Borsodi Vegyész, 1971. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-22 / 29. szám
m Válasz egy levélre FENYVESI JÁNOS leninvárosi olvasónk és társai kérdezték a következőket: 1970. január 19-től állunk munkaviszonyban a Tiszai Vegyikombinátnál, munkaszerződés alapján. A szerződés egyik pontja szerint munkaadónk arra vállalt szerződéses kötelezettséget, hogy 1971. december 31-ig szövetkezeti lakáshoz juttat bennünket. Az új lakásrendeletre utalással munkaadónk azt közölte velünk, hogy 1971. július 1-től kezdődő hatállyal, a munkaszerződés ezen kikötése hatálytalan. Vajon a munkaadónk eljárása jogszerű volt-e, vagy sem? Az 1971. július 1-én hatályba lépett új lakásjogi kódex változtatott a lakásgazdálkodás és -elosztás rendszerén. Ma már megszűnt a lehetőség, hoy a vállalat a szövetkezeti lakás tulajdonosát, minden ellenszolgáltatás nélkül kijelölheti. A vállalat — ezentúl — csak a saját pénzeszközeiből létesített „vállalati bérlakásokkal” és a „szolgálati lakásokkal” rendelkezhet szabadon. S ennek a szabadrendelkezési jognak az alapja pedig az, hogy mindkétfajta lakás létesítési költségeit maga a vállalat viseli. Az állami eszközökből megvalósult „tanácsi értékesítésit’ — s ezen belül a szövetkezeti -»■ lakások bérlőit, illetőleg tulajdonosait nem a vállalatok, hanem a tanácsok jelölik ki. Azonban a vállalatok is élhetnek bérlőkiválasztási vagy szövetkezeti lakás esetén vevőkiválasztási jogukkal, de csak akkor, ha a lakás bruttó létesítésési költségeinek — helyi tanácsi rendelettől függő 25—30 százalékát — megfizetik a tanácsnak. Ez utóbbi — igen jelentős összegű — költségre nem számíthatott a Tiszai Vegyikombinát az 1970. év elején megkötött munkaszerződési feltételek meghatározásakor. S hogy ma már ezt a nagyösszegű kedvezményt a vállalat melyik dolgozójának biztosítja, az tisztán mérlegelési jogkör. EZÉRT a munkaszerződésbeli kikötés jogi eszközökkel a vállalattal szemben nem kényszeríthető ki. Dr. Tímár László HM mint 300 avaslat (is folytatás az 1. oldalról.) hasonlóan, a vállalat szombaton biztosítsa a szabadnapot A szakszervezeti tanács és a vállalat ezt a kérést sem teljesíthette. Az ÉMV- ben ugyanis a legtöbb üzemben éppen szombaton szünetel a termelés, ezért célszerű, hogy a szükséges karbantartást éppen ezen a napon, a termelés akadályoztatása nélkül végezzék. A hivatalház és a raktárak dolgozói már több ízben kérték, hogy az egy munkaterületen levők azonos szombaton kapják meg a szabadnapot. Ezzel kapcsolatban most is számos javaslat érkezett. A szakszervezeti tanács valamennyit megvitatta, s úgy döntött, hogy továbbra is a jelenlegi gyakorlat marad érvényben. Az üzemek folyamatos működése ugyanis feltétlenül megkívánja, hogy azokban a nem termelő egységekben (orvosi rendelő, munkaügyi, munkavédelmi, kereskedelmi stb. osztály) is ügyeletes szolgálatot tartsanak, ahol egyébként egyszerre is ki lehet adni a szabadnapot. Az új kollektív szerződés módot ad arra, hogy az egységek vezetői önállóan döntsenek arról, hány dolgozót tartanak ügyeletes szolgálatban. . A javaslattevők közül sokan kérték a vállalatot és a szakszervezeti tanácsot: tegye megfontolás tárgyává, hogy a nők, családos anyákrészére a szabadnapot mindig szombaton biztosítsák. A tanácsülésen egyöntetű volt a vélemény: bármennyire is kívánatos a nők helyzetének további javítása, a kérés teljesítésének ma még objektív akadályai vannak. A vállalat összlétszámának ugyanis több mint 40 százaléka nő. Olyan üzemek is vannak, ahol ennél több (a Z üzemben például 90 százalék) nő dolgozik, ezért a termelés biztosítása mellett ma még megoldhatatlan, hogy a családanyák minden szombaton szabadnapot kapjanak. N. I. Személyi változások a