Pásztor Mihály: A százötven éves Lipótváros (Budapesti Statisztikai Közlemények 93/4, 1940)
Hogyan születik egy város
5 Fővárosi Közmunkák Tanácsa már szabta-mérte, szabályozta és egyengette a Tüköry-védgátat, hogy Lipót-körúttá formálja ; az egykori hajóhivatal és a vízművek helyén 1885-ben már épült Steindl Imre gótstílusú, nagyszerű Országháza, — az ezeréves Magyarország ünnepén már az új parlament gyönyörű kupolacsarnokában hallgatta meg az uralkodópár Szilágyi Dezsőnek, a törvényhozás szónokának üdvözlő beszédét —, de csak a millenniumi ünnepségek lezajlása után, 1898-ban kezdték bontogatni azt az óriási, kívülbelül rideg és hírhedt kaszárnyabörtönt, melynek északkeleti sarkában a legelső felelős magyar kormány elnökét agyonlövette Haynau. Pompás palotáktól koszorúzott, patkó alakú virágos kert, a Szabadságtér, támadt a szomorú emlékű, szürke kaszárnyamonstrum helyén. De a Szabadság tér és az új Országház körül azért még jóideig szegényes házak sorjáztak. A paloták szomszédságában imitt-amott földszintes viskók, tömeglakásul szolgáló rogyadozó házak éktelenkedtek. Azonban ez az állapot sem tartott sokáig; a fejlődés nem állott meg a Szabadság-térnél. Szemben az Országházzal már 1896-ban elkészült a főváros egyik legszebb épülete, a Kúria pompás palotája. Az egykori Tízköry-védgátból Lipót-körút lett, melynek két oldalán hatalmas korszerű bérpaloták nőttek a földből. A malmok és gyárak, meg a rosszhírű Újvilág nevű sörcsarnok és mulató helyén felépült a Vígszínház. A millennáris esztendő májusában már játszottak is benne. A Lipót-körútnál azonban jóidőre ismét megállott az építkezés; lendülete ellanyhult és csak 1908 után támadt fel újra, midőn a Wekerlekormány a Közmunkatanács pénzalapja számára 11 millió koronáért megvásárolta József főhercegtől a Margitszigetet. A megállapodás szerint a főherceg a 11 millió koronás vételárból hatmilliót telkekben kapott, mégpedig közel négymillió korona értékűt a Margit-híd pesti felétől délre és északra húzódó dunaparti telkeket. E telkek jórészét a folyószabályozás és a rakodópart építésekor hódították el a Dunától. Ez a négymillió aranykoronát érő dunaparti telek adott új lendületet a Lipótváros továbbfejlődésének. Ezeken, a telkeken épültek fel a »Palatinus-házak« és a Szent István-park, meg a Pozsonyi-út házsorai. A Palatínus-házakkal együtt megindult az építkezés 1911-ben a Lipótváros más vidékén is. Ép ideje volt, hogy meginduljon, mert a millennáris kiállítás után nagy építőválság szakadt rá a fővárosra. Megtorpant a vállalkozási kedv minden téren és tíz esztendeig tartó pangás váltotta fel a konjunktúrát. Csak Bárczy István polgármesterségével szakadt vége a hosszú ideig tartó gazdasági válságnak. Bárczy István szerencsés kézzel megindított nagyszabású lakásépítéssel törte meg a pangást és a hatósági építkezés nyomán szárnyat kapott a magánvállalkozás is, melyből hamarosan valósággal építőláz támadt. Ismét munkához, keresethez jutott ipar és kereskedelem. A fellendülés e korszaka természetesen megmutatkozik a Lipótváros fejlődésén is. Sajnos, a fejlődésnek e korszaka nem tartott sokáig. Megakasztotta a világ-