alkalmaz­kodik a felgyorsult gazda­sági és életmódbeli válto­zásokhoz, s nem kis gon­dot okoz számára a kor­­ szerűbb, takarékos élet­mód kialakítása. E folyamatok gyorsítják az urbanizációt, a korszerű la­kások és a különböző kom­munális ellátottság iránti igényt. A városokban is sok még a tennivaló, főleg annak érdekében, hogy a párt poli­tikájának megfelelően segít­sük elő a munkásosztály életkörülményeinek fejleszté­sét. E téren különösen a pe­remkerületekben, a nagyüze­mek körzetében és az új la­kótelepeken jelentkezik a ke­reskedelmi és a szolgáltató hálózat fejlesztésének szük­ségessége. A lakásprogramunknak megfelelően előtérbe kell helyeznünk az üzemi dol­gozók, az ifjúmunkások, a fiatal házasok lakásépítési és lakásfenntartási igé­nyeinek minél jobb kielé­gítését. A lakosság körében a ki­alakult termelési kultúrák és hagyományok szerint ma még­­általában megvan a készség a kistermelői gazdaságok, a házikertek fejlesztésére. Azonban ezek ma már kor­szerűtlenek, nagyon sok sza­bad időt vonnak el, nem ki­elégítő a hatékonyságuk, s rendszerint gond jelentkezik a termékek biztonságos érté­kesítésében. A szabad idő hasznos és pihentető felhasználása or­szágosan kialakította a kis­kert-mozgalmat, a hétvégi házak iránti igényt. Az or­szág és a megyék differen­ciáltsága szerint lényeges kü­lönbségek vannak a külön­böző települések, a városok, a nagyközségek, az apró köz­ségek és a tanyai szórvány­települések lakosságának igé­nyei és az ezzel kapcsolatos tennivalók között. Úgy vélem, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy e sok­rétű igény kielégítésében a fogyasztási szövetkezetei­­ kü­lönböző típusainak: az álta­lános fogyasztási, a takarék- és a lakásszövetkezeteknek, a munkás-fogyasztási és az if­júsági szövetkezeteknek, va­lamint az önálló beszerző és értékesítő szövetkezeteknek és az áfészek keretében mű­ködő mezőgazdasági szakcso­portoknak, kerttársulásoknak valóban megnövekedett sze­repük van. A hagyományaik és a felkészültségük alapján a fogyasztási szövetkezetek erre alkalmas szervezetek. Nagy szükség van arra — mondotta a továbbiakban —, hogy a szövetkezetek jobb piackutatást végezzenek, pon­tosabban mérjék fel a fo­gyasztói igényeket, és ezzel segítsék elő a fogyasztási és az árutermelés szerkezeté­nek a tényleges szükségle­tek szerinti alakulását, s a mind közelebb kerülését egy­máshoz. Szövetkezeteink ez­zel együtt még eredménye­sebben lássák el a tagsági­­fogyasztói igények képvisele­tét és a fogyasztói érdekek védelmét. Napjainkban különösen megnövekedtek az igé­nyek a különböző szolgál­tatások iránt. Ezért helye­seljük, hogy a szövetkeze­tek anyagi lehetőségeikkel arányban erőteljesen fej­lesztik a szolgáltatásokat. A tagsági célok jobb kielé­gítése, valamint az új jog­szabályok is elősegítik a ta­gok fokozottabb anyagi köz­reműködését a szövetkezeti célok pénzügyi forrásai egy részének előteremtésében. Ezért helyeseljük, hogy szö­vetkezeteink a tagok teher­bíró képességének megfelelő­en és a tagság demokrati­kus döntése alapján növelik a részjegyek és célrészjegyek összegét, igénybe veszik a tagság kölcsöneit. Különösen fontos számunk­ra a megfontoltabb, éssze­rűbb fejlesztési és beruházá­si politika kialakítása. A je­lenlegi körülményeink között arra van szükség, hogy egy­részt még intenzívebben használjuk ki a meglevő há­lózatot, a rendelkezésre álló eszközöket és tartalékokat. Ennek keretében nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a kis egységek, az alapellátást biz­tosító boltok és vendéglátó­ipari egységek fejlesztésére, korszerűsítésére, másrészt az új beruházásokkal pedig jó előkészítésre, a szükség sze­rint az erők összpontosításá­ra, az ésszerű koncentráció­ra van szükség. Az egyes szövetkezeti ága­zatok feladataiból a követke­zőket kívánjuk kiemelni: Népgazdasági­ céljainknak és a tagok igényeinek meg­felelően gyors ütemű az ál­talános fogyasztási és értéke­sítő szövetkezetek tevékeny­ségének fejlődése a IV. öt­éves tervidőszakban. A kiskereskedelmi és ven­déglátóipari áruforgalom továbbra is az átlagosnál gyorsabb ütemben, mint­egy 51 százalékkal növek­szik. Több mint 20 száza­lékkal növelni kell a me­zőgazdasági termékértéke­sítést, és mintegy 40—50 százalékkal az ipari tevé­kenységet. Gyors ütemben szükséges bővíteni a kereskedelmi, va­lamint a kistermelői gazda­ságok tevékenységéhez kap­­csolódó, különböző szolgálta­tásokat. A tervfeladatok sok­oldalú és arányos fejleszté­sét, a szövetkezeti jelleg to­vábbi általános erősítését igényli szövetkezeteinktől. Magasabb színvonalra szükséges emelni a tagok és a lakosság ellátását, legfonto­sabb célnak tekintve az alap­vető közszükségleti cikkek­ben az ellátás javítását. A választékot úgy kívánatos alakítani, hogy a szerényebb anyagi körülmények között élő tagság és lakosság is kel­lő mennyiségben és folyama­tosan megtalálja az általa keresett olcsóbb cikkeket. Céltudatosan kell megvaló­sítanunk azt a programot, amelyet dokumentumaink a helyi ellátás javítására, a hús-, a tej-, a kenyérellátás­ra, a zöldség-gyümölcsfélék termeltetésére, feldolgozásá­ra és értékesítésére komplex feladatként javasolnak. Az a véleményünk, hogy a helyi ellátás e cikkekben elsősor­ban az áfész-eknek, de az ér­dekelt termelőszövetkezetek­nek, állami gazdaságoknak, nem különben a helyi taná­csoknak együttes érdeke. Ezért, a már rendelkezésre álló jó tapasztalatok alapján, szükséges ebben is a széles körű összefogást tovább szor­galmazni. Különös figyelmet kíván mozgalmunk részéről a zöld­­ség-gyümölcs ellátás javítása, a korszerűsített MÉK-ek ha­tékony tevékenység­ének elő­segítése. A korszerűsítésnek célja, hogy a közös vállala­tok munkája eredményesen segítse a nagyüzemek terme­lését, javítsa a termelés biz­tonságát, s ezáltal magasabb színvonalon tegye lehetővé a fogyasztói igények jobb ki­elégítését. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a fogyasztók Budapesten és vidéken egyaránt mielőbb érzékeljék az ellátás kedvező alakulását. Takarékszövetkezeteink tervei szerint a IV. ötéves tervidőszakban több, mint kétszeresére növekszik a be­tétállomány, és több mint 80 százalékkal nő a tagok részé­re a különböző címeken nyúj­tott kölcsön. Számottevően bővül a ta­karékszövetkezetek hálóza­ta, önálló szövetkezetek, il­letve újabb takarékszövet­kezeti kirendeltségek léte­sítésével. Takarékszövetkezeteink nem egyszerűen pénzintéze­tek. Működésük értelme a tagság különböző gazdasági és fogyasztási céljainak a ki­elégítése, mégpedig a takaré­kos életmód, az önsegély és a kölcsönös segítség útján. Alapvető céljuknak megfele­lően, fejleszthetik a tagok rétegenkénti differenciált igé­nyeire alapozott kölcsönpo­­litikát. Ezen keresztül, még nagyobb hatást gyakorol­hatnak a falusi életforma, a háztartások, a lakások kor­szerűsítésére és a termelés fellendítésére a kistermelők