BVK-ban Illést tartott a kazincbarcikai városi pártbizottság Július 14-én, szerdán ülést tartott a kazincbarcikai városi pártbizottság. Az ülés elnöségében helyet foglalt dr. Vékony Ernő, a városi pártbizottság első titkára, Ali Lajos, az Észak-magyarországi Regionális Vízmű igazgatója, a pártbizottsági ülés elnöke, Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság titkára, Józsa Imre, a kazincbarcikai városi pártbizottság párt- és tömegszervezeti felelőse és Takács Vendel, a kazincbarcikai városi pártbizottság titkára. Az ülésen dr. Vékony Ernő szólt a város pártszervezeteiben folyó pártépítő és tagfelvételi munka tapasztalatairól s a további, feladatokról. Az első titkár szóbeli beszámolóját követően több hozzászólás hangzott el, amelyek többsége a KISZ-alapszervezetek felelősségét hangsúlyozta a pártépítő munkában. A hozzászólásokat követően a pártbizottsági ülés második napirendi pontjaként személyi és szervezési kérdésekről esett szó. A kazincbarcikai párt-végrehajtó bizottság javaslatára a pártbizottság Takács Vendel elvtársat felmentette a pártbizottságban betöltött funkciója alól. Takács Vendel elvtársat a Munkaügyi Minisztérium az ózdi 102-es számú Ipari Szakmunkásképző iskola igazgatójává nevezte ki augusztus 1-i hatállyal. Titkos és egyhangú szavazással a pártbizottság Józsa Imre elvtársat választotta meg a kazincbarcikai városi pártbizottság titkárává. A közelmúltban a Nehézipari Minisztérium a Vegytani Egyesülés elnöki tisztébe kérte ki dr. Szántó István elvtársat, a Borsodi Vegyikombinát igazgatóját, a városi pártbizottság tagját. A kéréssel egyetértve a pártbizottság dr. Szántó Istvánt felmentette a pártbizottságban betöltött funkciója alól. A BVK megüresedett igazgatói funkciójába a nehézipari miniszter Körtvélyes István elvtársat, a kombinát műszaki igazgatóhelyettesét javasolta. A városi pártbizottság a megyei pártbizottsággal egyetértésben jóváhagyta a kinevezést. A pártbizottsági ülésen ugyanakkor Körtvélyes Istvánt beválasztották a kazincbarcikai városi pártbizottság tagjai sorába. Seer Konrád töltötte be korábban a kazincbarcikai városi KISZ-bizottság funkcióját. Seer elvtárs kérte a megbízatás alóli felmentését, ugyanakkor Basil János elvtársat bízták meg a városi KISZ-bizottság titkári teendőinek ellátásával. A pártbizottsági ülés Básti Jánost megerősítette titkári funkciójában, ugyanakkor a pártbizottság, valamint a párt-végrehajtó bizottság tagjává választotta. A pártbizottsági ülés Ollár István, országgyűlési képviselőt, a kombinát műtrágyaüzemének vezetőjét beválasztotta a pártbizottság tagjainak sorába. A pártmunka gyakorlatából Magasabb követelmények A IX. PÁRTKONGRESZSZUST követő időszak igazolta, hogy az élet, a mindennapok feladata magasabb követelményeket állított a pártszervezetek, a kommu- niszták elé. A kongresszus számos elméleti, és gyakorlati tekintetben magasabbra emelte a mércét és ebből következően a párt belső életének, szervezettségének összhangban kell lennie a szocialista építés követelményeivel. A kongresszus után a pártalapszervezetek többségében gondos önvizsgálatra, a munka, a tapasztalatok összegezésére került sor. Van olyan pártalapszervezet, ahol ez az önvizsgálat azt bizonyította: számos vonatkozásban előbbre kell lépni, s van olyan alapszervezet, ahol a kommunisták , nyugodtan elmondhatják: a párt politikájához híven, hozzáértően cselekedtek. Nem túlzás ha azt állítjuk, hogy a BVK VIII-as pártalapszervezetének kommunistái igen nehéz körülmények között sok gonddal, bajjal együttjáró munkahelyen dolgoznak. Ez a pártalapszervezet kíséri ugyanis figyelemmel, és koordinálja a kombinátban folyó beruházási tevékenységet. Beruházó apparátusról lévén