Borsodi Vegyész, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-10 / 22. szám

mAfi profftArjm fgyksPi ieter? A BORSOD Mb(»Ybl VM.YII'AKI II­.hMfcK DOLGOZÓINAK HI- III, API A VII. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM, Ara 51) fillér 1971. JÚNIUS 10. Könyvhét után Az elmúlt héten felkereste lapunk szerkesztőségét And­­rékó Lajosné, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat bar­­cikai könyvesboltjának veze­tője. Tájékoztatást kaptunk a június 4-én lezárult ünnepi könyvhét eseményeiről, a bolt forgalmáról. Nagy várakozás előzte meg a könyvek ünnepét ország­szerte, sajnos, ennek a vára­kozásnak csak részben tettek eleget a kiadók. Kevésnek bizonyult a sokak által sze­retett költő, a nemrég el­hunyt Váci Mihály utolsó kötete. Ennél is kisebb pél­dányszámú volt és azonnal hiánycikké vált a Körkép és Szép versek antológia. A bolt vezetője elmondta, hogy Kazincbarcikán a leg­több könyvet a Borsodi Ve­gyikombinát dolgozói vásá­rolják. Része van ebben a kombinát könyvterjesztői­nek, akik mindent elkövet­nek, hogy a kért könyvek el­jussanak a vásárlókhoz. Anyagi sikerét tekintve a kis példányszámú sikerköny­vek ellenére eredményesnek mondható az ünnepi könyv­vásár. Andrékó Lajosné tájé­koztatása szerint a­ forgalom forint értéke megközelíti a százezer forintot. Ez részben a könyvhétre megjelent szép­­irodalmi és a már korábban is árusított néhány termé­szettudományos kiadvány nagy népszerűségét jelzi. A korábbi években a könyvesbolt utcai árusítást is szervezett. Ebben az évben elmaradt a külső árusítás, mivel a keresett könyveket már az első napokban szét­kapkodták. Reméljük, hogy a kiadók a későbbiekben alaposabb elő­zetes felmérő munka alapján határozzák­ meg az ünnepi ki­adványok példányszámát, és a közkedvelt alkotók művei korlátlan mennyiségben áll­nak majd az olvasók rendel­kezésére. — magyar — Az Á-völgy legtávolabb eső épülete a sóraktár, vagy mint itt mondják, az A/13-as. Ha­talmas csarnok, amelyben, mint egymás mellé tett sok fehér süveg, sóhegyek állnak. A raktár belsejéből szállító­­szalag nyúlik a közeli vagon­ba, elzárja az utat, megálljt parancsol. A gumiszalag most is fut, vég nélkül hordja a fehér anyagot. Hat férfi új sóhe­gyet épít. A vagonban egy­szerre hárman lapátolnak, öt percenként — ennyi a ci­garettaszünet — váltják egy­mást. Odabent sűrű a leve­gő, alig lehet felismerni a félmeztelen alakokat. Úgy néznek ki, mint a molnárok. Valinkra, sapka alól kibújt hajukra, testük minden redő­­jébe finom sóliszt rakódott. Csípi, marja a verejtékező testet. Szótlanul, összeszorított ajakkal dolgoznak. Kezük bi­lincsként fogja a súlyos la­pátot, karjuk minden dobás­nál pattanásig feszül. A sza­lag egy pillanatig sem jár üresen, hol az egyik, hol meg a másik lapát terít rá nagy halom sót. Egy ilyen vagon­ban 20 tonna van, ugyaneny­­nyi perc alatt ki is ürítik. Az épület végében már üres ko­csi áll, lassan ezzel is végez­nek. A pihenők egyike órájára néz, aztán váltani indul. Mi­előtt belép, még egy jó mé­lyet szippant, amíg azt tarta­ni tudja a tüdejében, leg­alább addig sem kell azt a sós ízű levegőt szívni. A bent­­levők, Kiss András, Marin­­csák Sándor és Lipták And­rás átadják a lapátot, s ar­cukat törölgetve, fáradtan le­ülnek. Csupasz testükön ve­rejtékcsík ereszkedik alá. Míg derekukhoz ér, feloldja a sólisztet, aztán beszívódik a nadrág korcába. Először nincs­­ kedvük beszélgetni, de ké­­­­sőbb, amikor a tisztálkodás kerül szóba, megered a nyel­vük. — Mire a szállításra élü­nk, a melegvíz már elfogy, így legtöbbször csak otthon tu­dunk megfürödni — mond­ják. — Hideggel ezt a sok sót? Hiszen azzal csak szét­keni magán az ember. Akik a fürdő mellett dolgoznak, azoknak kellene nagyobb be­látással lenni... Az öt perc letelt, indul a