gazdaságaiban. Örömünkre szolgál, hogy a lakásszövetkezés, társadalmi jelentőségének megfelelően, mint az állami lakáspolitika szerves része, bontja ki tevé­kenységét. A IV. ötéves terv­időszakban a tanácsi lakás­építési tervekben a szövetke­zeti lakások arányát általá­ban 40—50 százalékban irá­nyozták elő, s mintegy 70— 80 000 lakással bővül a la­kásfenntartó szövetkezetek lakásállománya. Reálisnak látszik a IV. öt­éves tervben, mintegy 30 ezer lakásnak, az új lakás­építő szövetkezeti formá­ban történő felépítése. Emellett várhatóan gyorsan fejlődnek az egyéb sajátos formák, a garázsépítő- és az üdülőszövetkezetek is. A fogyasztási szövetkezetek mindhárom ágazatában igen fontos szerepe van a dolgo­zók társadalmi öntudata megnyilatkozásának, szocia­lista munkaversenyének. Szükség van azonban a mun­kaverseny továbbfejlesztésé­re. A versenyt a szövetkezeti vezetés szerves részévé és még inká­bb munkahelyi moz­galommá kívánatos formálni. Ennek érdekében célszerű az adott munkaterületek legfon­tosabb feladatait és a teljesí­tésükhöz szükséges feltétele­ket beépíteni a szövetkezetek terveibe. Megvalósításuk ér­dekében a szövetkezeti veze­tésnek kell megadni a meg­felelő segítséget, hogy a ter­melőegységek, a brigádok, a munkacsoportok, illetve az egyének között széles ver­seny alakulhasson ki. dokumentumából Szövetkezeti küldöttek a kongresszus üléstermében Nyers Rezső elvtárs beszéde Nyers Rezső elvtárs hoz­zászólása elején rámutatott, hogy pártunk politikája szempontjából kedvezőnek ítéljük és elismeréssel nyug­tázzuk a fogyasztási szövet­kezés négyéves fejlődését. A szocializmus építésének mai, fejlettebb szakaszában nehezebb a fogyasztás jó tár­sadalmi megszervezése, mint korábban. Évről évre 5—7 százalékkal több terméket fogyasztunk, nő és módosul a szolgáltatás igénye, miközben gyorsan változik a termelés és a fogyasztás szerkezete. Növekvő átlagjövedelem mel­lett természetesen és jogo­san nő a fogyasztók igénye, viszont a termelésnek és a kereskedelemnek mind ne­hezebb jobban szolgálnia — és kiszolgálnia — a fogyasz­tókat. De nem hátrálhatunk. Ha nehezebb is a feladat, meg kell tudni oldani, mert gazdaságpolitikánk szocialis­ta céljai jórészt éppen ezen a ponton realizálódnak a dol­gozó emberek számára. Kedvező, hogy az ország 57S fogyasztási szövetkeze­te a ti ezernyi kereskedel­mi egységével lépést tart a fejlődéssel. A szövetkezetek működési te­rületén a fejlődés némileg gyorsabb, mint az állami ke­reskedelemben, ennek révén a falusi és vidéki életforma közeledik a városi színvonal­hoz. Kedvező az is, hogy az áru útjának rövidítése je­gyében növelik a szövetkeze­tek az ipartól való közvet­len árubeszerzést, ezt még tovább is lehet fokozni. Emellett javítani kell együtt­működésüket a nagykereske­delemmel, amely az áruellá­tás fő csatornája marad. A 385 takarékszövetkezet ezernyi fiókhálózataival szin­tén a fogásztói háztartások szolgálatát látja el, s ezt eredményesen teszi. A ház­tartási megtakarítások ös­­­szegyűjtése, hitelek nyújtása a háztartás fejlesztésére és a ház körüli termelésre — mindez természetes hivatása a takarékszövetkezeteknek, s ezen elvi alapon a tevékeny­ség további fejlesztésére szükség és lehetőség van. De nem lenne helyes, ha azon igyekeznének, hogy kiter­jesszék mai tevékenységüket a termelési, vagy a kereske­delmi szféra bankügyletei­nek intézésére. A bankfunk­ciót a szocializmusban az ál­lami bankok jól