szó, érthető, hogy a kommunisták munkájában az elmúlt években jelentős helyet kapott a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése, az új beruházási rendszer, az új követelményekre való „átváltás”. NAGY PROBLÉMÁT OKOZOTT a beruházásokhoz szükséges pénz és termelőeszköz, a piac egyensúlyának a hiánya, a technológiai szerelés területén a létszámhiány, ugyanakkor lényegesen megnőtt a beruházói felelősség. Megfelelő, és a leggyümölcsözőbb politikai, gazdasági tevékenységet csak akkor tudunk kifejteni — állapítja meg az alapszervezet vezetősége —, ha a munkánkat érintő, s a felső pártszervek által hozott határozatokat a gazdaságvezetőinkkel ismertetjük, s a végrehajtás lehetőségeit megbeszéljük. S az elképzelésekhez híven cselekedett a pártalapszervezet vezetősége. A legnagyobb erőfeszítések árán sem tudták viszont elérni, hogy jobb legyen a kapcsolat a kivitelezők, a beruházók és az üzemeltetők között. A nagy beruházások többsége nem valósult meg arra a határidőre, amelyre a pártbizottsági határozatok előírták. Nem érheti azonban elmarasztaló szó a VIII-as pártalapszervezetben dolgozó kommunistákat, hiszen a határozatok végrehajtása érdekében számottevő, s sokszor erejüket, lehetőségeiket meghaladó munkát végeznek. A TAGGYŰLÉSEKEN elhangzott javaslatokat megbeszélték a gazdaságvezetőkel, a beruházás irányítóival, s a közösen kialakított álláspontról részletesen tájékoztatták az apparátus dolgozóit, a műszaki ellenőröket, az operatív munkában részt vevőket. Arcok a gyárból Kertváros, Bartók út 37. A BVK támogatásával épített KISZ-lakások egyike. Nézzük a televíziót. Váratlanul eltűnik a kép. Tanácstalanul mozgolódunk a sötétben. Aztán villany kattan és előkerülnek a műszerek. Néháry perc múlva tovább nézhetjük, hogyan veszti el női tőrcsapatunk az aranyérmet. Vendéglátónk, az alkalmi tv-szerelő Nagy Gyula, a BVK huszonhat éves üzemmérnöke. Fiatal házas, egy gyerekkel, a másik két hónap múlva jön. A lakás nagy, modern berendezéssel. — No, azért nemcsak a támogatásból jött össze, s nem is a havi 2 ezer háromszázból — mondja nevetve. — Persze a lényeg, hogy megvan. Érdekes Nagy Gyula eddigi útja. A műszaki dolgok iránt fogékonyan, tizenhat évesen rádióamatőr lett. Megismerte, megszerette a líiadástechnikát. Az érettsé gi üzemmérnök ei után két évvel műszerész szakmát szerzett■ a BVK-ban. A polimer, monomer és acetilén üzemek tranzisztoros jelzőrendszere végleg rabjává tették választott hivatásának. — Voltrésze ebben a közelgő katonai behívásnak is, hiszen a felsőfokú technikum mérés- és szabályozástechnikai szakáról nem vittek be. Megúsztam. Így mondja, de az okok lényegtelenek. Továbbtanult, sikerrel vette a felsőfokút, majd üzemmérnöki beosztást kínáltak neki a régi munkahelyen. Elfogadta. Szereti hivatását, s ezért nem meglepő, amikor azt mondja, nincsenek különösebb tervei. Nem is erőltetem a kérdést, hiszen a munkakörök esetében egyáltalán nem törvényszerű a változtatás. Jelenlegi beosztásában, a felsőfokú technikumban szerzett tudással is lehet odaadóan dolgozni. Ha úgy tetszik, hoszszú éveken át. Minden foglalkozás folyton ad új és új tennivalókat, érdekes, naponta más helyzeteket teremtenek a dolgos hétközna■ pok, megannyi próbáját a becsületes helytállásnak. — magyar — BORSODI VEGYÉSZ 1971. JÚLIUS 29. Bodolóczki Béla (1929-1971) A DÖBBENET MÉG OTT ÉL a munkatársak fájdalomtól megtört tekintetében. Valahányszor a tűz martalékává vált üzem felé visz az útjuk, Bodolóczki Béla arca, jellegzetes mozdulatai, viselkedése mindig megjelenik előttük. Lehajtott fővel, szótlanul emlékeznek az egyszerű, kétkezi munkásra, akit 42 évesen kötelességteljesítés közben ragadott el a halál. Arra az emberre