váltás. Szilvási József, Ocse­­nás György és Csátré József szusszantva leteszi a lapátot. (NAGT) Vagon kirakok A szabad pártnap előadója Dr. Bodnár Ferenc elvtárs Több száz érdeklődő fog­lalt helyet a Radnóti Miklós Művelődési Ház színházter­mében június 9-én, a BVK- ban rendezett szabad párt­napon, amelyen dr. Bodnár Ferenc elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Borsod megyei Pártbi­zottság első titkára tartott nagy figyelemmel kísért elő­adást az SZKP XXIV. kong­resszusának anyagából. A szabad pártnap elnöksé­gében helyet foglalt dr. Vé­kony Ernő elvtárs, a kazinc­barcikai városi Pártbizottság első titkára. Szatmári Fe­renc elvtárs, a Borsodi Ve­gyikombinát pártbizottságá­nak titkára, a szabad pártnap elnöke, Z­avadovics László elvtárs, a BVK szakszervezeti bizottságának titkára, Feje­delem György elvtárs, a KISZ-bizottság titkára, dr. Szántó István elvtárs, a BVK igazgatója és Körtvélyes Ist­ván elvtárs, a kombinát mű­szaki igazgatóhelyettese. Napirenden a differenciált bérezés Az elmúlt hónap során a TVK festékgyárának párt­­alapszervezete vezetőségi ülé­sen foglalkozott a gyár kom­munistái bérhelyzetével. A differenciáltság elvének figyelembevételével hosszabb ideig tartó elemző vizsgálat után tettek javaslatot a gyár vezetőségének. Mint azt Tö­mör László, a pártalapszer­­vezet titkára elmondotta, a felmérés során nem tévesz­tették szem elől azokat a dolgozókat, akik kiemelkedő munkát végeznek. Természe­tesen a legjobbakat részesí­tették előnyben. A lehetőségek mérlegelése után — egyetértésben a gaz­dasági vezetőkkel — benyúj­tották javaslatukat, amelynek alapján a festékgyár kom­munistáinak mintegy nyolc­van százaléka átlagosan 6 százalékos béremelésben ré­szesül. Nagyjavítás a BVK-ban Újabb nagy erőpróba előtt áll a Borsodi Vegyikombinát kollektívája. E hét végén megkezdődik a nagyleállás második szakasza. Ezúttal a II-es gyáregység üzemeiben kerül sor a berendezések vizsgálatára, a hibák kijaví­tására. A nagy munkára meg­felelő mértékben felkészültek a gyáregység dolgozói. A lúgbepárló üzemben még folyik a termelés. Itt ugyan­is a korábbiakkal ellentét­ben jó exportlehetőségei van­nak a kombinátnak, így csak egészen rövid időre áll majd le ez az üzemrész. Az előzetes tervek szerint a munkát június 26—27-re befejezik. Tíz évvel ezelőtt Bensőséges ünnepséget tar­tottak június 5-én a 105-ös Iparitanuló Intézetben Ka­zincbarcikán. Fennállásának tízéves évfordulóját ünne­­pelte az ország legkorszerűbb iparitanuló intézete. Az ün­nepi tantestületi ülésre meg­hívták mindazokat, akik az intézetben tevékenykedtek,­­ nevelték a tanuló fiatalokat. Az elnökségben helyet fog­lalt dr. Vékony Ernő, a Ka­zincbarcikai városi Pártbi­zottság első titkára. Takács­ István, a Kazincbarcikai vá­rosi Tanács elnöke. Ollári Ist­ván, országg­yűlési képviselő. dr. Szántó István, a BVK igazgatója, valamint a kör­nyező üzemek gazdasági, po­litikai és társadalmi vezetői. Ünnepi köszöntőjében dr. Vé­­kony Ernő méltatta az inté­zet jelentőségét, s azt a cél­tudatos pedagógiai munkát, amely szerencsésen ötvöző­dik a politikai munkával Az iskolának híre becsülete van Kazincbarcikán, s az ered­ményes munkáért szívből gratulált az intézet tantestü­letének. (Folyt. (7­3 o.