ellátják, va­lóságos szükséglet nincs­­ a szövetkezésre, ennek híján pedig erőszakolt lenne, ku­darchoz vezetne ilyen funk­cióra törekedni. Bő tere van még annak, hogy a mai elvi alapon bővítsék tevékenysé­güket a takarékszövetkezetek, és fejlesszék közvetlen szol­gálatukat a tagok felé. A sok új lakásszövetkezet létesülése, a meglevők fejlő­dése az elmúlt négy év szem­betűnő eredménye. A kong­resszuson képviselt 645 la­kásszövetkezet és a kezelésé­ben levő 70 ezer lakás már valóban tekintélyes szám. Miután a IV. ötéves terv la­kásépítési programja — a 400 ezer új lakás felépítése — felé tervszerűen haladunk, ez évben és ezután is, a la­kásszövetkezés fejlődése előtt széles az út. De nem mindig sima. Sok itt még a rende­zésre váró dolog, a társadal­mi összképre helyenként in­kább a kavargás, mint a kris­tályosodás a jellemző. Éppen ezért a szövetkezeti emberek igazi pionírmunkája és elszántsága szükséges ah­hoz, hogy a házvagyon ér­tékének megóvását, az anyagi feltételeket, a jó meg a folyamatos ellenőr­zést, ügyintézést biztosítani tudják. Fontos, hogy a lakásszövet­kezetek méginkább maguk mögött érezzék a SZÖ­VOSZ segítségét, úgyszintén az ál­lami és tanácsi szervek meg­értő támogatását. A kongresszuson jól lát­hatjuk a szövetkezeti de­mokrácia újabb fázisának kibontakozását. A szövetke­zeti önigazgatás elve, a tag­ság­ felé való felelősség jobb gyakorlati érvényesítése, a korszerű vállalati módszerek egybekapcsolása a szövetke­zeti jelleggel, a szövetkeze­tek képviseletére és szolgá­latára átállított szövetségi munka — ezek ennek az új szakasznak a jellemzői. A hatás pedig részben már le­mérhető a pezsdülő mozgal­mi életben, a sok-sok kezde­ményezésben, javaslatban, a felelősségvállalás fokozódásá­ban. Megjegyzem, hogy ja­vaslatokban ezen a kongres­­­szuson sincs hiány. Pozitív és előremutató az az újítás, hogy a szövet­kezetek által megszavazott országos érdekű javasla­tok közvetlenül, eredeti formájukban a kongres­­­szushoz kerültek eldöntés­re. Ebből bizonyára számos jó határozat és intézkedés szü­letik, ami előreviszi az ügyet. De alighanem az is igaz, hogy a javaslatok ös­­­szességéhez annyi pénz kel­lene az államtól, amennyire nincs fedezet az állam kas­­­szájában. Ebből nincs más kiút, mint kompromisszum a törekvések és a lehetőségek között. A demokráciának tar­tozéka — enélkül nincs iga­zi és hatékony demokrácia —, hogy a realitás előtt fe­jet hajtson a tervezés, a de­mokratikus döntés a tényle­ges lehetőségeket számba ve­gye, csak ez vezethet siker­re és nem kiábrándulásra. A SZÖVOSZ-nak fontos feladata, hogy segítse a szö­vetkezeteket a gazdaságpo­litikai irányvételben, a nép­­gazdasági terv céljainak meg­valósításában. A gazdasági reform és a párt szövetkezetpolitikája, egyformán hangsúlyozza, hogy milyen fontos az ál­talános közérdek ismerete és szolgálata a szövetkeze­tek részéről. A szövetkezetek a törvények, a rendeletek, a népgazdasági tervcélok révén általános for­mában, az állami gazdasági szabályozók útján pedig konkrétan kapják kézhez az állami érdeket. A törvény­­hozásban is, a gazdasági sza­bályozók kialakításakor is az állami szervek tekintettel vannak a szövetkezetekre, fi­gyelembe veszik képviselőik véleményét. A szövetkeze­teknek mindezekhez igazod­niuk kell, hogy megfeleljenek az államérdeknek. Nyers Rezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, felszólalását tartja a VII. kongresszuson

Next