gondolnak, aki szinte egész életét a gyárnak, üzemének szentelte, a mindig fegyelmezett gépkezelőre, aki látta munkája, élete értelmét, tudta kötelességét. Tizennyolc évig dolgozott a gyárban. Ismerte csaknem minden zugát, helytállt minden munkahelyén. A rábízott feladatokat mindig legjobb tudása szerint látta el. Egyszerűségével, magatartásával a munkatársak és vezetők elismerését, megbecsülését egyaránt kivívta: tavaly bátor helytállásáért külön elismerésben részesítették. Bátran viselkedett életének utolsó perceiben is. A pusztító tűz munka közben, váratlanul tört rá. Végzett vele, de élete feláldozásával is a közösséget, a gyárat szolgálta. BODOLÓCZKI BÉLA halálával nemcsak egykori munkahelyét, az ÁS-üzemet, de az egész vállalatot, az Északmagyarországi Vegyiműveket nagy veszteség érte. Emlékét a gyár valamennyi dolgozója tisztelettel őrzi. ■Fotókiállítás fotókiállítást, amelyet a megye fotóművészeinek legjobb alkotásaiból állítottak össze. A kilencven képből álló anyag július 25-én érkezik Kazincbarcikára. A Radnóti Miklós Művelődési Házban és a berentei kultúrotthonban egyszerre kerül sor a kiállítás megnyitására. A kiállítás érdekessége, hogy kazincbarcikai fotósok képeit is tartalmazza. Az érdeklődők megtekinthetik Harkácsi József, Szabó István, Gecse Sándor és Landenberger István Tokaj- Hegyalján készült legjobb felvételeit. "’ Borsod megye több városában láthatták már az érdeklődők azt a nagyméretű •AZ OUMSÓKÉR Ügyintézés, óh! SZERÉNY TÖRTÉNETTEL szeretném gazdagítani lapjukat. Bevezetőül azzal kezdeném, hogy már régóta tagja vagyok a BVK-ban a Biztosítási és önsegélyző Csoportnak. 1971. március 15-én gyermekem született, ezért április 5-én segélykérelemmel fordultam a Biztosítási és Önsegélyző Csoporthoz. A kérelmem benyújtásakor tájékoztattak, hogy a részemre elbírált segélyt majd posta útján kézbesítik. Úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben, pontosan és gyorsan történik. Sajnos, tévedtem. A biztosítási könyveimet három hét elmúltával megkaptam, s a megjegyzés rovatban feltüntették, hogy 200 forint segélyt átutaltak részemre. A pénz egy hét múlva meg is érkezett, de téves címzéssel, ezért a posta nem tudta kézbesíteni. A tévedést bejelentettem a csoport ügyintézőjénél, aki elnézést kért a tévedésért, majd azt mondta: a hónap végén újra átutalják számomra a pénzt. Az átutalás meg is történt, de az utalványt ismét rosszul címezték, ezért a posta ismét visszavitte a pénzt. Ezek után kissé türelmetlenül felhívtam az illetékes ügyintézőt telefonon. „Hogy-hogy nem jó címre küldtük?” Majd amikor meggyőződött a téves címzésről, ismét elerést kért, mondván: „A zűrzavart az okozta, hogy többen is intézik ezeket a kérelmeket.” Kértem, hogy személyesen fizessék ki részemre a pénzt. Mire az ügyintéző: Majd utánanézek a dolognak, s ha arra lehetőség van, akkor majd a pénztár kifizeti a 200 forintot. Másnap a csoport ügyintézője a következőket mondotta: Menjen le nyugodtan a pénztárba, s ott felveheti a pénzt. A pénztárban viszont közölték velem, hogy semmit sem tudnak a dologról. A pénztáros a jelenlétemben felhívta telefonon azt a kartársat, akinek a csekket alá kellett volna írnia. Mi sem természetesebb mint az, hogy az a kartárs éppen szabadságon volt. — Nem tehetünk semmit — mondták —, várják, amíg ismét átutalják a pénzt. Kérdésem csak annyi: meddig, kell még várnom az átutalásra? Vajon ugyanilyen „gyorsan” és „precízen” intézkednének-e akkor, ha egy csoporttag elmarad a tagsági díj fizetésével? GONDOLOM — és azt hiszem, igazam van —, ilyen esetben sürgősen intézkednének, hogy a tagsági díj a következő fizetésnél levonást nyerjen. Mátyás Andrásné: Kazincbarcika, Iskola utca fa.