-on) Dr. Vékony Ernő ünnepi köszöntőjét tartja Nem valósultak meg az elképzelések Kevesebb poliuretán fópályája ugyan május 17. óta „működik” valójában azonban csak gátolja a mun­kát. Olyan gyakran meghi­básodik, hogy már-már an­nak örülnek, hogyha meg sem indulna. A szakadásokat na­ponta kijavítják, olyankor viszont­ más probléma adó­dik. A habosítókapacitás nö­velésére tervbe vették a gyantatároló bővítését. A terv mai napig is inkább terv mint valóság. Mindezek mellett új gond­dal, a munkaerőhiánnyal is megismerkednek az üzem ve­zetői. Eddig ilyen probléma nem adódott, a szükséges lét­számot a tanulók bevonásá­val biztosítani tudták. Az utóbbi időben azonban töb­ben leszámoltak, a tanulók pedig nyári szabadságra men­tek. Legalább húsz dolgozóra lenne szükség ahhoz, hogy normális üzemmenettel dol­gozhassanak. — Naponta 15—16 tonna lágyhabot gyártunk, s ha to­vábbra is így termelünk, ak­kor még mindig reményked­hetünk abban, hogy eredmé­nyünk valamelyest javul — mondja. — A kitűzött fel­adatot sajnos így sem tud­juk teljesíteni, legjobb eset­ben is, csak megközelítőleg gyárthatunk annyit, mint kel­lett volna. Az Északmagyarországi Ve­gyiművek poliuretánüzemé­­nek munkájáról és néhány, a termelést hátráltató tényező­ről, legutóbb április végén szóltunk. Tóth Sándor üzem­vezető akkor optimista volt. Bízott abban, hogy a negyed­év végére minimálisra csök­kentik az üzem lemaradását. Mint pár napja elmondot­ta, helyzetük azóta nemhogy javult volna, ellenkezőleg, romlott. Az ok mindenekelőtt az, hogy a termelés bővítését célzó műszaki-fejlesztési el­képzelések közül, úgyszólván egy sem valósult meg. Az ú­j­ poliuretánraktár szállít A magyar vegyipar 25 éve A Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezetének kiadásában több mint tízezer példány­ban jelent meg a Magyar vegyipar 25 éve címmel egy reprezentatív könyv. Dr. Szekér Gyula nehéz­ipari miniszter és Kamarás Mihályné, a VDSZ titkárának előszava után a bevezető megmutatja a vegyipar ne­gyedszázados fejlődésének út­ját s ezen belül az egyes iparágakban elért eredmé­nyeket. A vegyipar műszaki, gazdasági eredményei cím­szó alatt képet kap az érdek­lődő a felszabadulás előtti állapotokról, majd az elmúlt 25 év alatt bekövetkezett há­rom fő fejlődési szakaszról. Bemutatja az egyes ágazatok fejlődését a gyógyszeripar­tól a nitrogénműtrágya-gyár­tásig, a lakk- és festékipar­tól a szerves vegyiparon ke­resztül a kőolaj- és földgáz­­iparig­. Terjedelmesen fog­lalkozik az alumíniumipar múltjával és­ jelenével is. A könyv második része a szakszervezet tevékenységéről szól. Többek között taglalja a dolgozók bérének alakulá­sát, az egészséges és bizton­ságos munkahelyek kialakítá­sa érdekében tett intézkedé­seket. Szól a nők segítésé­ről, a munkában megörege­dett dolgozókról való gon­doskodásról. A képekben, illusztrációk­ban gazdag kötet bemutatja a különböző vegyipari gyára­kat, berendezéseket, szociá­lis, sport- és kulturális léte­sítményeket. Befejezésként a világnézeti, ideológiai és po­litikai fejlődésről beszél, s a vegyipari dolgozók szakszer­vezete huszadik kongresszu­sa határozatainak végrehajtá­sát elemzi. A kötet foglalkozik Borsod vegyiparával, a Tiszai Ve­gyikombinát és a BVK ered­ményeivel. Az Északmagyar­országi Vegyiművekkel azon­ban — nem tudni miért — mostohán bántak a könyv összeállítói. Pedig ez a gyár­­ is szervesen beilleszkedik a megyénk, hazánk vegyiparé-­­­ba. Tartalmas és gazdag köny­vet vehetnek kezükbe a kötet iránt érdeklődők. Műszaki konferencia a BVK-ban Június 1-én műszaki kon­ferenciát tartottak a Borso­di Vegyikombinátban. A ha­gyományoktól eltérő, rendkí­vüli tanácskozásnak egyetlen napirendi pontja volt: a kombinát IV. ötéves tervé­nek megvitatása. A tanács­kozáson a jelenlevők előtt tíz. Szántó István, a kombi­nát igazgatója ismertette a IV. ötéves terv tervezetét, majd az abban foglaltakat vitára bocsájtotta. Az igaz­gató kérte a műszaki konfe­rencia résztvevőit, mondják el véleményüket, hogy a re­alitásnak, a lehetőségeknek megfelelő, a BVK jövőjét hűen tükröző tervet ismer­tessenek a vállalat dolgozói­val a termelési tanácskozá­sokon. A hozzászólásokból kitűnt: a kombinát műszaki, gazda­sági, politikai vezetőinek to­vább kell munkálkodniuk a IV. ötéves terv BVK-val kap­csolatos feladatainak elkészí­tésében.

Next